Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.
Ülésnapok - 1901-475
$•75. országos ülés 190b Julius 28-án, csütörtökön. 5 A magánerdők vásárlása tételénél 336.000 koronányi kevesebb kiadással találkozunk. Ez mindenesetre oly jelentékeny momentum, a mely meg kell, hogy ragadja minden gondolkozó ember figyelmét és az okok keresésére kell, hogy indítsa, a melyek azt idézték elő, hogy a kormánynak a magánerdők megvásárlására irányuló törekvése az 1904.évben csökkenő irányzatot mutat. De ez az irányzat csak látszólagos, mert hiszen a beruházási törvényjavaslatban már megszavazott 5 millió koronányi összegnek e czélra való forditása lehetővé tette a kormánynak azt, hogy a költségvetés e tételében megtakarítást érjen el. Meg kell itt jegyeznem, hogy akkor, a midőn a földmivelésügyi tárcza költségvetésének méltatásába bocsátkozunk, nem szabad figyelmen kivül bagynunk azt a körülményt, hogy a beruházási törvényjavaslatban óriási összegek vétettek fel a földmivelésügyi tárcza keretébe tartozó egyes gazdasági ágak támogatására. Bizony Ákos: Óriási ? Pap Géza előadó: Én annak tartom. Ha a folyamszabályozási munkálatokra 23 millió korona vétett fel; ha téli kikötőkre 1,200.000 K, a szarvasmarhatenyésztési alapra 3,500.000 K, erdei vasutakra 3,500,000 K, gazdasági szakoktatásra 300.000 K, az országos közgazdasági alap gyarapítására 15 millió K, s az erdővásárlási alapra 5 millió K vétetett fel, akkor a mi közgazdasági és pénzügyi viszonyaink figyelembevételével ezen összegek igenis jelentékenyeknek, sőt óriásiaknak tekinthetők. Miután nem akarok az egyes kérdésekkel hosszasabban foglalkozni, áttérek most az Állattenyésztés és tejgazdaság czimére, a hol a rendes kiadásoknál 584.000 korona emelkedést találunk, a mely azonban fedezve van egy nagyobb bevételi tételnek beállítása által. Az egyik kiadási összeg a tenyészanyagok bevásárlására, a bevételi összeg pedig a tenyészanyagok eladásából befolyó jövedelemtöbbleteként állíttatott be a költségvetésbe. Külkereskedelmi forgalmunk adatai szerint állatkivitelünk fokozatos emelkedést tüntet fel. Jogosult tehát a földmivelésügyi kormánynak mindazon intézkedése, a mely állattenyésztésünk érdekében a kiadások többletével kapcsolatba hozatik. Mert ha évekre és évekre visszamenőleg azt találjuk statisztikai adatainkban, hogy külkereskedelmi forgalmunk e téren egészséges és növekedő irányzatot mutat, akkor ez azt jelenti, hogy elhelyezési tereink a külföldön egészségesek, nem csupán időnkéntiek, hanem állandóak és ez a közgazdasági ág az, a melyben a befektetések nagy jövedelmezőséget fognak biztosítani mezőgazdaságunknak. Csak két számadatra hívom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk 1 Kálijuk!) Az egyik pl. az, hogy 1892-ben 144 ezer darab szarvasmarhát 61 millió korona értékben vittünk ki a külföldre; 1903-ban 389.000 darabot 146 millió korona értékben. Ez olyan emelkedés kilencz év alatt — az idénről még nincsenek számadataim — az emelkedés oly folytonos s egészséges irányzatot mutat, hogy a földmivelésügyi kormánynak ez irányban előirányzott többkiadása csak osztatlan helyesléssel fogadható és azt mutatja, hogy a kormánynak múlt tevékenysége czéltudato3, a közre hasznot hajtő és a külföldi igényeknek megfelelő és kielégítő volt. Törekednünk kell tehát arra, hogy ezen nagy fáradsággal és sok kiadással magas színvonalra emelt állattenyésztésünk a jövőben is kellő gondozásban részesüljön és nem szabad visszariadnunk azon kiadásoktól, a melyeket, ha nehéz pénzügyi viszonyok között is, e czélra fordítunk. Különös súlyt kell helyeznünk arra, hogy necsak a fogyasztásra, hanem tenyészanyagunknak a külföldön való elhelyezésére is gondot fordítsunk. A kormány gondos és éber figyelmének és állattenyésztésünkre fordított gondoskodásának köszönhető az, hogy mig 1898-ban alig egy pár ezer darab tenyészállat vitetett ki Magyarországból, addig már 1903-ban 17 ezer darab azon állatoknak a száma, a melyek Magyarországból külföldre tenyészanyagként vitettek ki. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Az idén még több is!) Majd arra is rátérek! Az állattenyésztéssel szoros kapcsolatban van tejgazdaságunknak ós tejgazdaságunkkal ismét kapcsolatban álló más mezőgazdasági kérdéseknek ápolása és dédelgetése. A kormány gondos támogatása, istápolása és buzdítása mellett az utolsó évben a tej szövetkezetek száma nagyon szaporodott Magyarországon, s konstatálnunk lehet a hivatalos statisztikai adatokból azt is, hogy az utolsó években mintegy 500 tejgazdasági szövetkezet 10 millió koronányi összegben olyan árut és anyagot volt képes kivinni a vámkülföldrej amely eddig Magyarországon ugyszólva értéktelenül hevert és a mely 10 millió koronányi összeg nagyrészben a kisgazdáknak a zsebébe folyt. Mert hiszen a szövetkezetek tagjai nagyjában azok a kisgazdák, a kik otthon kis mértékben termelvén a tejet és melléktermékeit, képtelenek voltak azt nemcsak a külföldön, hanem még a szomszédos vidékeken is elhelyezni; ujabban pedig a szövetkezetek gondos támogatása és buzgó intelmei mellett a külföldön ilyen nagy mennyiséget voltak képesek elhelyezni, a mi a kisgazdák jövedelmét lényeges összeggel gyarapítja. (Ugy van! jobbról.) A szőlészet és borászat ügye (Halljuk! Sálijuk!) napról-napra fontosabbá és nagyobb jelentőségűvé válik, mert hiszen, a mint méltóztatnak tudni, a szőlők rekonstrukcziója által a magyar szőlőterületek száma ismét annyira megnövekedett, hogy kevés idő választ el bennünket attól az időponttól, a mikor újra a filloxera előtti időben termett átlagos hektoliter bortermelési mennyiséget el fogjuk érni. A filloxera fellépte előtt 4,200.000 és 4,500.000 hektoliter között váltakozott az átlagos évi bortermelési mennyiség, a melyet szőlősgazdáink annak idején