Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

274 h~i2. országos ülés 190í Julius 25-én, hétfőn. faluk, mezővárosok, 3. rendezett tanácsú városok, eddig első folyamodási bírósági hatósággal felruházott kiváltságos városok, külön kötelezettségeket ró és mindegyiknek külön jogokat biztosit. Kétségtelen tehát a törvénynek magyarázatából, hogy a községi törvény, előbb az 1871. évi XVIII., azután az 1886 : XXII. t.-czikk tárgya az, hogy az állam bizonyos kötelezettségek ellenében közigazgatási önkormányzati jogot biztosit a községeknek, de csakis a községeknek, t. i. a helységeknek, a kis faluknak, a nagy faluknak, a mezővárosoknak, a rendezett tanácsú városoknak, de nem biztosit ilyen jogot az egyes gazdasági majoroknak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A csongrádmegyei uradalmaknak közigazgatási különállása, községi szervezete tehát már eredetileg érvénytelen és igy nem lehet abból az egy törvényszakaszból indulni ki, a mely a jogosan, a természetnek megfelelően, a törvény öszszes rendelkezéseinek és kívánalmainak betartásával, nem pedig egyszerűen elnézésből szerzett jognak a jogosított kérelme nélkül megszüntetése eseteit adja elő. Egyébiránt magának az életben lévő törvénynek tételes intézkedéseivel is bizonyítom, hogy ezen községi szervezetek már eredetileg érvénytelenek és jelenlegi fennállásukban is a törvénynyel ellentétben állók. Igaz, hogy a törvény bizonyos feltételek fenforgása esetén megengedi, hogy önálló puszták kisközséggé vagy nagyközséggé szervezkedjenek. Ámde a törvény indokolása szerint ezen rendelkezésnek czélja az, hogy életképes községeknek létrejöttét a jó közigazgatás, közművelődés, közgazdaság és nemzeti vagyonosodás szempontjából csakis előnyösnek tekinthetni; — tehát szemben a főelvvel, hogy minden pusztának valamely község határterületéhez kell tartoznia, olyan pusztáknak van megadva a jog, hogy önálló községi területté alakulhatnak, a melyek időközben olyan változáson mentek keresztül, hogy most már nem puszták, hanem életképes községek; ennek leggyakoribb esete, hogy telepítés folytán a külterületen, a pusztán helység, egész életképes község fejlődik. De hogy a törvény nem egyetlen egy földbirtokosnak adja meg a jogot, hogy földbirtokát külön községgé alakithatja, teljes bizonyossággal megállapítható az átalakulást szabályozó feltételek legelső pontjából, mely az 1871. évi XVIII. t.-cz. 135. §-ában és az 1886 : XXII. t.-cz. 152. § ában a) pont teljesen azonos szöveggel így van törvénybe iktatva: »beigazolandó, hogy ezen átalakulást a pusztai birtokosok azon része kívánja, mely együtt a puszta összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti.« A törvény tehát birtokosokról beszélt és beszél, nem pedig egy birtokosról. Már pedig mikor a szóban levő uradalmak. Derekegyháza, Nagymágocs és Sövényháza név alatt külön községekké alakultak, ezeken a pusztákon egyetlen egy birtokos létezett: gróf Károlyi, illetve őrgróf Pallavicini. Az egyetlen földtulajdonoson kivül az önálló községgé alakult pusztáknak egyéb birtokosa nem volt, és rajtuk kivül, mint birtokos, más emberfia egy krajczár állami adót sem fizetett. Akkor még, a midőn a községgé alakulás történt, a mágocsi uradalom a 295 hold földet, a Pallavicini uradalom a közel 2000 hold földet még nem adta volt el, s igy a latifundiumok urain kivül Sövényházán az egész 56 ezer katasztrális holdon, Mágocson az egész 21 ezer katasztrális holdon, Derekegyházán az egész 20 ezer katasztrális holdon más birtokos, mint gróf Károlyi ós őrgróf Pallavicini nem létezett. De tovább megyek. A községi törvény 152. §-ának b) pontja felállítja a községi szervezet létezhetésének conditio sine qua nonját, hogy egy község területén legalább 50 állandóan megtelepedett családnak kell laknia, s ezek között a képviselőtestület választás alá eső tagjainak számát legalább háromszorosan meghaladó számban kell léteznie oly lakosnak, a ki saját tulajdonul házat vagy földet bir, s e szerint a pusztáról saját akaratán kivül el nem távolittathatik. A mikor Derekegyháza, Nagymágocs, Sövényháza községekké alakultak, egyikben sem volt 50 olyan család, mely saját tulajdonul akár házat, akár földet birt volna. A megalakuláskor, ismétlem, más birtokos ott nem volt, más ember ott földadót vagy házadót nem fizetett, mint gróf Károlyi és őrgróf Pallavicini; voltak ott családok : a nagybérlőknek és a gazdatiszteknek a családai, ezek azonban nemcsak hogy nem birtak és ma sem birnak saját tulajdonul házat vagy földet, de olyanoknak sem tekinthetők, a kik saját akaratukon kivül onnan el nem távolithatók. Nem ő tőlük, a latifundiumok urától függ, mikor távolítja el őket onnan. Kiemelem azt, hogy ezekben az uradalmi községekben nemcsak a megalakuláskor nem volt, de Nagymágocson és Derekegyházán ma sincs 50 független család és ma sincs annyi lakos, ki saját tulajdonul házat vagy földet bir a képviselőtestület választás alá eső tagjainak számát háromszorosan meghaladó számban. A mi pedig Sövényházát illeti, hogy itt jelenleg van 250—300 család, mely kis földecskéje vagy házikója után földadót vagy házadót fizet, ámde csak nem lehet életképes község típusának tekinteni azt az alakulást, a hol oly terület képez egy községi szervezetet, melyen 56,000 korona földadóból 54 ezer koronát egyetlenegy birtokos és kétezer koronát a 300 többi birtokos fizet és a községi életben ily arányban van érdekelve. Nem volna kifogásolható, ha Sövényháza olykép volna községgé alakulva, hogy a 300 kisbirtokos által birt, mintegy 2000 hold terület és a hitbizományi uradalom ugyanily nagyságú területe, összesen 4000 hold képezné a községet, egyszóval gondoskodva lenne arról, hogy egyetlenegy földbirtokosnak állami egyenes