Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-480

Í80. országos ülés 1904 augusztus 3-án, szerdán. 189 kormányzat kritikáját is megmondta, mert abban semmi nagyobb alkotás a múltban és semmi erőteljesebb kezdeményezés a jövőben nincs. Sokkal jobban szerettem volna, ha az igen t. előadó ur a helyett, hogy normálbudgetnek jelezte a budgetet, az igazságügyi alkotásoknak egész seregét jelentette volna be, a melyek mind megvalósításra várnak. Ez esetben a költségek emelését igen szívesen megszavaztuk volna. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Különösen két szempont az, a melyből kiindulva az igazságügyi tárczánál felszólalni akarok. Az egyik az igazságszolgáltatási szerveknek a változott szocziális ós anyagi helyzethez való viszonya, a másik egyes törvényalkotásoknak kritikája. A bíróság helyzete az, a melyről elsősorban beszélni akarok. A magyar birói kar mindig fontos, kitüntetett orgánuma volt az igazságügyi politikának. Mikor 1869-ben megalkották a birói függetlenségről szóló törvényt, gondoskodtak az akkori viszonyok szerint a bírák megélhetésének feltételeiről, nevezetes közjogi garancziákról, a melyekkel mintegy körülbástyázták a birói függetlenséget. A birói kar ugy, a mint a magyar társadalom, a magyar állam és az igazságügyi kormányzat elvárta, tisztességes, becsületes munkát teljesített nagy tudással és szakértelemmel. (Helyeslés.) A legutóbbi időben azonban a megélhetés megnehezült, a közgazdasági helyzet általában meg romlott és nagyon égető szükséggé vált a birói kar anyagi helyzetének javítása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ma az egész vonalon fizetésemelésekről van szó és legújabban az ellenzék hozzájárulásával is szabályoztuk a törvényhatósági tisztviselők fizetéseit. Erről most kritikát mondani nem akarok, de ha összehasonlítom a törvényhatósági tisztviselők felelőségét és munkakörét a bírák felelőségével és munkakörével, lehetetlen, hogy abból le ne vonjam azt a szomorú következtetést, hogy a birói kar fizr-tése ma semmiképen nincsen a teljesített munkássággal arányban. Azokkal a magas fizetésekkel, a melyeket a törvényhatósági tisztviselőknek — elismerem — a mai társadalmi és gazdasági viszonyoknak tökéletesen megfelelő módon adtunk, azt fogjuk előidézni, hacsak a birói kar javadalmazását is tetemesen nem emeljük, hogy a bírói kar szinvonala természetszerűen csökkenni fog, (FelMáltások a szélsöbaloldálon: Már csökken!) mert nemcsak a végzett jogászifjuság fogja a birói pályát elkerülni, hanem azok is, a kik már a birói pályán a státusban vannak, a közigazgatási pályákra fognak tolulni természetesen, mert ott jobb exisztenczia nyilik számukra. Ennek pedig az lesz a következése, hogy eddig olyan magas színvonalú birói státusunk le fog sülyedni. Lehetetlen, hogy az igen t. kormány ezzel a kérdéssel ne foglalkozott és ennek nagy horderejét ne mérlegelte volna. Hiszen a birói kar kívánságai abszolúte nem teljesíthetetlenek, ellenkezőleg rendkívül méltányosak. Azt kívánják elsősorban, hogy a bíróság külön státusba soroztassék és fizetésük törvényhozásilag külön szabályoztassék. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Ez nem teljesíthetetlen. Kívánják továbbá, hogy az első bíróság tagjai, ügyészek, a IX—

VII. fizetési osztályig automaticze lépjenek elő minden különleges protekczió vagy akár érdemek jutalmazása nélkül. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Kívánják továbbá, hogy a törvényszék elnökének adassék meg a lehetőség arra, hogy curiai birói ranggal és fizetéssel láttassék el, továbbá, hogy az elsőbiróságnál alkalmazott birák egy tized része királyi Ítélőtáblai birói czimet és jelleget nyerjen. Ezek egyáltalában nem teljesíthetetlen kívánságok, nemcsak, hanem ha a t. kormány indokokaikat helyesen mérlegeli, a birói kar ezen kívánságai elől ki sem térhet. A másik szempont, a melyet kiemelendőnek tartok, a birói függetlenség korlátozása arról az oldalról, a mely a felügyelet és az ellenőrzés hatáskörének túltengéséből ered. A birói függetlenséget rendkívül furcsa színben tünteti fel, eltekintve az anyagi javadalmazás csekély voltától, a melyet már voltam bátor fejtegetni, a minősítés mórija. Hiszen 15 — 20 esztendő óta tárgyalják a sajtóban, szaklapokban, képviselőházi felszólalásokban és folyton sürgetik, hogy a titkos minősitést el kell törölni. Hiszen a legutolsó diák is felvilágosítást kap a maga szorgalmáról és előmeneteléről az évzáró vizsgákon, csakis a bíróságnál van megadva a lehetőség, hogy egy bírót titkosan minősítsenek, hogy az a bíró a maga minősítéséről tudomást ne szerezhessen, hogy ne tudja, milyen minősitést kap és akkor, a mikor kötelességének legjobb tudása szerint meg akart felelni; akkor, a mikor szorgalmasan, tisztességesen és buzgón dolgozott, mellőzik az előléptetéseknél. Ennek rendesen a titkos minősítésben van valami akadálya, a mely minősítésnek lehet jogos alapja vagy jogtalan az, mindenesetre azonban tarthatatlan, hogy a biró elől a védekezés, ezen adatokhoz való hozzáférés, de a megjavulás módja is elzárassék. (Helyeslés a haloldalon.) A legnagyobb abszurdum, a mi a minősítésnél, illetve a birói tevékenység elbírálásánál az igazságügyi kormányzat előtt olyan súlyosan esik latba, az u. n, perczentuális kimutatások mérlegelése. Ez, t. ház, a legnagyobb abszurdum, a mi csak megteremhetett egy bürokrata agyában. Mert mi az a perczentuális kimutatás? Minden bírónak egy bizonyos mennyiségű munkát, mondjuk ítéletet, meg kell szerkeszteni, vagy ügydarabot el kell intézni. Kiosztanak egy bírónak, mondjuk, 400 ügydarabot, azt a 400-at ez a biró elintézi egészen, tehát ő 100 perczentet intézett el, vagyis a lehető legnagyobb munkásságot fejtette ki. Egy másiknak kiosztanak 1000 ügydarabot és az csak 500-at intézbet el bel "le; már most, noha ő százzal többet inté-