Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-464

34 4-G4. országos ülés 1904 Julius 15-én, pénteken. észszerű. Nem aktuális és nem észszerű azért mert csak a közelmúltban lett ez a nemzet, száz és száz millióra menő hadügyi költséggel megterhelve, de nem észszerű azért sem, mert ennek a nemzetnek még nagyon élénk és fáj­dalmas emlékezetében van az a megaláz­tatás, a melyet a Ohlopyban kiadott és pub­likált hadiparanes által szenvedett, (TJgy van! halfelöl.) a mely hadiparancsban ez a nemzet néptörzszsé degradáltatott és a melyben kimon­datott, hogy nemzeti aspirácziói teljesíttetni nem fognak soha. Es ime, t. ház, az a kar, a mely pár hónap előtt lesújtott a nemzetre, ismét a nemzet felé van irányítva, de nem azért, hogy lesújtson, hanem hogy ezen néptörzszsé degradált nemzettől 11.200,000 korona udvartartási költ­séget vegyen át. (TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! A közelmúltban a meg­aláztatások egész sorozata érte ezt a nemzetet. Hogy csak néhányat említsek fel a már emlí­tettem chlopyi hadiparancson kivül, ott van a trónörökös utazása, ott van gróf Khuen-Héder­váry Károly esete, a kit mint miniszterelnököt saját pártja nyílt ülésben szavazott le és buk­tatott meg és a ki pár hétre rá mint ő Felsége személye körüli miniszter került ide vissza. Ott van a jelenlegi miniszterelnök urnak esete is, a ki maholnap már egy esztendeje tölti be Magyarország miniszterelnöki székét a nélkül, hogy a trónörökös módot és alkalmat adott volna neki arra, hogy nála mint Magyarország miniszterelnöke tiszteleghessen. Ott van a galaczi eset, ott van a pécsi m. kir. honvédhadapród­iskolából a magyar himnusz éneklésének meg­tagadása miatt kizárt horvát növendékek esete, ott vannak azután külképviseletünk által Magyar­ország önállósága és függetlensége, Magyar­ország szuverenitása ellen nap-nap után elkö­vetett merényletek. De mondok én a t. háznak egy ujabb esetet is. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól emlékszem, a Széll kormánya alatt lefolyt indemnitási vita alatt letettem a ház asztalára két okmányt, a melyek közül az egyiket a ber­lini, a masikat a párisi nagykövetségtől kaptam egy hozzájuk általam mint ügyvéd által magyar nyelven beadott kérvényemre. A válasz mind­kettőre ékes német nyelven adatott meg. Itt van a kezemben egy adás-vevési szerződés, a melyet egy Amerikába kiköltözött bonyhádi magyar honpolgár irt alá mint eladó, s a kinek aláírását az amerikai newyorki állami köz­jegyző a következő magyar nyelvű záradékkal hitelesiti: »Newyork állam, grófság és város. Előttem, Nevyork állami közjegyző előtt meg­jelentek az általam személyesen ismert Johanna Eilingsfeld, — következik a lakás — a fentebb megirt adás-vevési szerződést sajátkezű aláírásá­val látta el. Minek hiteléül sajátkezű aláírásom és pecsétem. Kelt Newyorkban, 1902 szeptem­ber 29-én. León Koribsky közjegyző.« S mi történt ezzel a szerződéssel? Külkép­viseletünk : a generalkonzul Newyorkban a köz­jegyzőnek aláírását német nyelven a következő szavakkal hitelesiti: »Die Echtheit der vorste­henden, von mir anerkannten Unterschrift des Herrn León Koribsky öft. Nbtars wird hiemit bestätigt. K. u. k. General-Consulat in New­york am 29. September 1902. Der k. u. k. General-Consul.« Az az amerikai honpolgár, az az amerikai közjegyző tehát, a kinek nem kötelessége magya­rul tudni, a kihez nekünk semmi közünk, a kit nem mi fizetünk, magyar nyelven hitelesiti az okmány aláírását, de a mi fizetett közegünk, a konzul német nyelven teszi ezt. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Gyalázat! Botrány !) Ezt is leteszem a t. ház asztalára, hogy meg legyen örökítve. Rákosi Viktor: Okuljanak belőle! (Egy hang a szélsobaloldalon: Azt már ugyan nem teszik!) Egry Béla: Ezen általam felsorolt sérel­mek . . . (Derültség a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Mi nevetni való van ezen ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem azon nevetünk!) Sebess Dénes: Ez nem nevetséges dolog! Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsobalolda­lon.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztas­sanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni. (He­lyeslés jolbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Különösen pedig ne méltóztassanak egymásnak viselkedését megjegyzés és megrovás tárgyává tenni, főleg akkor, ha az illem szabályaiba nem ütközik (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) és ha az a tanácskozást nem zavarja. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a szónokot, tessék beszédét folytatni. Horváth Gyula: Mi tudjuk, hogy nekünk nincs itt semmi jogunk és hogy minden jog Perczel Dezső elnök kezébe van letéve. (Moz­gás jobbfelöl.) Elnök: Legalább minden elnöki jog az elnök kezében van, mert sem a házszabályok, sem a méltányosság szerint itt egyik képviselő ur a másikat rendre nem utasíthatja azért, mert mo­solyog vagy nevet, Ezért a képviselő urnak nincs joga bárkit is megróni. (Élénk helyeslés jobb­felöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Az ellen, a mi a túloldalon tör­ténik, nincs szava az elnöknek! (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Elnök: A túloldallal szemben ép oly ke­véssé gyakorlok elnézést, mint ezen oldallal szemben. Ott sem engedném meg az ilyen meg­jegyzést és adott esetben az illető képviselő urat épen ugy meginteném! (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla: Sokat megengedtek már ott, nap-nap mellett látunk erre példát! Elnök : Csendet kérek! Egry Béla: Az általam felsorolt sérelmek és megaláztatások, továbbá az a körülmény, hogy magyar udvartartásunk nincs, annak ki­jelentésére késztetnek engem, hogy az udvar­tartási költség czimén egy árva fillért sem sza­vazok meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom