Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-464
34 4-G4. országos ülés 1904 Julius 15-én, pénteken. észszerű. Nem aktuális és nem észszerű azért mert csak a közelmúltban lett ez a nemzet, száz és száz millióra menő hadügyi költséggel megterhelve, de nem észszerű azért sem, mert ennek a nemzetnek még nagyon élénk és fájdalmas emlékezetében van az a megaláztatás, a melyet a Ohlopyban kiadott és publikált hadiparanes által szenvedett, (TJgy van! halfelöl.) a mely hadiparancsban ez a nemzet néptörzszsé degradáltatott és a melyben kimondatott, hogy nemzeti aspirácziói teljesíttetni nem fognak soha. Es ime, t. ház, az a kar, a mely pár hónap előtt lesújtott a nemzetre, ismét a nemzet felé van irányítva, de nem azért, hogy lesújtson, hanem hogy ezen néptörzszsé degradált nemzettől 11.200,000 korona udvartartási költséget vegyen át. (TJgy van! balfelöl.) T. képviselőház! A közelmúltban a megaláztatások egész sorozata érte ezt a nemzetet. Hogy csak néhányat említsek fel a már említettem chlopyi hadiparancson kivül, ott van a trónörökös utazása, ott van gróf Khuen-Héderváry Károly esete, a kit mint miniszterelnököt saját pártja nyílt ülésben szavazott le és buktatott meg és a ki pár hétre rá mint ő Felsége személye körüli miniszter került ide vissza. Ott van a jelenlegi miniszterelnök urnak esete is, a ki maholnap már egy esztendeje tölti be Magyarország miniszterelnöki székét a nélkül, hogy a trónörökös módot és alkalmat adott volna neki arra, hogy nála mint Magyarország miniszterelnöke tiszteleghessen. Ott van a galaczi eset, ott van a pécsi m. kir. honvédhadapródiskolából a magyar himnusz éneklésének megtagadása miatt kizárt horvát növendékek esete, ott vannak azután külképviseletünk által Magyarország önállósága és függetlensége, Magyarország szuverenitása ellen nap-nap után elkövetett merényletek. De mondok én a t. háznak egy ujabb esetet is. (Halljuk! Halljuk!) Ha jól emlékszem, a Széll kormánya alatt lefolyt indemnitási vita alatt letettem a ház asztalára két okmányt, a melyek közül az egyiket a berlini, a masikat a párisi nagykövetségtől kaptam egy hozzájuk általam mint ügyvéd által magyar nyelven beadott kérvényemre. A válasz mindkettőre ékes német nyelven adatott meg. Itt van a kezemben egy adás-vevési szerződés, a melyet egy Amerikába kiköltözött bonyhádi magyar honpolgár irt alá mint eladó, s a kinek aláírását az amerikai newyorki állami közjegyző a következő magyar nyelvű záradékkal hitelesiti: »Newyork állam, grófság és város. Előttem, Nevyork állami közjegyző előtt megjelentek az általam személyesen ismert Johanna Eilingsfeld, — következik a lakás — a fentebb megirt adás-vevési szerződést sajátkezű aláírásával látta el. Minek hiteléül sajátkezű aláírásom és pecsétem. Kelt Newyorkban, 1902 szeptember 29-én. León Koribsky közjegyző.« S mi történt ezzel a szerződéssel? Külképviseletünk : a generalkonzul Newyorkban a közjegyzőnek aláírását német nyelven a következő szavakkal hitelesiti: »Die Echtheit der vorstehenden, von mir anerkannten Unterschrift des Herrn León Koribsky öft. Nbtars wird hiemit bestätigt. K. u. k. General-Consulat in Newyork am 29. September 1902. Der k. u. k. General-Consul.« Az az amerikai honpolgár, az az amerikai közjegyző tehát, a kinek nem kötelessége magyarul tudni, a kihez nekünk semmi közünk, a kit nem mi fizetünk, magyar nyelven hitelesiti az okmány aláírását, de a mi fizetett közegünk, a konzul német nyelven teszi ezt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyalázat! Botrány !) Ezt is leteszem a t. ház asztalára, hogy meg legyen örökítve. Rákosi Viktor: Okuljanak belőle! (Egy hang a szélsobaloldalon: Azt már ugyan nem teszik!) Egry Béla: Ezen általam felsorolt sérelmek . . . (Derültség a jobboldalon.) Pozsgay Miklós: Mi nevetni való van ezen ? (Felkiáltások jobbfelöl: Nem azon nevetünk!) Sebess Dénes: Ez nem nevetséges dolog! Elnök: Csendet kérek! (Zaj a szélsobaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásokkal zavarni. (Helyeslés jolbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Különösen pedig ne méltóztassanak egymásnak viselkedését megjegyzés és megrovás tárgyává tenni, főleg akkor, ha az illem szabályaiba nem ütközik (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) és ha az a tanácskozást nem zavarja. (Helyeslés jobbfelöl.) Kérem a szónokot, tessék beszédét folytatni. Horváth Gyula: Mi tudjuk, hogy nekünk nincs itt semmi jogunk és hogy minden jog Perczel Dezső elnök kezébe van letéve. (Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Legalább minden elnöki jog az elnök kezében van, mert sem a házszabályok, sem a méltányosság szerint itt egyik képviselő ur a másikat rendre nem utasíthatja azért, mert mosolyog vagy nevet, Ezért a képviselő urnak nincs joga bárkit is megróni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Az ellen, a mi a túloldalon történik, nincs szava az elnöknek! (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Elnök: A túloldallal szemben ép oly kevéssé gyakorlok elnézést, mint ezen oldallal szemben. Ott sem engedném meg az ilyen megjegyzést és adott esetben az illető képviselő urat épen ugy meginteném! (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla: Sokat megengedtek már ott, nap-nap mellett látunk erre példát! Elnök : Csendet kérek! Egry Béla: Az általam felsorolt sérelmek és megaláztatások, továbbá az a körülmény, hogy magyar udvartartásunk nincs, annak kijelentésére késztetnek engem, hogy az udvartartási költség czimén egy árva fillért sem szavazok meg. (Helyeslés a szélsobaloldalon.)
