Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-479
479. országos ülés 190b augusztus 2-án, kedden. 141 Ha rnár az állami iskoláknál időzöm, bátor vagyok a t. miniszter ur becses figyelmét arra felhívni, hogy kegyeskednék bizonyos intézkedésekkel odahatni, hogy az állami tanítók egy kissé szerényebben viselkedjenek, és hogy a minisztérium itt-ott egyes eset elbírálásánál járjon el nagyobb tapintattal. Az állami tanítók nagy része, igen t. miniszter ur, saját személyes tapasztalatomból mondhatom, kérkedik vallástalanságával. Hát ha kérkedik, ha ilyen az érzülete, tartsa meg magának, de ne vigye azt be az iskolába, ne csepegtesse be ezt a mérget annak a gyenge gyermeknek a szivébe. (Mozgás jobbfelöl.) Ha a t. miniszter ur ezt nem hiszi, világosabban, eklatánsabban, konkrét példákkal bizonyítom ezt be. (Halljuk! Halljuk!) Gajár községben, Pozsony vármegyében az állam húsz évvel ezeló'tt állami iskolát állított. Az odavaló róm. katholikus lelkész kezdettől fogva ennek az iskolának gondnoka. Minden tudását, szivének minden érzelmét beleviszi ebbe az iskolába, szabad idejét feláldozza azért, hogy itt az ő tót hivei közt a magyar nyelvet megkedveltesse és a magyar érzelmet a szivekbe csepegtesse. (Helyeslés a baloldalon.) Másfél évvel ezelőtt, mikor a lelkész figyelmeztette az állami tanítót kötelességeinek a teljesítésére, ez a tanító leteperte, verte, rugdosta, a míg segítség jött, a mely az ősz papot, a ki egész lényét, szivét, lelkét odaadja a magyarságnak, megvédte. Az ügy a járásbíróság elé került, a hol a tanítót 50 forint birsaggal büntették, később felmentették. Pozsony vármegye közigazgatási bizottsága, minthogy nincs hatalmában, hogy szankcziót alkalmazzon a tanítóval szemben, felirt a minisztériumhoz, hogy ez az ember, a ki bigamista, scit trigamista, fosztassák meg hivatalától. (Mozgás a jobboldalon.) A vége mi lett? Egyszerűen áthelyezték, és a mint tudom, meg is dicsérték. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Hát nem igaz; elfogadom, hogy nem igaz, de hogy azt az embert, a ki ily erkölcstelen életet él, a ki két esztendő alatt két feleségétől válik és harmadikat vesz el, tűrik és egyszerű áthelyezéssel sújtották, ezt magamnak megmagyarázni nem tudom. A t. miniszter urnak módjában van, hogy a dolgot megismerje. Hívják pedig ezt a tanítót Balogh Bélának. Azért mondtam el az esetet, mert a miniszter ur rázta a fejét, a mikor azt állítottam, hogy egyes tanítók kérkednek a vallástalanságukkal. Berzeviczy Albert vaüás- és közoktatásügyi miniszter: Meg fogom vizsgálni az esetet. Trubinyi János: Számtalan konkrét példát tudnék felhozni. Gabányi Miklós: A község tükre ez a tanitó. Förster Ottó: Te meg a kerületei tükre vagy. (Élénk derültség. Elnök csenget.) Trubinyi János: Az iskolai egészségügy is szomorú állapotban van nálunk. Belgiumban, t. ház, minden figyelmet arra fordítanak, hogy az egészségügy az iskolában nemcsak jobb, nemcsak kedvezőbb legyen, de állandó is. Wiese, az ir nevelésügy egyik főfelügyelője 1902 ben adta ki e tekintetben megfigyelését. Azt irja, hogy Brüsszelben minden egyes iskolát a hivatalos orvos köteles háromszor meglátogatni. Először megfigyeli az általános egészségi állapotot; ha konstatál valami ragályos bajt, az illetőt azonnal izolálja a többi gyermektől, megfigyeli szemét, fülét, fogazatát. Megfigyeli a szellőztetést, fűtést, szóval: megteszi az összes egészségügyi intézkedéseket és ezekről az igazgatónak néhány szóval személyesen is referál. De azon túl is megy. Egyes ügyesebb, okosabb fiukat bizonyos jelenségek megfigyelésére kioktat és figyelmeztet. Micsoda ideális állapotok ezek, t. ház, a mienkkel szemben! Nekünk is rendelkezésünkre állanak hatósági orvosaink, de merem állítani, hogy a mi orvosaink, különösen a vidéki járásorvosaink javarésze nem is ismeri az iskola épületét. (Ellenmondás a jobboldalon. Egy hang balfelöl: A községi orvos dolga!) Nincs mindenütt községi orvos ; a járásor^os hatáskörébe pedig 4—5 —G község is tartozik. Ezt is ajánlom a miniszter ur figyelmébe, hogy az alkotandó reformtörvényjavaslatnál erről kellőkép gondoskodjék. Ezenkívül még egy megjegyzést teszek azokra a szegény kis gyermekekre, a kik az első osztályba járnak ugy a városban, mint falun. Ezek a szegény gyermekek reggel hat, fél hét órakor iparkodnak iskolába, de az iskolákat ilyenkor még zárva tartják, ők tehát kénytelenek minden reggel várni nyolcz óráig. Ez embertelenség. Innen van a sok meghűlés, innen van az a nagy halálozás a gyermekek közt. Azt gondolom, hogy ezeken a dolgokon egy rendelettel lehetne segíteni, azért ajánlom ezt a t, miniszter ur figyelmébe. Hogy a tanitásnak nálunk nagyon sok helyen olyan kicsiny az eredmény, azt a tanfelügyelet hiányának tulajdonítom. Hogy a tanfelügyelői állások a mostani szervezetben nem állhatnak meg, bizonyítja még az is, hogy az igen t. miniszter ur már nemrégiben tartott egy beható tanácskozást a tanfelügyelőkkel. A tanfelügyelőnek sokszor abszolu'e nincs fizikai ideje, hogy minden iskolát meglátogasson. Pozsony vármegyének 638 tanerőből álló iskoláit hogy legyen képes a tanfelügyelő egy év alatt meglátogatni ? Pedig ketten vannak hozzá. De tegyük fel, hogy van elegendő idejük, de nincs elegendő utiátalányuk, Hiszen azzal a csekélységgel, a melyet ma kapnak, azt az óriási vármegyét bejárni nem képesek. Nehogy pedig egyoldalúsággal és azzal is vádoltassam, hogy én csak az állami tanfelügyeletet kifogásolom, kijelentem, hogy a mi felekezeti tanfelügyeletünk ennél még rosszabb. Ha egy oly nagy egyházmegyének, minő az esztergomi egyházmegye, a tanügye élére nem egy egész embert állítanak, de másnemű adminisztráczióval is bízzák meg, akkor teljes lehe-