Képviselőházi napló, 1901. XXVIII. kötet • 1904. julius 28–augusztus 19.

Ülésnapok - 1901-477

477. országos ülés Í90't Julius äü-án, szombaton. m Széll Kálmán kormányprogrammjában, benne van a mostani miniszterelnök ur programmjában is, elfogadta a mostani kultuszminiszter ur . •. Molnár János: Benne lesz még tízben. Csernooh János: . . . magáévá tette, sőt föliratba is foglalta a t. függetlenségi és 48-as párt és magáénak vallja az újonnan alakult uj-párt, az újonnan kivált nemzeti párt, természetesen mi néppártiak szintén a legelső sorban. És magának vallja, vagy legalább felteszszük, hogy magáénak vallja, a legérdekeltebb tényező, t. i. maga ő Felsége. Hiszen 1897-ben volt kegyes összehívni az autonómiai kongresszust; kongresszus összeült, megalakította szabály tervezetét és azóta legfeljebb annyit tudunk, a mennyit a t. kultuszminiszter ur ma itt az országgyűlésen kijelentett és a mennyi a kormánynak 1902. évi jelentésében foglaltatik. Ebben az áll (olvassa): »A katholikus autonómia szervezésének ügye az 1902. év folyamán jelentőségteljes fordulatot vett az által, hogy a szervező kongresszus munkálatait elkészítette és azt jóváhagyás végett legfelsőbb helyen bemutatta. A kongresszus által elfogadott szervezeti szabályzat most a kormánynál van véleményezés végett és a kérdés nagy hordereje, terjedelme és sokoldalúsága által indokolt beható és komoly tanácskozás tárgyát képezi.« A kultuszminiszter urnak mai nyilatkozatából tudjuk meg, hogy már nincsen a kormánynál, hanem a herczegprimásnál van azért, bogy a herczegprimás a püspökökkel tanácskozzék és véleményét elmondja. Ezt egészen természetesnek és jogosnak találom, mert hiszen ők a legérdekeltebb tényezők, tehát szükségképen nekik kell nyilatkozniuk. Midőn az autonómiai kongresszus tanácskozásait tartotta, a kongresszuson két párt volt. Az egyikről azt mondták, nem tudom, alaposan-e, vagy alaptalanul, hogy az jobban ismerte a kormánynak intenczióit, mint a másik párt, t. i. az ellenzék, a melyhez magam is tartoztam. Az u. n. kormánypártnak akkor feje és vezére volt Apponyi Albert t. képviselőtársam. Hosszú és beható tanácskozás után megalkották a szervezetet, a melynek megalkotásánál azok voltak a főirányelvek, a melyeket ma a t. miniszter ur is szives volt megjelölni: először is ő Felségének legfőbb kegyúri joga, másodszor a katholikus egyháznak hierarchikus szervezete és harmadszor bizonyos országos törvények, melyeket az autonómia kedveért semmi esetre sem szabad megváltoztatni. Szeretném látni azt a tudós embert, azt a jogászt, a ki, ha kijelölik neki azt utat, hogy ezen három pont között haladjon, képes legyen a katholikus autonómiát megcsinálni ugy, hogy annak valami tartalma és jelentősége legyen. Semmi sem lesz belőle, fogunk kapni aranyos, diszes keretet, de semmi sem lesz abban a keretben, még a legutolsó kontár művész képe sem. Azt mondják, hogy a katholikus autonómia vezesse maga az iskoláit, ha pedig a katholikus autonómia akármilyen csekély befolyási akar iskoláira, akkor azt mondják, hogy ennek ellentáll az 1883 : XXX. t.-czikk a középiskolákról és hogy ezen törvényczikket nem lehet megváltoztatni. Rakovszky István: Sőt azt mondták, hogy még a többi felekezetekre nézve is szűkebb körre kell szorítani. Csernoch János: Ha igaz és őszinte ez, és nekem nincsen jogom kételkedni egy párt őszinteségében sem, mert akkor én azt a pártot sérteném, azt pedig nem akarom, ha tehát igaz és őszinte az a kijelentése minden pártnak, hogy óhajtja és kivánjaa katholikus autonómiát, ha pedig a katholikusok azt mondják, hogy azt nem vagyunk képesek megcsinálni máskép, csak ugy, ha valamit változtatnak ezen törvényeken, akkor meg vagyok győződve, hogy minden párt, abból az őszinteségből és igazságérzetből kifolyólag, melylyel ezen szent ügyet a programmjába felvette, készségesen fog belemenni, mindenesetre az ország érdekeinek szemmeltartásával, ezen törvény megváltoztatásába. Molnár János: Ezt már nem helyeslik. Barta Ödön: Majd, ha elő lesz terjesztve a javaslat, akkor megmondjuk, hogy helyeselj ük-e, vagy nem, mert csak komoly dolgokat helyeselhetünk, de vaktában semmit. Molnár János: Néma csend mindenütt ! Csernoch János: Mikor a katholikus autonomikus kongresszus tárgyalásait tartotta, akkor ugy titokban, kézről-kézre adatott bizonyos emlékirat. Ezen emlékiratról azt mondották, hogy ez képezi az akkori kormány álláspontját és nézetét az autonómia kérdésében. Szerzőjének a volt kultuszminisztert mondották. Ha ez a memorandum egyszer napfényre fog kerülni, akkor méltóztatnak majd látni, miért lehetetlen Magyarországon a katholikus autonómiát megcsinálni. Egyszerűen azért, mert a hatholikusok semmiféle jogot kapni nem tudnak. Már pedig az olyan autonómia, hogy folytonosan izgassuk a népet választásokkal és mikor arra kerül a sor, hogy ennek a népnek a kezébe valami jogot adjunk, jogot adni nem tudunk: az ilyen autonómia rosszabb, mint semmiféle autonómia. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mikor a katholikus autonómia ügye tanulmányozás alatt van, a t. kultuszminiszter ur javaslata, a mely a népiskolákra vonatkozik, megint oly intézkedéseket fog magában foglalni, a melyek ellenkeznek a kongresszus által elfogadott elaborátummal. Ebből pedig az következik, hogy mire tárgyalás alá kerül ismét a katholikus autonómia, addig megalkottatik az uj népiskolai törvény és ismét kevesebb lesz a jog, a mely az autonómiára ruházandó volna. A második kérdés, a melyet a t. kultuszminiszter ur szives volt felemlíteni, a katholikus lelkészek kongrua-ügye. Ennek rendezése nem kizárólag tőle függ és ép azért készséggel elismerem, hogy egész helyes volt az a nyilatko-