Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-479

479. országos ülés lUOí augusztus 2-án, kedden. 139 rostálni mindazokat, a kik a tanítói pályára lépni óhajtanak, de nem a törvény szigorú paragrafusai szerint, nem is a szerint, hogy sikeresen tette le a vizsgálatot vagy sem, mert manapság a sikeres vizsga nem nyújt garaneziát az eredetiségről, még kevésbbé az igazi magyar szellemről, az igazi magyar hivatásról. Ha mi folyton arról diskurálunk, hogy ki kellene építeni az egységes magyar államot, akkor legalább is nagy figyelmet kellene fordítani arra, hogy azok, kiknek kezére bizatott magyar ifjúságunk nevelése, át legyenek hatva igazi magyar érzettől, hogy azt a lobogó lángot, mely keblükben ég, ne fejleszsze az üzleti hazafiság, hanem azok keblében égjen és lángoljon a tiszta, önzetlen hazaszeretet, (Élénk helyeslég a bal- és a szélsőbalok! álon.) mert különben megérjük azt, hogy egy-két deczennium után Magyarország valóban egy komikum lesz. Hiszen csak nemrég is, a közelmúltban tapasztaltuk, hogy valóban idegen szellem kapott lábra nálunk. Az ország fővárosának fejlesztését, kulturális emelését, a külfölddel való megkedveltetését igazán idegenszerű, brutális eszközzel akarták megkisérleni, ugy hogy ezeket az idegenszerű eszközöket, sajnos, majdnem kivétel nélkül dicshimnuszszal vette körül egész Magyarország hírlapirodalma. Zboray Miklós: Vájjon miért? Trubinyi János: Sajnos, ha egy egész nemzet hírlapirodalma egészen idegenszerű erkölcsöket itt glóriával vesz körül és ezzel akarja megkedveltetni Magyarország fővárosát idegen nemzetekkel. Ez oly szomorú jelenség, a mely ellen, azt gondolom, minden magyar képviselőnek kötelessége a magyar miniszter ur becses figyelmét felhívni, mert hogy ha ezt megteszi az egész magyar sajtó, kevé^ kivétellel, hogy az ifjúság tapsai között glóriával övezett idegenszerű erkölcsöket hirdet, ugy én azt nem tudom másnak be, mint annak a szellemnek, a mely ma valamennyi iskolánkban tápláltaíik. Zboray Miklós: Üzleti szellem! Trubinyi János: Ezek a brutális bikaviadalok dicsőséges kudarcza legalább is arra vall, hogy van Magyarországon még publikum, . a mely nem igen veszi be az idegenszerűséget, nem igen veszi be azokat a mutatványokat, a melyek nemhogy emelnék, nemhogy finomítanák kedélyét, hanem valósággal tompítják, hogy van még publikum, a mely nem tűri, hogy a magyar nyelvet beszenynyezze mindenféle szemenszedett izetlenségekkel az erkölcsöt nem ismerő, pénzsővár spekuláczió. T. ház! Fájdalom, ez az igazi magyar erkölcs, ez az igazi magyar szellem kezd hanyatlani. Sajnosán tapasztaljuk ezt, t ház, mert különben hogyan lehetne megmagyarázni azt, hogy az országban olyan erkölcsi minimumra sülyedtek a mi színházaink, annyira sülyedt a mi színi irodalmunk, hogy erkölcsös szülők romlatlan gyermekeikkel kénytelenek kerülni színházaink javarészét, ha nem akarják, hogy ezek a szemenszedett szemérmetlenségek és trágárságok arczukba kergessék a vért. Eltekintve attól a nagy romlástól, melyet ezen szini irodalom termékei a nagy publikum erkölcsi világában okoznak, csak a jóizlés szempontjából is tiltakoznunk kell mindazon iskolák ellen, a melyekben ifjabb irói tehetségeink ezen erkölcstelen és trágár irányhoz tápot, erőt és istápolást tudnak találni, T. képviselőház! Ezek a magyar erkölcsök, ez az igazi magyar érzet igazán annyira hanyatlik, hogy az embernek fáj a szive, a mikor azt látja, hogy irodalmunknak egy nagy része beleesett a piszok pocsolyájába, a mikor a pornográfia képes magát büntetlenül mutogatni, ajánlgatni kirakatokban, utczasarkokon és más helyeken. Fáj az embernek a szive, a mikor látja, hogy serdületlen leányok, fiatal gyermekek titokban mohón kapnak utána, nem gondolván meg, hogy már fiatal korukban szivük és lelkük romhalmaz lesz, hogy az ember ugy megy el mellettük sajnálkozva, mint egy siralomház mellett. És konstatálom, t. ház, hogy ez az egészséges magyar érzület nevelésügyünk egész terén mindenütt hanyatlóban van, kezdve a legmagasabb iskolától le egészen a falusi iskoláig. Minthogyha, t. ház, ez a régi becsületes magyar érzet nem volna egyéb, mint egy uraságoktól levetett ruha, a melyet lomtárba kellene dobni, minthogyha ez a becsületes magyar érzet nem volna minekünk egyéb, mint egy egyszerű lom, a melyre ránézni sem érdemes. Ugy vagyunk, t. ház, mintha ennek a magyar becsületes erkölcsös életnek a pusztulását az uj-kor szelleme követelné. Ennek ar'uj kornak idegen szelleme követeli, hogy ezt a régi jó becsületes magyar érzületet és erkölcsöket átidomítsák tetszetős frázisokká, a melyek álomba ringassák ezt a tőzsgyökeres magyar nemzetet; hogy álomba ringatva tartsák, nehogy felébredjen és tudatára jöjjön nagy és hatalmas erejének, a melylyel széttépheti azon mérges fonalakat, melyekkel testét ez az idegen szellem behálózta. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Hogy az a keresztény erkölcsös nevelés, hogy az a kristálytiszta erkölcsös és keresztény szellem, a mely egy ezredéven át fentartotta e hazát, a mely azt dicsővé, nagygyá és tiszteltté tette a külvilág előtt, a mely annyi dicső hőst és annyi nagy államférfiut nevelt a hazának, mondom, hogy ez a keresztény szellem, a mely nemzetünket minden nagy és magyarmozgalomban izzó* erővel és lankadatlan szorgalommal táplálta és folyton segítette, ma már csak türetik a mi iskoláinkban és nem ápoltatik, ezt nem fogja tagadni senki. És énnekem van annyi bátorságom, hogy megkérdezzem: kit vagy mit bánt ez a keresztény szellem ebben az országban ? Felekezeti súrlódások, küzdelmek, harczok voltak itt régente is, de azért a katholikusok és protestánsok egjaránt hiven ragaszkodván hitükhöz, versenyre keltek egymással, • 18»