Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-473
47J. országos ülés 1904 Julius 26-án, kedden. 287 mondom — hogy a betegápolási alapból takarékoskodtak a kórházi alkalmazottak és a megtakarított összegeket a kórház fejlesztésére fordították. Mert hiszen, t. képviselőház, azt a kórházat nem is lehet egy helyzetben hagyni, a fokozott szükségletek következtében fejlesztem kell és a kor igényeinek megfelelően is át kell alakítani. Ha tehát más pénz nincs rendelkezésre, — én ugyan helytelenítem, hogy a betegápolásra megállapított költségeket nem kizárólag arra a czélra fordítják, a melyre kellene, de azért szem elől téveszteni nem lehet, hogy ez a fejlesztés is szükséges, — mondom, ha tehát más pénz nincs rendelkezésre, a melyet erre a czélra lehetne fordítani, a czélt az itt gyakorolt takarékosság segítségével akarják elérni. Ilyformán a t. miniszterelnök ur ennek az 1 millió koronának megtakarításával két alternatíva elé állítja a kórházakat. \ 7 agy tovább is fognak takarékoskodni annak daczára, hogy a betegápolási napi költséget a miniszterelnök ur 8 fillérrel leszállította, ha pedig tovább takarékoskodnak, akkor ez tisztán és kizárólag a betegek ellátásának rovására megy. Vagy pedig nem fognak tovább takarékoskodni és akkor azt mondják: hogy ha az állam ily mostohán viselkedik a kórházakkal szemben, akkor mi a betegek szükségleteire megállapított betegápolási alap költségeit arra a czélra fogjuk felhasználni, a melyre szolgál. Akkor pedig az összes kórházakat válság elé állítják, mert akkor ebből az összegből semmit sem fordítanak a kórházak fejlesztésére. Már most kórházaink eddig sem tapasztalhattak a közönség részéről valami nagy bizalmat, sőt mondhatom, a közfelfogásba ment át az, hogy a mi kórházainkba csak meghalni mennek az emberek. Tény, hogy a mi kórházainkat azok fogják csak felkeresni, a kik már egyáltalában nem képesek önmagukon segíteni, külÖDÖsen pedig télviz idején bemennek olyanok, a kik inkább a fagy ellen akarnak védekezni. Ott legalább valami kis ételhez is jutnak és födél alá kerülnek, s a téli időre megmentik magukat. A mikor azután kitavaszodik, kijönnek a kórházból és ekkor már inkább találnak megengedett vagy meg nem engedett eszközöket a megélhetésre. Már pedig a kórházak igen jövedelmező ágazattá is lehetnének, ha ugy kezelnék, mint a hogy tényleg kezelni kellene őket. A kórházi költségeket nagy mértékben le lehetne akkor szállítani, mert a hetesek igen tekintélyes része nem részesülhet odahaza családi körben a betegség neméhez képest szükséges kellő gondozásban, a melyben a kórházi ápolás igenis részesítheti őket. Ha tehát kórházaink a kö?önség bizalmát meg tudnák nyerni, olyanok is felkeresnék, a kik a betegápolási alap költségeit megfizetik és természetes, hogy a betegápolási alap költségeinek e megtérítésével redukálni lehetne a kórházi kiadásokat. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Már most az igen t. miniszterelnök ur a kórházi költségek megtakarítására nézve azt az indokolást hozza fel, hogy a megtakarítás a nép javára válik és ez szocziális szempontból nagyon fontos, mert — az ő szavaival élve — azok az óriási kórházi kiadások, a melyeket azok a betegek tényleg megtérítenek, a kiken a betegápolási költségeket be lehet hajtani, minthogy a betegápolási költségeket redukálni fogjuk, természetesen az érdekelt betegek anyagi javát fogják előmozditani. A t. miniszterelnök urnak ez a nyilatkozata nagyon, de nagyon szépen hangzik, de itt egy kis számítási hibába esik. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mert ha ezeket a megtakarításokat papirosra teszszük, milyen mérleget fogunk találni? Ha egy beteg 30 napig van a kórházban és mondjuk, hogy a betegápolás napi költsége két korona, akkor egy havi betegápolási költsége a betegnek 60 korona. A t. miniszterelnök ur leszállította a betegápolási napi költségeket 8 fillérrel, tehát annak a betegnek, a kin szocziális szempontból a t. miniszterelnök ur segíteni akar és a kinek óriási kórházi költségeit le akarják szállítani, megtakarított összesen 2 korona 40 fillért a 60 koronából. Ha óriási költség mit annak a szegény betegnek fizetnie kell, akkor a 60 korona a 2 korona 40 fillér levonása mellett is óriási kiadás fog maradni. De nem is megtakarítás ez arra a szegény betegre nézve, mert nem tudom, van-e az igen t. miniszterelnök urnak tudomása arról, hogy mihelyt kiadta azt a rendeletet, hogy a kórházak napi ápolási diját 8 fillérrel leszállítja, a kórházi igazgatóságok rögtön elrendelték, hogy a betegeknek kiszolgáltatandó tejmennyiséget egy fillérrel le kell szállítani. így takarékoskodik a t. miniszterelnök ur a humánizmus szent nevében és igy akar a szegény népen segíteni. De, t. képviselőház, van a kórházi ápolási költségek leszállításának még egy másik szomorú következménye is. Nevezetesen az 1898 : XXL törvényczikk felhatalmazta a magánkórházakat arra, hogy a magánkórházakban ápolt betegeknek gyógyítási költségeit is az országos betegápolási alapból fedezzék. Azelőtt, mig a törvényben ez az intézkedés nem volt, mig az úgynevezett megyei betegápolási pótadók voltak meg, addig csakis azok a kórházak tarthattak igényt a betegápolási költségekre, a melyek közkórházaknak voltak nyilvánítva. Minthogy azonban a törvény a magánkórházaknak is megadta azt a jogot, hogy a kórházakba felvett szegény betegek gyógyítási költségei megtéríthetők az országos betegápolási pótadóból, ennek természetesen az lett a következménye, hogy a magánkórházak is megnyíltak a szegény betegek részére. Most azonban, hogy a t. miniszter-
