Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-478
124 4-78. országos ülés 19U4államnak. De hogy nemzetiségnek, vagy, a mint méltóztatnak mondani, vallási tekintetben nemzetileg szervezett egyházaknak iskolafentartó jogot adna, ez még abban a tűlengedékeny konstitutív intézményben sem foglaltatik és nem is foglaltathatik, mert abban a pillanatban, a melyben az állami életnek arra a lejtőjére ráléptünk, ez állami egységünket illuzóriussá teszi. (Ugy van! balfelöl.) Kubik Béla: 67 óta uralkodnak, t. párt! Bartha Miklós: Mindig azt hiszik, hogy tökéletesek. Gál Sándor: Nem is értelmezte ezt másképen a közoktatásügyi kormány, a midó'n erre nézve a feljelentés megtörtént, mint ugy, hogy az iskoláknak ilyen jelzése közjog- és törvényellenes. De a helyett, hogy a magyar állam hatalmi súlyát latba vetette volna és a felírást egyszerűen leszedette volna onnan, mit csinált a kormány? Elment és parlamentirozni kezdett az egyházi főhatóságokkal, kérve kérte őket, hogy ezeket a botrányos és közjogellenes felírásokat távolittassák el. Sebess Dénes: Ez a magyar állam tekintélye ! Gál Sándor: Már most mit lehetett várni pl. egy Metianu Jánostól, a kinek nemzeti ós politikai felfogásai olyanok, a minőket az előbb reprodukáltam? Kubik Béla: Botrányosak! Gál Sándor: Mit lehetett várni egy oly testülettől, a melynek minden egyes tagja a magyar nemzet elleni gyűlölettől tajtékzik? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Semmi esetre sem azt, hogy mikor a közoktatásügyi kormány ezt a nagy gyengeségét elárulja azzal, hogy hozzáfordul, kérve, hogy szedesse le azokat a felirásokat, ők ennek a barátságos megkeresésnek eleget tegyenek akkor, a mikor ehhez magyar nemzeti érdekek is fűződnek. Természetes dolog, hogy az eltávolítás nem is történt meg, mert tudomásom szerint határozottan és kategoricze visszautasította az illető egyház felettes hatósága. És ekkor éjnek idején, a sötétség leple alatt kiment a főszolgabíró és bemeszeitette a feliratot. Bartha Miklós: Kolozsmegyében most is ugy van! Gál Sándor : Jóságos Isten ! Miféle megszégyenítése ez a mi egész állami életünknek, miféle botrányos összetörése mindannak, a mit a hatalmi élet kifejezése alatt értünk, micsoda meghunyászkodás azok előtt a felekezetek előtt, a melyek különben is mirólunk mindig mint hulláról beszélnek! Miféle meghunyászkodás azok előtt, a kiket kívülről állami életünk ellenségei biztatnak! Pirul minden magyar ember arcza, ha ezek felett a kérdések felett egyáltalán gondolkozik. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Felkiáltásolc: Gyalázat!) Ezen botrányok sorozata se egy, se két, se . tiz esetben kimerítve nincs, mert hiszen azok augusztus 1-én, hétfőn. száma, terjedelme, köre megszámlálhatatlan, de azért, hogy a t. ház némi fogalmat alkothasson az ottani viszonyokról és a kormányzat gyöngeségéről és nemzeti irányzatáról, elmondok egy másik esetet. Felekezet által fentartott iskola majálist rendez. A gyerek kimegy, kezében kis zászlócskát fogva, a mely nemzeti szinü volt. A tanító kiválasztotta őt az egész közül és megszégyenítésül kiállítva, hazakergette, azon indokolással, mert az egyházi konzisztórium magyar nemzeti zászlóknak a kivitelét nem engedi meg. (Zaj a baloldalon.) Erről a jelenlegi tisztelt miniszter ur körülbelül még tudomással is.birhat, mert, ha jól emlékszem, az ő államtitkári működésének idejébe esik ez. Bartha Miklós: Hol történt? Gál Sándor: Szászrégenben történt! (Egy Jiang: A székelység közepén!) Mikor az apa a gyermeknek ilyen módon való megszégyenítéséért kérdőre vonta az illető tanítónőt, és azzal érvelt, hogy Magyarországon jogosult szín a magyar nemzeti szin, akkor ez azzal válaszolt: Uram, ön téved, ismeretei hiányosak, mert ez a hely, a hol mi vagyunk, nem Magyarország. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha a felügyeleti hatáskörnek szigorúbb alakban való gyakorlásához még más indító okok is szükségesek, akkor elvesztegetett idő mindaz, a mit itt a jDarlament a kultuszbudget felett, ellenőrzés gyakorlására igénybe vesz. Kubik Béla: És az a tanítónő még ma is tanítónő ? Gál Sándor: Talán már meghalt, de mint tanitónő halt meg! Gabányi Miklós: Vagy mint igazgatónő! Trubinyi János: Ez valószínűbb ! Gál Sándor: T. képviselőház! Ezek a konstitutív intézmények, ezen félszeg intézmények magyarázhatók talán bizonyos rabulisztikával, — bár én a magam részéről az ilyen magyarázatot el nem fogadom — de esetleg pártérdekből magyarázhatók oly módon, hogy igy beavatkozni, belenyúlni az egyház autonómiájába nem lehet. De ott van, igen t. képviselőház, az iparostanoncz - iskolára vonatkozó rendelkezése a törvénynek, a mely az iparostanoncz - iskolák felállítására és fentartására a városokat és a községeket kötelezi. A törvénynek erre vonatkozó 10. §-a egész határozottan és kategoricze kimondja, hogy az iparostanoncz-iskoláknak tannyelve a magyar. Ugyanezen paragrafus második rendelkezése pedig azt tartalmazza, hogy az illető községi hatosig indokolt előterjesztésére a kultuszminiszter megengedheti azt, hogy más tannyelvet használjanak. Szászrégenben, a hol az iparostanoncz-ifjuság kizárólag székely ifjakból áll, a község által fentartott iparostanoncziskolának oktatási nyelve kizárólag a német. (Mozgás a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Hallatlan!) És, t. ház, hivatkoznak a kultuszminisztérium engedélyokiratára.
