Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

íl8. országos ülés 1904 augusztus 1-én, hét/on. 129 mert abból, hogy a költségvetésben évről-évre ugyanazon számok szerepelnek, nem következtethetünk arra, hogy a miniszter ur igéretét a néppel szemben be akarná váltani és hogy a saját maga által emiitett kötelességét valóban teljesíteni szándékoznék. Kerületemben, a melynek viszonyait legjobban ismerem, pl. 9 községben vannak nagyobb közalapítványi birtokok. Ezek a községek azelőtt nagyban foglalkoztak kertészkedéssel, zöldséget, uborkát, tormát, s más hasonlókat termeltek, nagyban produkáltak kendert, a melyet fel is dolgoztak. A talajviszonyok nagyon kedveztek ezeknek a művelési ágaknak, a melyeket a nép szeretett is, mert megfeleltek hajlamának. A földje ugyan kevés, — egy-egy hold jut alig egy-egy családra — ez azonban kerti mivelésben megfelel tíz annyi búzaföldnek, Megéltek, vagyonosodtak is az illető emberek, bár kevés volt a földjük, de mégis maradt belőle elég kaszálónak, legelőnek és minden falunak volt szép marhaállománya is, Szívesen foglalkoztak az ottani emberek a jól jövedelmező állattenyésztéssel. Két évtized óta azonban az odavaló nép kénytelen volt felhagyni régi foglalkozásaival és átmenni a búza- és kukoriczatermelésre. Miért? Egyszerűen azért, mert kertészeti produktumait nyersen manapság már nem bírja értékesíteni. Azelőtt megrakták szekereiket sárgarépával, tormával, ugorkával, őszszel káposztával és bejárták az egész vidéket, mentek a piaczra, mentek faluról-falura, városról-városra és egész szép jövedelemmel tértek haza. Manapság hiába mennének a piaczokra, tele vannak a városok fűszeres boltjai és restaurácziói znaimi eczetes ugorkával, torma helyett a külföldi mustár járja, laibachi savanyukáposztát esznek mindenütt az egész országban, nyersen nem kell az ő terményük senkinek sem. Évről-évre eltértek tehát többen és többen régi foglalkozásuktól és most búzát termelnek. Ez bár sokkal silányabb jövedelmet biztosit nekik, de a búza legalább eladható, A búzatermeléshez azonban sokkal nagyobb földterület kell, egy hold búzából meg nem élhet egy család: feltörték tehát az azelőtt marbatenyésztésre használt területet is és így nincsenek sem kertjeik, sem kaszálóik, sem legelőik, sem marháik, hanem van kevés búzaföldjük és tengersok adósságuk. Évről-évre szegényednek és adósodnak tovább. Most természetesen az a nép a határaiban lévő nagy alapítványi birtokokra törekszik, de nem lehet, mert ezek egyes nagybérlők kezén vannak. A népnek ezt a kényszerhelyzetét a nagybérlők, falusi korcsmárosok és vidéki takarékpénztárak felhasználják. Némelyik falu már annyira ki van merítve, hogy benne készpénz egyáltalán nem található. Adóját csak ugy fizeti a nép, hogy a takarékpénztárban felvesz még egy pár forintot a házára. Annyi állatjuk sincs már ezeknek a falvaknak, hogy saját földjeiket maguk szánthatnák. A végleges elmerüléshez közel állanak főképen azért KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVIII. KÖTET. is, mert az utolsó években azon a vidéken a Temes—Béga vizszabályozás révén rendkívül nagy terheket róttak a nép vállára. Azok a beltelkek, házak és apró földterületek, a melyekből azelőtt a családok megéltek, már nem azoké az embereké; azok már mind a vidéki takarékpénztáraké, annyira meg vannak terhelve. Pedig milyen könnyen lehetne ezen változtatni, pl. azáltal, hogy az ottani közalapitványi birtokok egy részét berendeztetnék kertészkedéshez és egyúttal gondoskodnának arról is, hogy a kertészeti produktumok fel is dolgoztassanak. Az a szegény, nyomorúságba hajtott nép már nem tud a maga erejéből a modern kívánalmaknak megfelelően berendezkedni, de egy nagy uradalom, a melynek azon a vidéken egymás mellett 20—30 ezer holdja és annyi felesleges tisztviselője van, hogy a vidéki tisztviselőket berendelik Budapestre központi szolgálattételre és a melynek igen fényesen dotált főtisztje is van, talán mégis csak gondolhatna a modernebb gazdálkodásra és ujabb berendezkedésre. Az az elszegényedett nép már csak nyomorogni tud, egy ideig talán még bírja, azután majd kiüt ott a kenyérforradalom, vagy pedig valami nagy mentő akczióról kell majd gondoskodnunk. Ha ellenben megváltoztatnák az ottani közalapítványi birtokokon a gazdálkodási rendszert, akkor boldog volna az a nép és erőre kapna ismét, de azonfelül még megtízszereződnének a közalapítványi birtokok jövedelmei is. Ilyen módon teljesítse kötelességét a t. miniszter ur, ne pedig csak azzal, hogy itt a házban azt hangoztatja. Hogy ba Laibachból tudnak sok százezer hordó besavanyított káposztát hozzánk szállítani, hogy ha Znaimból el tudják árasztani az egész országot eczetesugorkával, miért ne lehetne azokat azokon a közalapítványi birtokokon is gyártani, pl. egy közalapítványi konzervgyárban? Igaz, hogy akkor kicsöppenne egy pár nagybérlő a zsíros bérletből, s igy kis dolga akadna a buziási főtisztviselőnek, de a miniszter urnak is más számot kellene a költségvetésébe írnia, nem pedig azt, a melyet tavaly is beleirt, s azonfelül valóra válnék az a frázis, a melyet a t. miniszter ur mondott, hogy ő nem csupán a népnek javát, hanem egyúttal a közalapítványi birtokoknak jövedelmezőségét is akarja elősegíteni. Ezt nagyon könnyen és nagyon egyszerűen lehetne keresztülvinni. De minthogy én a közalapítványokra vonatkozólag ebből a költségvetésből egyáltalán tájékozást meríteni nem tudtam, bizalmatlansággal fogadom mindazokat a tételeket, a melyek erre vonatkoznak. Egy másik tétele a költségvetésnek található a központi igazgatás bevételei között, a melyet én még sokkal helytelenebbnek itólek, mint az előbbenieket. Ez egészen más természetű bevételről szól, s míg én az előbbi tételeket keveseltem, addig ezt igen magasnak találom. Ez a tétel arról szól. hogy a minisztérium tankönyvek bírálása czhnén a tankönyvkiadóktól 17