Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

292 í73. országos ülés 190$ Julius 26-án, kedden. aégekre, 1,578.000 korona pedig az elmebetegekre esik, Ez adatok eklatáns módon tüntetik fel közegészségügyi viszonyaink szomorú voltát. Mert a tulajdonképen előirányzott 5,200.000 koronából 4,782.000 koronát tisztán betegápolási költségekre fordítunk, illetve közegészségügyünk teljes vezetésére csak 452.300 koronát költünk. Ez adatokból következik, hogy közegészségi állapotaink azonnal megjavulnak, mihelyt a közélelmezésügy és a szegényügy jobban fog gondoztatni és a betegségek megelőzésére a legszükségesebb intézkedések megtörténnek. Akkor nem betegápolási költségekre fogjuk fordítani e rengeteg összegeket, hanem sokkal többet fogunk tehetni a közegészségügy gondozása érdekében. Nem végezhetek e kérdéssel a nélkül, hogy a trachoma ügyét ne érintsem. Nagyon röviden kívánom ezt tenni, mert erről már igen sok mondatott és a jelentésekben is igen sok adat foglaltatik, de a trachoma feltétlenül olyan csapása az ors/ágnak, a mely ellen sokkal nagyobb arányú intézkedéseket kell foganatosítani, hogy közegészségügyi viszonyainknak ezen rettenetes baja a javulásnak csak némileg is előkészítő stádiumába juthasson. (Helyeslés balfelöl.) A második kérdés a tüdőbajosok kérdése és itt szintén csak egy rövid kis statisztikai összeállítással akarok szolgálni arra nézve, hogy milyen kihatással van ez a kérdés közpgészségügyi és közgazdasági állapotainkra. Évenkint 75.000 tüdőbeteg hal meg. A statisztika bizonyítja, hogy minden hetedik tüdőbeteg pusztul el, tehát erről visszaszámítva, 600000 tüdőbeteg v.-in évente az országban. Ha már most ennek a bajnak közgazdasági kihatását akarjuk vizsgálni, akkor egy óriási közgazdasági veszteségre tudunk következtetni. És pedig olyanra körülbelül, mint a milyent a kivándorlás okoz. Ha csak egy koronával veszem is azt a veszteséget, a melyet egy tüdőbeteg egy esztendőben nem tud megszerezni naponkint, • az körülbelül évenkint 220 millió korona munkakevesbletet képvisel. Hogyha egymás mellé állítjuk ezeket a közgazdasági veszteségeket, a melyeket egyrészt a kivándorlás és másrészt a tüdővész okoz, láthatjuk, hogy ezek olyan óriási szerepet játszanak a nemzeti munka kérdésében, hogy igazán kár lett volna, ha erről szó nem esik itt a képviselőházban. (Helyeslés balfelöl.) Nem is akarván tovább igénybe venni a t. ház idejét, azzal zárom beszédemet, hogy arra kérem a t kormányt, hogy addig is, a mig a közegészségügyi állapotok javítására többet tehetünk, illetve a közegészségügyet államosítjuk, legalább a körorvosi intézményre fektessen súlyt, hogy azokban a körorvosi kerületekben, a hol orvosok nem jelentkeznek, bizonyos kongruaszerű segélyt adjon, a melynek következtében ez a 232 kerület majd be lesz töltve, s ezzel az a 2227 község abba az állapotba kerül, hogy legalább orvost könnyebben igénybe vehet. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy mindazok az intézkedések, a melyek a közegészségügy terén és egyáltalában a belügyi tárcza terén itt kontemplálva vannak, engem ki nem elégítenek, nagyon természetes, hogy a kormánynyal szemben bizalommal ezen a téren sem viseltethetem és a belügyi tárcza költségvetését általánosságban el nem fogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Sturman György jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur felhozta a tüdőbajosokat. A múlt évi költségvetésben fel volt véve egy tétel, a mely egy kísérletezési állomás és egy szanatóriumnak felállítását czélozta Budapesten. Ha jól emlékszem erre a tételre, 100.000 korona, mint első ráta volt a költségvetésbe beállítva. Ki is küldetett egy tehetséges fiatal orvos külföldre, hogy tegye meg a kellő tanulmányokat és ezen tapasztalukat értékesítse azután, ha felállítják ezen intézetet az országban. Sajnálattal látom, hogy ezen költségvetésben a tuberkulotikusok számára nincsen ezen intézmény tervbe véve, nincsen rá összeg felvéve és ezért nagyon kérem a t. kormányt, hogy ezen szocziálpolitikai és közegészségügyi szempontból fontos intézményre terjeszsze ki figyelmét és méltóztassék talán póthitel formájában ezt, a múlt évi költségvetésben felvett tételt, újból fölvenni. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a háznak egyik oldalán sem fogják a tételt megtámadni, hanem a legszívesebben fogunk e tételhez hozzájárulni. (Igaz! a baloldalon.) A másik dolog, a miért felszólalok, olyan tárgy, a melynek fölhozatala miatt nekem előre is bocsánatot kell kérnem a háztól. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Egy tettnek partraktálása czéljából szólalok fel, jobban mondva azért, hogy felhívást intézzek a miniszterelnök úrhoz, hogy erre az ügyre nézve intézkedésről gondoskodjék ; ez az ügy Fenyő Sándornak az ügye. (Mozgás.) Lovászy Márton: Zárt ülést kell kérni! Rakovszky István: Nem szükséges, mert ugy kívánom kezelni az ügyet, hogy ne legyen szükség zárt ülésre. Ellenzéki oldalról is őszintén megvallom, hogy ha én e tárgyat szóba hozom, ebben meg? erősített engem a miniszterelnök urnak az az eljárása, a melylyel azt az egyént egy perczig sem tűrte meg az ő hivatalos helyiségében és a mely eljárás minden tisztességes emberben megnyugvást és megelégedést keltett. A mint tudjuk, Fenyő Sándor az ő tette után megszökött. Svájczban elfogták. Attól a percztől fogva azt láttuk, hogy Fenyő Sándor mindent elkövetett, hogy méltó büntetése elől menekülhessen. Már az átszállításnál, a mint a nagyközönségben elterjedt hírek mondják, arra törekedett, hogy ne ugy, mint más szökésben lévő bűnösök transzportáltassék haza, hanem I. osztályban, detektívek kíséretében. A kormány nagyon helyesen ezt megtagadta és ugy szállították vissza őt az