Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-465

66 íG5. országos ülés 1904- Julius 16-án, szombaton. tünk hozzá és ő visszatért mihozzánk, épen azért, mert látjuk azt, hogy a mi hűségünk mellett mégis Bécset szereti, a hol neki hallania kell a polgárság ajkáról, hogy mondjon le, a hol, ha ablakából kitekint, látnia kell, hogy a szomszéd német császárnak jelvényét, a búzavirágot hordják, a hol hallania kell a Wacht am Bhein-t, a mely emlékezteti arra, hogy német alattvalói nincsenek az uralkodásával megelégedve és birodalmából egy más birodalomba akarnak átcsapni, nekünk pedig nemzeti himnuszunk azt mondja: itt élned halnod kell; épen azért, mert mi szívesen akarunk vele és általa boldogulni: azért óhajtjuk és kérjük, legyen bizalma az ősi erényben és ha mi áldozatot vagyunk készek hozni, tegye meg ő is azt, a mi törvényes kötelessége. Kevesebbet már nem várhatunk, kevesebbel meg nem elégedhetünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egy kis ellenértéket kinál a javaslat, midőn azt mondja, hogy hiszen darabontokat kapunk, Nem darabontok kellenek a magyar nemzetnek, hanem magyar király. Nem az kell nekünk, hogy több szolga legyen urakból a király körül, hanem hogy több önálló ember legyen, a ki függetlenségével, gazdagságával, műveltségével csak emeli a nép tekintélyét. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Nekünk az kell, hogy beteljesedjék végre a költő szava: a legelső magyar ember a király. Legyen legelső mindenben, legyen legelső mint ember, legyen legelső mint magyar, legyen legelső mint hazafi, s akkor bátran, bízvást, jó kedvvel utána mondjuk: »Érte minden honfi karja készen áll.« Az udvartartással némi tekintetben összefügg még egy-két kérdés, a melyet röviden akarok említeni. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon csak látszat szerint van alkotmány; ezt mindennap tapasztalhatjuk, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Magyarországot nem a miniszter urak kormányozzák, hanem a miniszter urak által kormányozzák. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Családi tanács, fejedelmi akarat a döntő befolyás. Sajátságos és sajnos, hogy nem ismerjük azok esküjét, a kik a király valóságos titkos tanácsosai; nem tudjuk azt sem, hogy a püspökök, a miniszterek micsoda esküt tesznek a király kezébe. A családi tanács felette áll az ország tanácsának és akárhányszor képes és kész megakadályozni a nemzet akaratát. S odajutottunk az alkotmányosság álezájában, hogy mig az uralkodóház tagjai kiváltságaik révén a a törvény felett állanak, addig befolyást szereznek minden döntő helyen azzal, hogy ott a helyeket elfoglalják azok elől, a kik tehetségeik és a nemzet bizalma által jutnának oda. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) A hadseregben, s a polgári téren egyaránt igy van ez. Az ujabb időkben nádor már csak az uralkodóház tagja lehetett. így egyrészt felette állanak a törvénynek, minden befolyásos helyről kiszólítják a nemzet gyermekeit, másrészt sajátságos nehéz helyzetbe hozzák azokat, a kik a versenyt velük meg nem állhatják, de egy időben mégis felettük állanak, például a katonaságnál. Hiszen épen most olvasunk egy épületes jelenetet a lapokból. (Halljuk! Halljuk!) Egy orosz nagy herczeg a hadparancsnokkal összevesz és kardjával sújtja, mert mint felettese parancsolni akar neki. Micsoda félszeg helyzet az, mikor az uralkodóháznak egy-egy gyermektagja, mint katonatiszt, a szükséges tudománynak megszerzése nélkül, könnyen, gyorsan halad előre a legmagasabb rangokba és azután ezt a legmagasabb rangú főherczeget még csak a gyakorlatoknál sem szabad ám egy közönséges polgárnak megvernie, mert rossz néven veszik, ha kitűnőbb katona mer lenni, mint az a főherczeg, a ki csak ugy beleszületett abba a rangba. S épen ezért, a mig igy kiváltságokat is élvezuek, másrészt a befolyást Í3 egészen a család részére kötik le. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért kívánatos volna e kiváltságok törvény utján való szabályozása. Ha igazán azt akarjuk, hogy a nemzet önmagát kormányozza, akkor azok, a kik kiváltságokat akarnak élvezni, ne akarjanak verseny nélkül egyúttal részt venni azon jogokban, a melyek a többi polgárt megilletik, a kik az uralkodóháznak nem tagjai, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy igy az egyensúly fel ne billentessék. Nagyon kívánatos és szükséges a mostani viszonyok között, a melyeket részletesebben nem akarok taglalni, (Halljuk! Halljuk!) a trónöröklés kérdésében annak a bizonyos házi törvénynek az ismerete is, a melyet, ha megegyezik a magyar törvénynyel, bátran elő lehet mutatni; ha nem egyezik meg, tenni kell róla és mondjuk ki, hogy a törvény irányadó, nem pedig az a házi, az a családi törvény. És épen ezért, mert e kérdések némi tekintetben összefüggnek az udvartartás költségével, midőn kijelentem, hogy csatlakozom Rákosi Viktor képviselőtársam javaslatához, a magam részéről a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): A képviselőház a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat czimét igy állapítja meg: »Törvényjavaslat a magyar királyi udvartartás költségeiről.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a magyar királyi udvartartás költségeinek felhasználásáról részletes tájékozást terjeszszen elő. A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a püspökök, a titkos tanácsosok és miniszterek esküjének szószerinti szövegét terjeszsze be. A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjeszszen be javaslatot, a mely az uralkodóház tagjainak kiváltságait szabályozza, őket, törvény feletti kiváltsággal bírván, polgári és katonai hivatalok viselésétől eltiltja. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az u. n. családi törvényt, mely a trón-