Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

Í73. országos ülés 1904 Julius 26-án, kedden. 283 haladt, leszállította. Az is volt ezzel az intézkedéssel a törvényhozás czélja, hogy a szegényebb vármegyéken segítsen. Az 1898. évi XXI. t.-cz. indokolásában a belügyi kormányzat kilátásba helyezte, hogy ezt az egész 3°/

0-ot nem is fog kelleni igénybe venni, mert a betegápolási r költségeket esetleg kevesebből is lehet fedezni. Épen erre való tekintetből az 1898. évi XXI. t.-cz. 2. §-ába be lett véve egy intézkedés, a mely szerint évről-évre a költségvetés tárgyalása alkalmával a pénzügyminiszter ur fog a belügyminiszter úrral egyetértőleg a pótadó nagyságára nézve előterjesztést tenni, ugy azonban, hogy ez a pótadó az állami egyenes adóknak 3%-át meg nein haladhatja. Midőn ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, én behatóan foglalkoztam a dologgal és kifejezést adtam azon nézetemnek, hogyha azon közegészségügyi czélokat, a melyeket ezen betegájiolási alap terhére kell Írnunk, tényleg megakarjuk valósítani, akkor nem 3 °/o, hanem 8 —10 °/o is kevés. Az akkori belügyminiszter ur, Perczel Dezső, a ház mostani elnöke, az én akkori számításaimat hibás alapokon nyugvóknak és túlzottaknak jelentette ki és biztosított engem és a képviselőházat, hogy ebből a 3 °/

0 pótadőból is képesek leszünk a betegápolási költségeket fedezni. És ime, a tapasztalat nekem szolgáltatott igazságot, mert 1900-ban az előirányzattal szemben, 1.075,215 korona, 1901-ben 3,119,565 korona, 1902-ben 4,384.581 korona, vagyis három évi átlag szerint a kiadási többlet volt 2,859.797 korona. A t. belügyminiszter ur ezen a hiányon akként akar segíteni, hogy a törvényhozásnak előterjesztést tesz arra nézve, hogy az eddigi 3 % betegápolási pótadót 5 %-ra emeljük fel. Az igen t. miniszterelnök urnak erre vonatkozó indokolása igy szól (olvassa): »Minthogy a törvényhozást az országos betegápolási alap létesítésénél azon czélzat vezérelte, hogy a nyilvános betegápolási költségek terhe egyenletesen osztassák meg, de nem képezte és nem is képezhette czélját az, hogy az előzőleg a törvényhatóságokat terhelő költségek nagy része az államkincstár terhére vétessék át, teljesen indokoltnak tartom, hogy az államkincstár a kiadásoktól lehetőleg mentesittessék, miért is az országos betegápolási pótadó maximumának 3 °/o-ról 5 °/o-ra teendő felemelést, illetőleg megállapitását hozom javaslatba és erre a törvényhozás felhatalmazását ez utón kérem ki.« Hogy a betegápolási költségek ilyen nagy mértékben emelkedtek, annak nemcsak az az oka, hogy az 1898: XXI. t.-czikkben fedeztük azokat a közegészségügyi kiadásokat, a melyek azelőtt a megyei betegápolási alapot terhelték, hanem az is, hogy ezen törvény megalkotása alkalmával ennek az alapnak terhére átvettünk nagyon sok olyan közegészségügyi kiadást, a melyek addig az állami költségvetésben nyertek fedezetet. A t. miniszterelnök ur ezen indokolását én magamévá nem tehetem; nem tehetem pedig azért, mert épen ezzel ellentétben az akkori törvényhozásnak és a törvénynek magának is az volt az intencziója, hogy a mennyiben ebből a 3°/o pótadóból, — a mely a megyékre nézve már igy is adóemeléssel járt, minthogy az országos betegápolási adónak 3°/

0-ban való megállapítása előtt a megyék átlag szerint két és fél százalékot fizettek, ós igy mikor a 3°/

0-ban történt megállapodás, a törvényhozás már ez által is fél százalékkal emelte a betegápolási pótadót — (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy, mondom, a mennyiben a költségek ebből a 3°/

0-ból ki nem telnének, nehogy jövőre a terheket indokolatlanul emeljék, — s ez az említett törvény 9. §-ában felvett intézkedésben is kifejezést nyert — ebben az esetben a mutatkozó hiány az államkincstár terhére Írandó. Ebből világos, hogy ha a betegápolási pótadónál hiány mutatkozik, a mint hogy tényleg mutatkozik is, és pedig 3,437.000 korona hiány, akkor ha mi az 1898 : XXL t.-cz. rendelkezése szerint akarunk eljárni, nem tehetünk mást, mint ezt a hiányt az 1898 : XXI. t.-cz. 9. §-a rendelkezésének megfelelőleg az államkincstár terhére irni. A t. miniszterelnök ur azon javaslata ellen, hogy emeljük fel a betegápolási pótadót 5°/

0-ra, törvényességi szempontból is kifogást emelek, és pedig azért, mert a törvényt egyszerű előterjesztéssel megváltoztatni nem lehet. (Ugy van! balról.) Hiszen ha lehetne, akkor még a költségvetésnek a czivillístára vonatkozó tételét is elbírálhattuk volna és felemelhettük volna egyszerű előterjesztésre. Csakhogy a mikor a czivillistát 2 millió koronával felemeltük, azon czélból, hogy ezt a felemelt tételt a költségvetésbe beilleszthessük, a t. miniszterelnök ur külön törvényjavaslatot terjesztett elő, s csakis ezen külön törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után illesztheti be a t. miniszterelnök ur ezt a tételt a költségvetésbe. A t. miniszterelnök ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy jól tudja ezt, s nem akarja ezt mint költségvetési tételt egyszerűen megváltoztatni, hanem majd az appropriaczionális törvényben fog e tekintetben intézkedni. A t. miniszterelnök urnak ezen felfogását sem osztom, és pedig azért nem, mert az appropriaczionális törvénynek egészen más a természete. Az appropriaczionális törvény ugyanis nem egyéb, mint felhatalmazás arra, hogy a törvényhozás által megszavazott költségeket a miniszter azon tételekben, a melyekben a költségek megszavazva lettek, a kitűzött czélokra felhasználhassa. De, t. ház, feltéve — bár meg nem engedve — hogy lehetne egy törvénynek egy bizonyos szakaszát az appropriaczionális törvényben is megváltoztatni, még akkor sem volna ez czélszerű, mert hiszen, hogyha létezik egy törvény, a 36*