Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

hTZ. országos ülés ífl adója az összes többi községi lakos által fizetett állami egyenes adónak összegét felül ne múlja. Algyő község területe csupán 1532 kat. hold, Sándorfalváé 4200 hold, s igy Sövényháza is helyet foglalhatna ily területi nagysággal a megyei községek között. De hogy a jelenlegi Sövényháza község a maga 56 ezer kat. hold területével mennyire nem képez egy összefüggő területet, ezt eléggé megvilágítja az a tény, hogy országgyűlési képviselőválasztáshoz nem volt lehetséges Sövényháza községet egy választókerülethez csatolni, hanem a község részben a tápéi kerülethez, részben a szegvári kerülethez tartozik. Azok a választók, a kik Mindszent község közelében, az ottani majorokban laknak, szegvári kerületi szavazópolgárok, a Tápé, Algyő, Sándorfalva és Kistelek községek melletti majorokban lakó választók pedig a tápéi kerületben vannak jogosítva szavazni. Itt érdekes azt is tudni, hogy ezen elkülönítésnek megfelelően Sövényháza I. községben, mely Szegváron szavaz, 40 választó van felvéve, Sövényháza II. községben pedig, mely a tápéi választókerülethez tartozik, 111. Minthogy 11 bérlő és gazdatiszt mind a két helyen van felvéve, az 56,000 kat. holdon összesen 140 férfilakos létezik, a ki politikai jogokkal bir, vagyis 400 katasztrális holdra esik egy választópolgár. Ezzel szemben pl. Kiskundorozsma község 32,000 kat. hold területén 974 választópolgár van, tehát 30 kat. holdra esik egy választó. Felemlítem azt is, hogy ezen uradalmi közegek a községi törvény azon tételes rendelkezéseinek sem képesek eleget tenni, a melyek a képviselőtestület megalakítását tárgyazzák. A törvény 32. § a ugyanis azt mondja, hogy a község az önkormányzat jogát képviselőtestülete által gyakorolja, s a képviselőtestület felerészben a község területén »fekvő vagyonuk után« legtöbb adót fizetőkből áll. A virilis intézménynek hivei mindig azzal érveltek, hogy oly fekvő vagyonnak bírása, mely az utána fizetett adónál fogva a legtöbb adót fizető képviselők között helyet foglalhatásra jogosit, a községi önkormányzat által való nagymérvű anyagi érdekeltetéssel van kapcsolatban és hogy ez a virilis intézmény az értelmi erőnek a községi képviselőtestületbe belevonását biztosítja. Nézzük már most, kik a virilisek fekvő vagyonuk után Kerekegyházán, Nagymágocson és Sövényházán? Derekegyházán voltaképen a képviselőtestületet sem lehetne megalakítani, mert ott fekvő vagyona után más halandó ember állami adót nem fizet mint gróf Károlyi Sándor és gróf Károlyi László. Nagymágocson fekvő vagyonuk után állami adót fizetnek gróf Károlyi Imréné és gróf Berchtold Lipótné, egyenkint közel 30 ezer korona adót, utánuk jönnek sorban azok a kis gazdák, a kik 5 hold föld tulajdonuk után fizetnek állami adót; a virilisek tehát, a kiket nagymérvű anyagi érdekeltetése és értelmi ereje í- Julius 25-én, hétfőn. 275 a képviselőtestületben résztvevésre jogosit, olyanok, hogy más községben hasonló vagyonnal biró polgárok még politikai jogokkal sem birnak, mert annyi adót sem fizetnek, a mennyi a czenzust megütné. A dolgon azután ugy segítenek, hogy tekintettel arra, hogy Derekegyházán abszolúte nem létezik csak két községi lakos, a ki fekvő vagyona után adót fizet, ISTagymágocson és Sövényházán pedig a kisgazdákból nem akarják megalkotni engedni a képviselőtestületet, hát hivatkoznak a közigazgatási bíróságnak 1898. évben hozott egyik döntvényére és a virilisek névjegyzékét a latifundiumok urain kivül az uradalom gazdatisztjeiből és nagybérlőiből állítják össze az általuk fizetett kereseti adók alapján. A képviselőtestület választott tagjai ép ugy mint az egész elöljáróság tagjai szintén uradalmi alkalmazottak. Ilyen a községi önkormányzat Csongrádmegye ezen községeiben ! Ezek után önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy történhetett, hogy ezek az uradalmak községi autonómiát nyertek, s egyáltalán községekké alakulhattak ? Ez abban leli magyarázatát, hogy külön községgé alakulásuk közvetlenül az 1871 : XVIIL törvényczikk életbelépése után történt. 1848 előtt községi önkormányzat egyáltalán nem létezett, a községek nem is a megye, hanem a földesúri intézmény és az uri székek alatt állottak. A mikor a községi autonómia 1891. évben megvalósul, ennek az uj intézménynek a keletkezésekor épen nem lehet csodálni, hogy olyan vármegyében, mint Csongrád, a hol az összes községek lakosai néhány főúrnak a jobbágyai voltak, a régi jobbágy-községek lakosaiban ez az alakulás semmi visszatetszést sem keltett és nem is gondoltak az uradalmak külön községgé alakulásában rejlő visszásságokra, sőt akkor, a midőn alighogy felszabadultak földesuraik joghatósága alól, szinte természetesnek találták, hogy régi uraik korábbi privilégiumaiknak legalább azt a maradványát élvezzék, hogy ne legyenek kénytelenek régi jobbágyaikkal egy és ugyanazon önkormányzati kötelékbe lépni, hanem megtörténvén a nagy átalakulás, hogy nem gyakorolnak többé joghatóságot a községek felett, a községi lakosok jobbágyokból szabad polgárokká lettek és önkormányzati joggal felruháztattak, legalább saját személyük és területük, saját alkalmazottaik, hozzátartozóik és birtokaik különváltan maradjanak és külön közigazgatási egységet képezzenek. Az élet azonban nem áll meg és a folytonos fejlődés, mely 1870 óta a községek háztartásának terheit háromszorosan nagyobbá tette, megmutatja a visszáságát a nemzeti kiváltságok ezen utolsó maradványának, s az állami élet mai fejlettségében tarthatatlan helyzet az, hogy éjiségben maradjanak tovább is azok a területi elkülönítések, melyek a törvény szellemével, annak betűivel ellentétesek és csupán elnézésből keletkeztek, s a nép közönyösségének köszönik 35*