Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

94 hll. országos ülés Í90'+ zat, a melyet ő ebből a szempontból tett. De azért a katholikus lelkészeket fokozottabb mértékbea is lebet segíteni és nem kell csak azokat segíteni, a kiknek jó politikai bizonyítványuk van ; mert voltak rá esetek, hogy az ellenzékiek e miatt nem részesültek segélyben. (Zaj a haloldalon és felkiáltások: Megvonták tőlük a segélyt, mert ellenzékiek voltak! Szolgabirák adják a bizonyítványt róluk!) Elnök : Csendet kérek! Csernoch János: Azt kívánjuk, hogy az érdem és a valódi szükség vétessék tekintetbe, nem pedig valakinek politikai nézete, akár ezen, akár más politikai párthoz tartozzék. Rakovszky István: Pánszlávok kaptak segítséget, mert a kormányra szavaztak és az ellenzékre ráfogták, hogy pánszláv. Neveket tudnék mondani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a néppárton.) Csernoch János: Vallási kérdésekkel és különösen az egyházpolitikai törvényeknek, a polgárok valláséletére való befolyásával nem akarok ez alkalommal foglalkozni. Megtette ezt az általános vita keretén belül pártunk egyik tagja. Ez alkalommal én csak arra kivánok rámutatni, hogy a statisztikai kimutatások szerint ijesztő mórtékben szaporodnak a házassági elválások és azért azt hiszem, kár volt a házassági intézmény erős kötelékeit megbolygatni, mert ez legjobban fogja magát később megbőszülni az államon. Emlékszünk mindnyájan Horatius híres mondására, hogy Róma romlásának és bukásának egyik fő oka az volt, hogy tönkretették a házasság intézményét. A mi a közoktatásügyet illeti, igen szívesen vettem tudomásul ma is a t. miniszter ur szájából, hogy ő az egyházakkal karöltve akar eljárni a nemzet művelődésügyének előmozdításában és intézésében, és hogy ő nem akarja feltétlenül és agresszív módon a felekezeti iskolák államosítását. Ilyen kijelentést tett a kultuszminiszter elődje is, ilyen kijelentéseket tett 6 máskor is és tett maga a miniszterelnök is. Midőn itt a házban szóbahozatott a népoktatási törvénynek reformjára vonatkozó előadói javaslat és azt egy szónok megtámadta, azt mondván, hogy neki nem kell, mert nincsen benne az államosítás, akkor a t. miniszterelnök ur kijelentette, hogy a mostani kormány programmjába bele se férne egy olyan törvényjavaslat, a mely a felekezeti iskolát ebben az országban eltörli. Ezen kijelentések mellett vannak a t. kormánynak egyéb kijelentései is, melyekben azt is mondja, hogy nem akarja az iskolákat államosítani, mert elismeri azt az üdvös versenyt, a melyet a felekezetek a népiskolák terén gyakorolnak, megbecsüli azt az áldozatkészséget, a melyet a felekezetek az iskolák fentartása ügyében mutatnak, de azt is mondja, hogy ez idő szerint jogilag majdnem lehetetlen az iskolákat államosítani és hogy még különféle okok állják ennek útját. Mind e mellék-kijelentéseknek daczára, a július 30-án, szombaton. melyek azokat a kormánynyilatkozatokat nagyon is az opportunizmus színvonalára sülyesztik, még sem akarok kételkedni a t. kormány és egyes tagjai nyilatkozatainak őszinteségében. Ugy fogadom el őket, a mint vannak. És mégis, ha tekintem a kultuszminisztériumnak, nem mondom, a kultuszminiszter urnak, de a kultuszminisztériumnak ujabban folytatott eljárását a katholikus és egyéb felekezeti iskolákkal szemben, önkéntelenül is eszembe jutnak az öreg IzBák szavai, hogy a szó ugyan Jákob szava, de a kéz Ezsau keze. (Igaz! Ugy van! Derültség a baloldalon.) Az ünnepélyes kijelentések ellenében ujabban egymásután megfosztják a felekezeti iskolákat azoktól a jogoktól, a melyeket az 1868 : XXXVIII. törvényczikk 25. §-a számukra biztosit. A kultuszminisztérium kebelében ujabb időben egy egész helytelen, törvényellenes, az 1868-diki törvényhozás intencziójával ellentétes törvénymagyarázat kapott lábra, a mely egymásután kiforgatja a felekezeti iskolákat jogaikból. (Zaj a baloldalon.) Molnár János: Halász ur csinálja! Barta Ödön: Éljen Halász! Csak sok olyan halász volna, mint Halász ur. (Mozgás a baloldalon!) A magyar tanügy egyik legkiválóbb előharczosa az országban, akár tetszik, akár nem. Molnár János: Kiváló államosító! Madarász József: Jól teszi. Ebben is igaza van! Rakovszky István: Ne dicsérd, ne árts neki azzal, hogy dicséred! Barta Ödön: Nem árt neki. Megbírja ő ezt! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak beszéd közben társalogni. Csernoch képviselő urat illeti a szó. Csernoch János: Nem akarok támadni senkit, nem is tudtam, hogy Halász tanácsos urnak van-e ebben dolga, vagy nincs. Én csak a felekezetek jogait akarom megvédeni a létező törvény értelmében. Az 1868-iki törvényhozás a népnevelés ügyének reformja tekintetében a tanszabadság álláspontjára helyezkedett. Az államnak eddig népiskolái nem voltak. Az iskolák mind felekezetiek voltak; az állam ezen iskolákra, különösen a katholikus iskolákra többkevesebb befolyást gyakorolt, mindenesetre kisebb volt a befolyás, a melyet érvényesíthetett az autonóm felekezeti iskolákra. Az akkori u. n. nemzeti iskolák oly vallásúak voltak, mint a minő volt az illető község vagy lakóinak többsége. Katholikus városokban tehát voltak katholikus iskolák, protestáns többséggel biró városokban voltak protestáns iskolák. Az 1868-dik törvényczikk nem akart ezekből az iskolákból tabula rasát csinálni. Báró Eötvös József már 1848-ban foglalkozott a népoktatásügy reformjával és be is terjesztett egy javaslatot az akkor először alkotmányos és népképviseleti alapon összehívott országgyűlés elé és ezt a javaslatot az ország-