Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

138 Í79. országos ülés 190h fogás alá nem eshetik, akkor nem terjeszkedik ki egy másik, általam felhozott konkrét! esetre, és pedig arra, hogy annak a gimnáziumnak igaz­gatója egy fél esztendővel ezelőtt határozottan és kategóricze kijelentette, hogy ő magyar nyel­ven bizonyítványt nem állit ki. Ezeket kívántam csak magára az iskolára megjegyezni. Bakó József: El kell csapni azt az igaz­gatót ! Gál Sándor: A mi magát a Kunz, tankerü­leti főigazgató ur jelentését illeti, az a jelentés ezeket a vádakat egyáltalában nem erőtlenitheti meg, mert ő jelentését olyan körülményekre irá­nyítja és bazirozza, a melyek a közoktatásügy szempontjából, és pedig pedagógiai szempontok­ból, az ő elbírálása alá esnek. Természetes do­log, hogy ha annak a tankerületi főigazgatónak más, nemzeti szempontból aggályos tényekről tudomása nincs, akkor ő jelentésében ezekre ki­terjeszkedni nem is tud. A t. ház engedelmével legyen szabad most már a Gusztáv Adolf-Vérein működésére és annak irányzatára vonatkozólag azon adatok alapján, a melyek rendelkezésem alatt állanak, egy pár megjegyzést tennem. (Halljuk ! Halljuk!) Erre vonatkozólag a ház engedélyét kérem. (Halljuk! Halljuk!) Én a tegnapi napon a legilletékesebb tényezőjére hivatkozta a Gusztáv Adolf-egylet­nek, a mennyiben Scharschmidt egyleti igazgató nyilatkozatát olvastam fel, a mely az évköny­vekben foglaltatik és a mely nyilatkozat azt mondja, hogy azon egylet működésének czélja a német nemzeti irányzatnak kiterjesztése, annak egész Európában való általánosítása és a német nemzeti érdekeknek a német állam határain kí­vül támogatása és protezsálása. Bocsánatot ké­rek, t. képviselő ur, hogy ha én ilyen konkrét és határozott nyilatkozatot idézek, ezzel szemben a képviselő ur a Gusztáv Adolf-Vereint azzal nem védheti, hogy kinek és mennyit adott ekkor és ekkor, mert én arra a tényre bazirozom nyilat­kozatomnak legkardinálisabb sarkpontját, hogy ez az egylet német kultúrát és német érdekeket protezsál itt a mi állami életünk keretén belül. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon,) Én érvemnek súlypontját arra alapítom, hogy ez a Gusztáv Adolf-Vérein itt Magyarországon a szász iskolákat dotácziókkal látja el. Gresskowitz Vilmos: Nem helyes! A szász iskolákat soha el nem látta! Gál Sándor: Bocsánatot kérek, az tökélete­sen mindegy, hogy az az egylet az egyházakat segélyezi és ezek a segélyt iskolai czélokra hasz­nálják fel. Hogy pedig a képviselő ur közbeszólására szintén megtegyem megjegyzéseimet, felolvasom itt, a mint tegnap is felolvastam. Herfurth brassói dékánnak nyilatkozatát a Gustav Adolf-Vérein nagygyűlésén, a melyben azt mondja, hogy ők fentartanak nemzetiségi egyedeknek megvédésére és oltalmazására Erdélyben 250 népiskolát 700 tanítóval, van uj közép-, felsőiskolájuk és ezek augusztus 2-án, kedden. segélyezését kérik az egylettől. Ekkor fakadt ki ömlengő szívvel és lélekkel: Testvérek az északi Ostmarkon, ne feledkezzetek meg a legdélibb Ostmarkről! Ha a képviselő ur ebből azt következteti, hogy ez a segélyezés, a melyet a Gustav Adolf­Verein nyújt ezeknek a testületeknek és egy­házaknak, nem iskolai czélokra szolgál, akkor ezt a logikát megtarthatja magának, mert én az ily logikának fonalát nem követem, (Helyes­lés a szélsöbalóldalon.) hanem ezeknek a tények­nek a konstatálásával rámutatok az 1883. évi középiskolai törvényre, a mely külföldön alakult és ott székelő egyesületeknek megtiltja, hogy belföldön létező iskolákat fentarthassanak vagy segélyezhessenek. Ha a Gustav Adolf-Vérein ténye a törvény rendelkezésével nincs ellentét­ben, ha a Gustav Adolf-Vereinnak ez a műkö­dése a törvény ezen tiltó rendelkezését nem sérti, akkor én a tényeknek logikai következ­tetés alapján való elbírálásában végtelen nagy sötétségben bolyonganék, pedig én igyekszem ezekben a dolgokban egészen világosan és tisz­tán látni. Ezek azok, a miket én Melzer t. képviselő ur felszólalására teljes objektivitással meg­jegyezni kívántam azért, hogy ezeknek a nagy nemzeti érdekeknek védelme körül felhívjam a kormány figyelmét olyan tényekre, a melyek állítólag teljesen humanisztikus irányúak, de a mi nemzeti érdekeink legelvakultabb ellenségei kezétől jővén, ránk is és nemzeti életünk fejlő­désére is a legnagyobb veszélyt rejtik maguk­ban. (Igaz! üyy van! Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Kovács Pál jegyző: Trubinyi János! Trofainyi János: T. képviselőház ! Valahány­szor a vallás- és közoktatásügyi tárcza a ház asztalára kerül, mindannyiszor elém tolul a kér­dés: vájjon a magyar kultúra fejlesztésére való­ban gondot forditunk-e, hogy az igazán tiszta magyar szellemben fejlesztessék. E tekintetben nekem nagy és alapos aggodalmaim vannak. Ha széttekintünk a társadalmi élet terén, elsősorban szemünkbe ötlik, hogy irodalmunkban, különösen hírlapirodalmunkban idegen szellem kapott lábra, a mely nem törődik a magyar nyelv hazafias hivatásával, annak eredetével, legkevésbbé sajá­tos szépségeivel, {ügy van! a szélsöbalóldalon.) Mintha egy rosszul fordított idegen irodalmi terméket hallanánk, ugy hallatszik fülünkbe mindaz, a mit némely magyar lapban olvasunk. Hírlapirodalmunk terén kevés a régi gárdabeli író. Az uj gárdának tagjai a közelmúltban leg­feljebb 10—20 év óta hagyták el az iskola pad­jait, a hol az irodalmat tanulták, legtöbbjük pedig a magyar nyelvet. Ez a hiba tehát ujabb keletű és ennek a hi­bának, illetve ennek a bajnak forrását én a közoktatásban és a tanítóságban látom. A mi­nisztériumnak, különösen a közoktatásügyi mi­nisztériumnak kötelessége volna egy kicsit meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom