Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

188 4ó0. országos ülés 1904- augusztus 3-án, szerdán. Simonyi Semadam Sándor: Azokat is meg kell hallgatni. B, Kaas ivor: De a gazdaköröket is! Simonyi Semadam Sándor: Az igazságügyi költségvetés, a mint az előadó ur is mondotta, tulajdonkép majdnem normál költségvetés, ugy hogy annak tárgyalása és kritizálása tulajdon­képen csak egyik oldalról bir némi fontossággal, hogy mi nincsen benne. Már ez a szó, hogy normál költségvetés, magán hordja annak szük­ségességét, hogy ez u. n. minimum, a melylyel élni kell, s a melylyel el kell indulni, mert más­ként az igazságügyi kormányzatot nem lehet fentartani. Elég szomorú az, hogy ez egy normál költségvetés, mert Magyarország igazságügye, sajnos, még nem érte el a fejlődés azon magas fokát, hogy rá nézve per eventum egy normál budget-et lehetne szabni, s azt lehetne mondani, hogy elértünk addig a határig, hogy az igazság­ügy nem kivan több pénzt, több befektetést, uj befektetéseket. Sajnos, nem ugy vau, s nagyon szomorú, hogy tulajdonkép ezen a téren abszo­lúte Bemmi haladás nincs. Uj dolgok, uj ideák az igazságügyi tárczán belül nem produkáltat­nak. Nem mondom, hogy nincsenek, de olyan nehezen születik meg minden uj dolog; ismeri az igazságügyminiszter ur is, a hivatalos közegek is, hogy szükséges, jő, helyes dolog, de nem jönnek, nem hoznak semmit, nehezen vajúdik ez a dolog. így vagyunk pl. a létminimummal. Ez is egy igazságügyi intézmény volna. Helye­sen mondta Bizony Ákos képviselő ur a végre­hajtási törvény novellájára vonatkozólag, hogy a lefoglalhatlan ingók tekintetében egy nagyobb kört óhajt ós hogy ezt ki akarja terjeszteni az ingatlanokra is. Ez nagyon helyes, de én tovább mennék Intézményszeríileg óhajtanám ezt sta­tuálni. Nessi Pál: És sürgősen. Simonyi Semadam Sándor: Természetesen sürgősen. Én ugy képzelem ezt a kérdést, hogyha annak a szegény embernek, a ki szegény bizony máskor is, nemcsak az idén, a mikor ilyen rossz a termés, bizonyos minimális föld jut, egy tör­vény által védett biztos vár, mely tőle el nem árverezhető, hogy ez oly intézmény volna, mint ma a katholikusoknál a szentek, a szentképek, a czeremóniák, a melyek szemlélhetővé teszik a vallás fogalmát a szegény ember előtt, a ki nem tudja felemelni lelkét az istenség fogal­mához. Én ugy képzelem, hogy ez a szegény ember, a ki tudja, hogy bizonyos földet soha ki nem vehetnek lába alól, közelebb jön a haza szent fogalmához és átérzi szivében azt, a mit talán korlátolt eszével nem tud elgondolni, hogy ott kell neki dolgoznia, ott kell élnie, ez az ő létének egyedüli mentsvára és létalapja, és mert ily módon hazaszeretete mély gyökereket verne. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ugy emlékezem, hogy az igazságügyi miniszter ur a létminimum kér­dését szintén bizonyos jóindulattal akczeptálta és elismerte annak helyességét, de itt van megint az, hogy oly nehezen történik valami, oly nehe­zen indul meg minden. Van még egy sereg más ilyen dolog is. Én például nem tudom, hogy miért nem hozzák a ház elé, és miért nem tárgyaljuk az uzsoratör­vényt? Ezt tárgyalnunk kellett volna, hisz oly rövid törvény, hamar elintézhetnők egy sereg ilyen dologgal együtt. Sokáig vettem azonban igénybe a t. ház türelmét, befejezem tehát beszédemet. (HalljuTc! Halljukl balfelöl.) Tekintettel arra, hogy a költségvetés el — vagy el nem fogadásának kérdését rendesen bizalmi kérdésként vetik fel, én a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Bizony Ákos képviselő ur félre­értett szavai valódi értelmének helyreállítása czimgn kér szót. /Bizony Ákos: Előttem szólott t. képviselő­társam az én tegnapi felszólalásomat, a melyet világosan és kifejezetten a magam és nem pár­tom nevében tettem, két tekintetben is félre­értette. Először is azt imputálja nekem, mintha én kifogásolnám azt, hogy egy bűnöst védő­ügyvéde pártfogol, sorsának enyhitésére, esetleg felmentésére minden lehetőt elkövet. Engedel met kérek, én ilyet egyáltalában nem mond­tam. Én csak arról szóltam, hogy az esküdt­székek rendesen ugy alakulnak meg, hogy azok­ban jogászember nincs, és ennek oka az, hogy ugy a vád, mint a védelem képviselői előszere­tettel utasítják vissza épen a jogászokat. Azt mondtam továbbá, hogy a védőügyvéd urak ezt azért teszik, mert arról vannak meggyő­ződve, hogy ha az ő védenczük csakugyan bűnös, sokkal előbb mentik fel őt a nem jogász esküdtek. És ez valósággal igy is van. De hogy én ezt rossz néven vettem volna az illetőtől, az tőlem teljesen távol áll. A másik, a mit szintén félreértett t. képviselőtársam, az, mint hogy ha én az esküdt­széket általában eltörölni akartam volna. Bo­csánatot kérek, világosan megmondtam, hogy politikai és sajtóvétsegeknél az esküdtszék poli­tikai intézmény, a közszabadságok garancziája, tehát feltétlenül fentartandó. Én csak közön­séges bűntényeknél mondtam, hogy hibák van­nak, a melyek orvoslásáról gondoskodni kell. De erre sem azt mondtam, hogy meg kell szüntetni az esküdtszéket, hanem odakonklu­dáltam, hogy módot kell adni a bíróságnak arra, hogy olyan kirivó esetekben, a hol világos törvénysértés van, a bíróság tagjai egyhangúlag élhessenek azzal a joggal, hogy egy másik esküdtszékhez utasíthassák az ügyet. Ézt mond­tam, de hogy én az esküdtszéket meg akartam volna szüntetni, talán politikai bűntények eseté­ben is, ez tőlem teljesen távol állt. Dedovics György jegyző: Sebess Dénes! Sebess Dénes: T. képviselőház! Az igen t. előadó ur tegnap a budgetet normálbudget­nek jelezte és ezzel körülbelül az igazságügyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom