Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

130 hl 8. országos ülés 190Í évente bevesz 22,000 koronát. A tankönykiadók t. i. a hányszor benyújtanak egy uj tankönyvet bírálat végett, azért fizetnek 200 koronát. Kubik Béla: Mit fizetnek ugyan a szászok? (Zaj a baloldalon.) Lendl Adolf: Minthogy a minisztérium ezen czimen bevesz évente 22.000 koronát, e szerint irnak az országban évente 110 uj tankönyvet T. miniszter ur, én kérdezem, hogy ki irja ezeket a könyveket? Van-e ebben az országban 110 tankönyviró s ir-e mindegyik minden esztendőben egy-egy tankönyvet ? Én tudom, t. ház, hogy ennyi tankönyvirónk nincs, de azt is tudom, hogy ha volna is, mindegyik nem ir minden esztendőben egy-egy tankönyvet. Ennyi tankönyvet nem is lehet irni; sehol sem, még Németországban sem irnak ennyi tankönyvet; ennyi tankönyvet csupán csak gyártani lehet. S ezzel a tankönyv-gyártással foglalkozik két nagy könyvkiadó-ezég. Ezeknek különös privilégiumuk van. és protekczióban részesülnek. Privilégiumuk van ahhoz, hogy évről-évre mindig újból megjelenő tankönyvekkel alaposan kihasználhassák a kényszerhelyzetben levő szülők ezreinek zsebeit. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Elmondom a dolgot részletesen. (Halljuk! Halljuk!) Néha-néha már szellőztették is ezt a dolgot a lapokban, de a kultuszminisztériumban — s ezt is nyugodtan merem állitani — a nekik kellemetlen figyelmeztetéseket nem veszik észre. Ha az igen t. miniszter ur akar konkrét esetet, tudnék erre konkrét esetet is bemutatni. Néhány évvel ezelőtt már tűrhetetlenné vált ez az állapot, mert annyi uj könyvvel árasztották el az iskolába járó fiukat, és kényszeritették, természetesen, a szülőket arra. hogy azok e könyveket megvásárolják, hogy már nem birták ki, és ismételten szellőztették ezt az állapotot a lapokban. Azonban hiábavaló volt, mert a helyzet még ma is ugyanaz. Kubik Béla: Ez kisebb panama! Ragályi Béla: Hogy lehet ilyet beszélni? Pozsgay Miklős: Hány fiad van? Ragályi Béla: Egy! Pozsgay Miklós: Ha három volna, mindjárt észrevennéd, hogy a fiatalabb sohasem tudja használni az idősebbik könyvét. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni! Lendl Adolf: T. képviselőház! Van nyakkendő-király, van kalap-király czipő-király, harisnya- király. És most legújabban a szülők réme gyanánt van tankönyv-király is. Es ezt a t. minisztérium segiti. A többi ilyen király legalább a maga erejéből és protekczió nélkül nyerészkedik a közönségen ugy, a hogy tud; ez az ő üzleti élelmességén fordul meg, de a tankönyvkirály egyenesen a minisztérium protekcziójában részesül. így történik, hogy évről-évre ujabb és ujabb kiadásokat rendezhet és ebben a követaugusztus 1-én, hétfon. kezőkép jár el. (Halljuh! Halljuk! balfelöl.) A tankönyv-király irat valamely népesebb iskola tanárával különböző tárgyú tankönyveket. Először kiad belőlük 1 vagy 2000 példányt, de ugyanekkor már nyomatja a második, harmadik, negyedik, sőt ötödik kiadást is, hiszen csak a czimlapot kell megváltoztatni és erről ő időnkint gondoskodik. Ezeket a folytatólagos kiadásokat ugyanis nagyon csekély változtatással benyújtja időközönkint birálat végett a minisztériumba, és ezekért az ujabb kiadásokért is megfizeti mindig a 200 koronát, így jön ki azután, t. képviselőház, az a 22.000 korona, melyet a t. miniszter ur a költségvetésben kimutat. Az iskolai könyvjegyzékekbe — nagyon természetesen és érthetőleg — mindig a legújabb kiadásokat veszik fel, mert hiszen ezeket a könyvjegyzékeket maguk a könyvárusok nyomatják és ezek persze a legújabb kiadásokat akarják eladni. Ezeket a könyvjegyzékeket az iskolákban terjesztik, kezébe adják minden fiúnak és a szülőknek; nagyon érthető azután az is, hogy az illető tanárok mindig a legújabb kiadású tankönyveket kívánják a tanulóktól, s igy akár dujala, vagy épen háromszoros kiadást is rendezhet évenkint egyik tankönyvből a tankönyv-király, a szülők kénytelenek e könyveket megvenni. Ez az üzlet már most körülbelül egy évtized óta fejlődik nálunk, természetesen most már virágzik is, és innét van az a nagy szám, a mely az évi produkcziót jelenti, 110 tankönyv jelenik meg egy évben, eltekintve itt a felső oktatástól, az egyetemi oktatástól, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a mi egyetemi tanáraink nem irnak tankönyveket, vagy csak nagyon kevesen, s ha irnak is, e könyvek nem kerülnek birálat alá, mert hiszen a tudományosság tekintetében úgyis az egyetemi tanárok képviselik a legmagasabb fórumot, az ő könyveiket tehát felülbirálni nem lehetne, de azonkívül nem is kérik ezt. Az elemi oktatásban nem kell sok könyv, csak egynéhány, és igy az emiitett könyvek legnagyobb része a középfokú iskolákra esik, épen azokra az iskolákra tehát, a melyek révén legkönnyebben lehet a szülők zsebeit megdézsmálni. Ez a nagy szám mutatja azt is, hogy a minisztérium ellenőrzése ezen a téren nagyon lanyha. Ennyi tankönyvet Magyarországon nem lehet irni, nem tudnak irni, mert nincs annyi iró, nincs annyi szerző, a ki ezen a téren működnék, és ha lehetne is, ha tényleg volna is annyi iró, nem volna szabad megengedni, hogy ennyi tankönyvvel áraszszák el az iskolákat. Ez csak azért lehetséges, mert annak a tankönyvkirálynak protekeziója van. (Ugy van! balfelöl.) A tankönyvekről szólván, méltóztassék megengedni, hogy még valamit figyelmébe ajánljak a t. miniszter urnak. (Halljuk! balfelöl.) Én mint volt tanár és tanszergyáros, szívesen foglalkoztam különböző tankönyveinkkel és mond-