Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-478

47S. országos ülés 1904 augusztus í-én, hétfőn. 12") Sebess Dénes: Mindent pártpolitikai szempontból fognak fel! Gál Sándor: De, t. képviselőház, ha már a nemzeti életnek a közoktatásügy terén szereplő nagy érdekeit taglaljuk, menjünk el a felsőbb tanintézetekig, beszéljünk a középiskolai oktatásról. (Halljuk ! Halljuk!) Szükségtelen azt hangsúlyoznom, hogy az iskolafentartási jog az 1883. évi törvény szerint a középiskolákra nézve is ugyanazon tényezőket illeti meg, a melyeket a népiskolai törvény szerint megillet iskolafentartási jog. Eszem ágában sincs, hogy én egyik vagy másik felekezetnek ezt a jogát elvitassam. De egy másik preczedens esetre hivatkozom. (Halljuk! Halljuk!) Szászrégenben van egy, a lutheránus egyház által állítólag fentartott, négy osztályú gimnázium. Ennek a négy osztályú gimnáziumnak a fentartásához a város közönségét mint ilyent, melynek túlnyomó része tisztán magyar, megzsarolják 15 — 20 — 25 százalékos pótadóval akkor, a midőn a törvény a községeket középiskolák fentartására egyáltalában nem kötelezi, s a midőn minden felekezet külön jogait az adózás tekintetében a törvény olyképpn védi, hogy minden felekezet csak 5 százaléknyi pótadót fizethet állami adója után iskolafentartási czélokra. Az a lutheránus iskola 9000 korona segélyt huz a községtől, a mely ezt pótadó alakjában veti ki és hajtja be. Ha kulturális vagy nemzeti érdekek ezt szükségessé és indokolttá teszik, ugy talán szemet lehet hunyni a kérdés felett, de a midőn az azon iskola által képviselt úányzat kizárólag germán; a midőn annak nyelve kizárólag német; a midőn annak tanítói kara az 1893-iki törvény rendelkezései ellenére legnagyobb részében még ma sem tud magyarul: (Mozgás a szélsöbalóldalon.) akkor egy községet kitenni annak, hogy törvénytelenül 15—20 százalékos pótadót fizessen idegen kultúra fentartására: (Ügy van! a szélsöbalóldalon.) ez egyenes visszaélése a kormányzatnak. (Ugy van! a balés a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a szélsöbalóldalon : Botrány! Gyalázat!) Én ezt nem imputálom kizárólag a vallásés közoktatásügyi miniszter urnak, mert e téren a főszerepet a miniszterelnök ur mint belügyminiszter viszi, mert azon költségvetéseket ő hagyja jóvá és habár kétszer vagy háromszor felebbezés tárgyát is képezte ez a kérdés, ez irányban sohasem intézkedett. (Felkiáltások a szäsöbaloldalon: Szégyen! Gyalázat!) Micsoda érdekeket szolgál az az iskola? Egy nagy nemzetiségi vidék központja az, a mely vidék lakossága legtöbbnyire szász és oláh. Ha az az oláh gyermek a szászrégeni középiskolába jár, halvány sejtelme, fogalma sem lesz arról, hogy Magyarországon van, mert az utolsó iskolaszolgától kezdve az igazgatóig valamennyi ottani alkalmazott német; csak német műveltséget portál, és csak németül beszél. Hogy ez még dicsőségesebben nyerjen kifejezést, megtörtént ezelőtt félévvel, hogy az adóhivatal egy iskolalátogatási bizonyítványt kapott attól az iskolától, a mely németül volt kiállítva, de mivel az adóhivatal németnyelvű okiratok alapján fizetéseket nem eszközölhet, utasította az illető szülőt, hogy vigye vissza azt a bizonyítványt és cseréltesse ki, mert magyar bizonyítványra van szükség, és erre az igazgató azt merte visszaizenni, hogy ő magyar nyelvű bizonyítványt ki nem állit. (Nagy mozgás a szélsöbalóldalon.) Ajánlom ezt a körülményt az igen t, vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szives figyelmébe, és az ezen kérdésben való intézkedését a magam részéről is feszülten várom. B. Kaas Ivor: Sehol a világon nem történhetik meg az ilyesmi, csak Magyarországon! Kubik Béla: Botrány! Gyalázat! Lengyel Zoltán: A miniszter uraknak semmiről sincs tudomásuk; a hivatalos informácziók hazudnak, végig az egész vonalon! Gyalázat! (ügy van! a szélsöbalóldalon. Elnök csenget.) Gál Sándor: A középiskolai törvények szerint is nemcsak joga, de kötelessége a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak, illetve a közoktatásügyi kormányzatnak a felekezeti iskolákban tanított és tanítandó könyveket felülvizsgálni a tekintetben, hogy azok magyar vagy nemzeti szempontból kifogás alá nem eshetnek-e? Én feltételezem, hogy a Szászrégen városa által 9000 koronával dotált iskolában használt könyvek is keresztülmentek ezen felülvizsgálaton. Annak illusztrálására, hogy a felülvizsgálatnál milyen lelkiismeretesen jártak el, bemutatom Magyarország ott tanított történelmének egy példányát, a mely először is, daczára annak, hogy középiskolai czélokra van szánva, 55 oldalból áll, (Derültség a szélsöbalóldalon.) de ez még nem volna olyan súlyos dolog és nem volna baj, mert hiszen elképzelhető egy olyan rövidre fogott tankönyv, a mely a nemzeti nevelés czéljaira elég alkalmas lehet. De ajánlom a miniszter ur figyelmébe, a ház asztalára le fogom tenni, mert ez a könyv Rákóczi revolucziójáról. Rákóczi forradalmáról szól. Rákóczi — úgymond — olyan szédelgő, személyes becsvágytól elvakított, turbulens, nyughatatlan ember volt, a ki a császári akarat és a kormányzat rovására olyan jogokat akart kicsikarni, a melyek azelőtt sohasem léteztek. Bartha Miklós: Hiszen ezek gazemberek! Gabányi Miklós: Német kutyák! (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Gál Sándor: És végül azt mondja a könyv, hogy Rákóczi nyughatatlan kalandor életét azután befejezte Törökországban. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Az 1848—49-iki eseményeket is taglalja a könyv. Országgyűlésünket mindenütt Landtagnak nevezi, tartománygyülésnek mondja és vógesvégül berekeszti az előadást, a melyet a gyereknek, a tanulónak kezébe ad, hogy abból nemzetének és államának történelmét megismerje, berekeszti azzal, hogy: végesvégül az lett az