Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-480
Í8Ö. országos ülés 190b ban vannak, a küszöbén vannak a megvalósulásnak, abszolúte nem tudunk befejezni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Én arra kérném az igazságügyminiszter urat, mivel ő már a maga munkáját ebben a dologban legalább nagyrészben elvégezte, hogy legyen szives odahatni a kormánynál, hogy a lehető legelső alkalommal a perrendtartással foglalkozzék a ház. És arra kérem, hogy mivel egy pár nagyon fontos körülményre nézve, melyet az igazságügyi bizottságban előterjesztett, és a melyeket részben magáévá tett, azt az ígéretet tette, hogy az életbeléptetési törvényben fogja azokat megvalósítani, ez pedig tudtommal még nincs készen : minthogy nagyon integráns érdekek fűződnek azokhoz a pontokhoz, a melyeket az időtájt az életbeléptetési törvényre nézve jelzett a miniszter ur, hogy abban szándékozik azokat megvalósítani, kérem a t. miniszter urat, legyen szives ezen életbeléptetési törvény tervezetét, a mely törvény nélkül a perrendtartás megalkotása teljesen elképzelhetetlen, mielőbb elkészíttetni, és legalább ugy adni rendelkezésére a nagyközönségnek és a jogászközönségnek, hogy őszi összejövetelünk alkalmával komolyan foglalkozhassunk vele. így az életbeléptetési törvényben ígérte megvalósítani a t. miniszter ur azt az intézményt, a melynek érdekében a múlt költségvetés alkalmával felszólaltam, t. i. a bírói székeknek vidéken való megtartását. Erre nézve figyelmébe ajánlom — azt hiszem, különben is tudja, — hogy Angliában tulaj donképen csak 60 biró van, nem is egészen 60, mert a létszám soha sincsen betöltve, csak 58 van, és ezek Anglia egész igazságügyét elintézik, ugy hogy a 60 biró, mint vándorbiró, bírói széket tart az egyes grófságokban, az igazságot a nép közé viszi és így olcsóbbá teszi. Bizonyos mértékben nekünk is módunkban volna ezt megtenni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert jól tudjuk, hogy a járásbíróságok körei oly óriásiak, hogy a szegény parasztnak nagyon sok költségébe, fáradságába és időmulasztásába kerül, hogy egy ügynek három-négy tárgyalására mindig bemenjen a járásbíróság székhelyére. Méltóztatott megígérni és kilátásba helyezni, hogy ezzel foglalkozni fog. És ha az életbeléptetési törvényben nyernének megoldást ezek az intézkedések, kérem, kegyeskedjék ezt a dolgot nem mint egyszerű ideát felvetni és azt mondani az életbeléptetési törvényben, hogy joga van a járásbíróságnak, vagy a járásbíróság valamely birájának akkor, mikor jónak látja kiszállni, hogy bizonyos községben törvénynapokat tartson hanem méltóztassék statuálni, hogy ez kötelsssége! (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tessék kiszáUni és megkeresni az ország különféle tájai szerint azt, hogy a nép mikor a legszabadabb, mikor van legkevésbbé elfoglalva és méltóztassék azokon a vidékeken statuálni a törvénynapokat, hogy akkor köteles legyen a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET, augusztus 3-án, szerdán. 185 biró kimenni. Tudja a nép, hogy ekkor meg ekkor, mint régen volt, birói szék lesz. így volt Szent István napján Fehérvárott és igy volt régebben divatos a nép nagy ünnepnapjain, kivéve a télieket, mert azokat a törvény kivette, hogy megjelent az ország nádora, vagy kiküldötte és birói széket tartott és mindenki odavitte ügyétbaját elbírálásra. Ha méltóztatik ennek az ügynek néhány szakaszt szánni az életbeléptetési törvényben, akkor az ne legyen a biró kényelmére bizva, hanem intézményszerűen legyen megállapítva az idő, a nap, hogy tudja a közönség, mikor jön a biró, a ki birói széket fog ülni, és összegyűlhessen a falu népe. Ott van akkor a falu, ott vannak a tanuk, az összes bizonyítékok, s egy tárgyaláson, a helyszínén mindent el lehet intézni. Ha azonban nem méltóztatik ezt intézményszerűen megcsinálni ós kidolgozni, akkor félek, hogy nem lesz üdvös eredménye. A mi vidéki rossz utaink, a rossz elszállásolási viszonyok mellett minden biró fázni fog az ilyen kirándulásoktól ós ha csak elkerülheti, nem fog elmenni. Méltóztassék tehát imperative meghatározni ezt a kötelességet. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek a dolgok nálunk régen megvoltak. Hiszen ez volt a tulajdonképeni igazságszolgáltatás fejlődése, mert az királyi jog volt és a király maga gyakorolta az ilyen ülésekben, a mikor a törvényhozás és igazságszolgáltatás egy alkalommal egy ülésen gyakoroltatott. Ezek voltak kezdetben a székesfehérvári ülések, a melyeket már Szent István kezdett, a melyek később azonban statuáltattak, átruháztatván a nádorr i hasonló jog azzal, hogy köteles évenkint négyszer birói széket tartani. Nem fárasztom a t. házat azzal, hogy Kálmán király törvényeit felolvassam. Hasonló intézkedések vannak már Szent László, továbbá V. István és Kun László alatt, a melyek direkt meghagyják, hogy ezen és ezen a napon köteles birói széket tartani a nádorispán itt és itt a főpapokkal és a kerületi ispánokkal együtt. Angliában ez az intézmény mai napig fennáll és ez az angol igazságszolgáltatásnak egyik sajátossága. Bámulja az egész kontinens, mert mig az egész kontinensen az egyes országokban a birói létszám ezrekre megy, addig az angol bíráknak száma sohasem haladja meg a hatvanat. Hogy ez a kérdés megoldható, mutatja Anglia példája és azzal szemben nem lehet azt mondani, hogy a gyorsaság, az üzleti érdek gyors lebonyolítása mást kivan, mert ime a kereskedelem tekintetében legelső ország ezt meg tudja valósítani. A végrehajtási törvény megalkotása szempontjából, tudom, hogy az igazsägügyminiszterium kebelében már egy ankét összehivatott. Annak munkálkodása azonban még nem került nyilvánosságra és igy nem szólhatok hozzá. De figyelmébe ajánlom az igazságügjminiszter urnak a sok közül azt, hogy pl. vannak birói letétek, 24