Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-472
472. országos ülés 190b Julius 26-én, hétfőn. 279 a jobboldalon.) Ezt a kérdést most felkavarni, vagy folyamatba tenni csak ugy lehetne, ha az illető községek lakossága kivánná valamely más községbe való beolvadását;. ezt azonban egyik sem kívánja, és az illető községek összes tagjai meg kivannak maradni mint külön községek. Szeretném tudni, micsoda törvénytelen basáskodás volna az a kormány részéről, ha ebbe beleavatkoznék. Ezek után Szalay László t. képviselő urnak beszédére térek át és igen nagy sajnálatomra, mielőtt a dolognak objektív részével foglalkoznám, kénytelen vagyok a t. képviselő urnak egy olyan kifejezését szóvá tenni, a melyről akarom hinni, hogy valahogy, igazán nem kellő megfontolással csúszott ki a száján, mert egy illúzióval lennék szegényebb, ha nem ugy volna, és az a minden tekintetben alaptalan, gyanusitó vád, a melyet, mondom, szavaiban találnom kellett, csakugyan a képviselő ur intenczióinak felelt volna meg. A képvisalő ur azt mondja, hogy én a korrupczió szellemét igyekszem megvalósítani. Én azt hiszem, a képviselő ur tartozik saját reputácziójának azzal, hogy ezt a nyilatkozatát egy vagy más alakban elmagyarázza, mert ha fentartja ezt a nyilatkozatát t. képviselőtársam, akkor egy olyan alaptalan, sértő gyanúsítást tartana fenn, a mely mellett a bizonyítéknak még csak árnyékát sem volna képes felhozni, a melynek ellentmond egész valóm, egész egyéniségem, minden tettem és működésem, (Elénk felkiált ás oh a jobboldalon: Igaz! Ugy van!) és a képviselő ur sajnálatomra szaporítaná azoknak a számát, a kik nem gondolnak azzal, hogy igaz-e a vád vagy sem, csak azt nézik, hogy az mentől sértőbb, mentől bántóbb legyen. {Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt nem teszem fel a t. képviselő úrról, eddigi magatartása nem jogosít fel erre és kíváncsian várom magyarázatát. {Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után röviden térek át beszédének objektív részére. Igaza van abban a t. képviselő urnak, hogy tulajdonképen 14 millió korona tehertöbblet mutatkozik, mert hiszen a jövedelem emelkedésének, fájdalom, legnagyobb része adóemelésből származik. Ha elemezzük a 14 millió korona tehertöbbletet, ebből, gondolom, külön megítélést kíván az 1.800,000 korona beruházási költség, a mely csak formailag tartozik a költségvetésbe, de tényleg a törvényhozásnak külön határozata alapján külön hiteloperáczió utján eszközlendő beruházás. Marad ezek szerint IS 1 /^ millió korona, a melyből ismét 7 millió korona esik a vármegyei és községi alkalmazottak, a községi és körjegyzők illetményeinek felemelésére, tehát a nagy fizetésrendezési akczió egyik lánczszemére. És megengedem, a mit a t. képviselő ur mond, hogy tulajdonképen kár volt ezt a fizetésrendezést az átmeneti kiadások közé beállítani, mert hiszen évről-évre visszatérő terhet képe?. Hiszen érdemileg igaza van ebben a t. képviselő urnak; ha mégis ezt az eljárást követtem, annak igen egyszerű magyararázata az, hogy ugyanígy van az állami tisztviselők fizetésrendezésére szükséges összeg beállítva, tehát nem lett volna helyes itt más eljárást követni, a mikor az egész akczió kiindulási pontja az volt. hogy a vármegyei tisztviselők illetményeik szempontjából minden tekintetben az államiakkal vétessenek egy elbánás alá. Természetesen ez a tehertöbblet ugy az állami tisztviselőkre, mint a vármegyeiekre nézve 1905-től fogva a költségvetés illető rendes rovatába az illető tételnél fog felvétetni. További nagy emelkedése a kiadásoknak a közegészségügynél fordul elő. Ez azonban, mint t. barátom az előadó ur is ráutalt, tisztán látszólagos emelkedés. Ha itt nem az előirányzatot vesszük tekintetbe, a mely utóvégre is csak előzetes kombináczió. de a zárszámadás eredményeit, azt fogjuk találni, hogy a közegészségügy rovatánál és a betegápolási alapnál együttvéve már 1902-ben 6 millió korona túlkiadás mutatkozott az előirányzattal szemben. Ez a kiadás évről-évre oly rohamos mérvben emelkedik, hogy ha ott más intézkedések nem történnek, a melyek útját vágják a kiadások ily rohamos szaporodásának, 1904-ben nem 6 millió, de legalább 8 — 9 millió korona tülkiadással kellett volna szemben államink. Ha tehát 4 1 /s millió korona tehertöbblet irányoztatik elő, abban nem a kiadások emelkedése, de ellenkezőleg egy igen messzemenő megtakarítási akczió eredménye mutatkozik, oly messzemenő akcziónak, hogy — a mint gondolom, az indokolásban is kifejeztem — nem is merem remélni, hogy 1904 re az előirányzat betartható legyen, mert az 1904 iki év a dolog természeténél fogva átmeneti évet képez, a melyben az egyes intézkedések hatása csak részben és az év egy része alatt fog nyilvánulni, azért tehát 1905-re várhatom a folyamatba tett megtakarítási akczió teljes eredményét. Felvettem azonban az 1904. évre azt az összeget, a melyet 1905-re remélek teljes mértékben elérni. Ha már erről beszélünk, meg kell említenem azt is, hogy speczialiter a betegápolási ügyre nézve ezt a meglehetős szigorral és talán meglehetős kíméletlenséggel megindított megtakarítási akcziót inhumánus színben tüntetik fel. Ez pedig igen nagy tévedés, mert azok a megtakarítások, a melyedet kontemplálok, abszolúte nem esnek és nem eshetnek az ügy rovására. Én abszolúte nem kívánom a betegápolási intézményt rontani, csökkenteni vagy kisebbíteni, csak meg kivánom szabadítani azoktól a czélszerűtlen, meddő kiadásoktól, a melyek egy takarékosabb, czélszerűbb, ügyesebb kezelés mellett az ügy minden sérelme nélkül nélkülözhetők. (Helyeslés.) Ha pedig ezt teszem., két faktornak teszek vele pénzügyi szolgálatot. Teszek az államkincstárnak, melyre a közkór-
