Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

284 473. országos ülés 1904- Julius 26-án, kedden. melyiknek egyes szakaszait egészen más törvényben változtatjuk meg, akkor valóban nem lehetne a törvények között eligazodni és egyáltalában nem tudnók kikeresni, hogy mely törvényben találjuk meg azon intézkedést, mely egy korábbi törvény intézkedését hatályon kivül helyezte. Nincsen tehát annak értelme, t. ház, hogy ha már meg akarunk változtatni egy törvényt, ezt egy másik törvény keretében eszközöljük, hanem, ha az igen t. miniszterelnök urnak határozott szándéka az, hogy a betegápolási pótadót 3%-ról 5%-ra felemelje, akkor tessék ez iránt akár holnap egy külön törvényjavslatot beterjeszteni és az appropriaczionális törvényjavaslat tárgyalásával egyidejűleg lehet majd ezt a kérdést is tárgyalni a pénzügyi bizottságban, s a mikor az appropriaczionális törvényjavaslat felett dönt a ház, együttesen határozhat e kérdésben is. Megjegyzem azonban, t. képviselőház, hogy én a miniszterelnök ur ama törekvését, hogy a betegápolási pótadót 3°/o-ról 5°/o-ra akarja felemelni, kénytelen vagyok a leghatározottabban elitélni, (Helyeslés a baloldalon.) mert az országnak a mai Bulyos közgazdasági viszonyai között és azon óriási adóterhek mellett, a melyek a nép vállát ma is elviselhetetlenül nyomják, igazán képtelenség arra gondolni is, hogy ilyen czimen az ország népét ujabb adóval terheljük. (Élénk helyeslés halfelöl.) És ha az igen t. miniszterelnök ur a hadügyi kiadásokra szükséges 400 millió koronának megszavazásánál nem emelte fel szavát, a mely 400 millió koronából a quóta arányában ránk eső összeg — mintegy 150 millió — fogja terhelni államháztartásunkat, hanem ezen összeg megszavazását, továbbá a tisztviselői fizetésrendezésekre megszavazott 40 millió koronát, azután az ujonczlétszám szándékolt felemelésére annak idején kivánt egynéhány millió koronát azzal indokolta meg, hogy ezek megszavazása az adóteher emelésével járni nem fog, mindezen milliónyi kiadásokat költségvetésünk elbirja, abba azt ugy lehet beilleszteni, hogy államháztartásunk egyensúlyát nem fogja megzavarni; Hát akkor engedjen meg nekem a t. miniszterelnök ur, bizonyára fog a miniszterelnök ur módot találni arra is, hogy a közegészségügyi kiadások terén mutatkozó 3,452.000 koronát is beilleszsze a költségvetésbe ugy, hogy ezen összegnek a költségvetésbe való beillesztése által a népet ujabb teherrel sújtani ne kelljen. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! Ezzel körülbelül végeztem is a betegápolási pótadónak pénzügyi részével; engedje meg azonban nekem az igen t. képviselőház, hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy itt szóvá tegyem a közegészségügynek egy pár fontosabb tételét, leginkább pedig azokat, a melyek a betegápolási költségekkel vannak szorosabb összefüggésben. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Szerettem volna közegészségügyünket is méltó kritikában részesíteni, azonban az időt nem tartom erre alkalmasnak és remélem, hiszem, hogy majd más alkalommal, a mikor a t. ház figyelmét e tekintetben inkább lehet lekötni és a mikor talán ilyen száraz témák iránt is érdeklődnek, fogok ezen kérdésekkel foglalkozhatni. T. képviselőház! A betegápolási költségeket két fontos tétel veszi igénybe : és pedig a gyermekvédelem, a melyre fordittatik abból az alapból 3 millió korona, továbbá a bel- és külföldi kórházakban és gyógyintézetekben ápolt betegek gyógyitási költségeinek fedezése, a melyre 4,315.000 korona fordittatik. T. képviselőház! A mi már most a gyermekvédelmet illeti, az 1898 : XXI. t.-czikk megalkotása előtt, a hét éven alóli gyermekek védelméről a községek tartoztak gondoskodni. Természetes dolog, hogy ez a gondoskodás történt jól vagy rosszul a szerint, a mint a községeknek anyagi helyzete ezt megengedte. Az általam emiitett törvény azonban megváltoztatta a helyzetet, a mennyiben a betegápolási költségek most már nem a megyei pénztárba, hanem az állami pénztárba folynak be és a mennyiben a hét éven alóli gyermekekről való gondoskodás ós ápolás költségei a betegápolási rovatba lettek illesztve. Ennek következtében nagyon természetes — és csak helyeseim tudom azt, hogy az állam maga vette kezébe a gyermekvédelemnek a kérdését — a gyermekvédelemnek a kérdése egy nagy lépéssel ment előre és mondhatom, hogy e tekintetben nagyon szép eredményeket láttunk elérni, különösen, hogy a gyermekvédelemről most már intézményileg vagyunk képesek gondoskodni. Ez által ezer és ezer gyermeket mentünk meg az életnek, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a kikből azután az államnak hasznos polgárokat nevelhetünk. Nemcsak ebből a szempontból, hanem magyar szempontból is nagy fontosságot kell tulajdonitanom ezen elhagyott gyermekek védelméről való gondoskodásnak, mert igen sok idegen ajkú gyermek már csecsemő korában magába szivja a magyar nemzeti érzést és azután hogyha felnőnek, bizonyosan hálával fognak visszagondolni a magyar államra, mint jótevőjükre. Hogy mennyire szépen halad előre a gyermekvédelem ügye, misem bizonyitja jobban, mint hogy már 22,000 gyermekről történik e tekintetben gondoskodás. Nagyon természetes, hogy miután a gyermekvédelem kérdése mindössze ezelőtt csak három vagy négy évvel indult meg, el lehetünk arra készülve, hogy évről-évre az e czélra forditott kiadások is tetemesen fognak emelkedni, pedig a gyermekvédelemre forditott költségek már eddig is igen nagy t összeget, igy 1900-ban 962.192 korona, 1901-ben 2,476.068 korona, 1902-ben 2,262.308 korona, jelenleg pedig a kiadásoknak összege közel 4 milliót tesz ki. Most a t, miniszterelnök ur a 4 millió ko-