Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

475. országos ülés 19 a jelen, mint a jövő költségvetések összeállításánál figyelembevehetők legyenek. Egyáltalában, t. ház, az egész költségvetésen mint vörös fonál húzódik végig az a törekvés, hogy reális legyen és hogy a különbség az előirányzat és a majdani zárszámadások között lehetőleg a minimumra redukáltassák. Epén azért ezen két czimnél, daczára a tetemes kiadási többletnek, egészen más világításban jelenik meg előttünk ez a tetemes emelkedése a kiadásoknak, mihelyt az előirányzatot összehasonlítjuk az 1902. évi zárszámadásokkal. A közegészségügyi kiadásoknál 1902-ben 1.450,000 korona túlkiadás mutatkozott, az utolsó három év átlaga szerint pedig 1.200,000 korona volt az átlagos túlkiadás. Az országos betegápolási alap költségeinél pedig a túlkiadás volt 1900-ban egy millió korona, 1901-ben három millió korona, 1902-ben pedig már 4.300,000 korona. A kiadások határozottan emelkedő tendecziát mutatnak, a mit még jobban lehetne illusztrálni azzal, ha az ápolási napoknak számát tüntetjük fel az 1898. évi törvényt megelőzőleg néhány esztendőben, és az emelkedést, a mely a törvény létrejövetele után bekövetkezett. Mig 1894-ben, 1895-ban, 1896-ban és 1897-ben négy millió és néhány százezer szám körül forogtak az ápolási napok, addig a betegápolási törvény létrejövetele után, 1898-ban öt millióra emelkedett ez a szám, 1899-ben hat millióra, 1900-ban hat és fél millióra, 1901-ben hét millióra, 1902-ben pedig 7.777,000-re emelkedtek az ápolási napok. A belügyminisztériumnak szemben a betegápolási kiadások ezen óriási emelkedésével, kettős feladattal kellett megküzdenie. Az egyik feladat az volt, hogy intenzivebben fejleszsze a közegészégügyi intézményeket, a közegészségügyi adminisztrácziót, tekintettel azon fontos állami érdekekre, a melyek a közegészségügyi viszonyok javulásához fűződnek. Mert Magyarország, fájdalom, még mindig hátra van ezen a téren a nyugati kulturállomokhoz viszonyítva, és a statisztikai adatok, különösen hogy ha az öt éven alóli gyermekek halálozását is figyelembe veszszük, olyan elszomorító számokat tüntetnek fel, hogy méltán elmondhatjuk, hogy minden esztendőben úgyszólván egy véres háborúval felér az emberi anyag vesztesége, a mely, ha kellő anyagi eszközöket bocsáthatnánk rendelkezésre, hogy ha kitartó munkásságot fejtenénk ki ezen a téren és a tudomány vívmányait érvónyesitenők, megmenthető lenne. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szelsöbaloldalon.) Másrészt azonban számolni kell a belügyi kormányzatnak az állam pénzügyi helyzetével is, a mit leginkább ugy vél teljesíteni, hogy ha a közegészségügyi adminisztráczió terén, de különösen az eltartási költségeket illetőleg a takarékosságnak legszigorúbb elveit tartja szem előtt és elejét venni iparkodik annak, hogy az emberi spekuláczió ezeket a humánus intézményeket a saját czéljaira kizsákmányolja. Az országos beteg\ Julius 25-én, hétfőn. 2(51 ápolási alapnál is ezen szempont vezérelte a belügyminiszter urat, midőn a tényleges szükségletnek megközelítésével 3.437,000 koronával többet illesztett be a belügyi tárcza költségvetésébe, mint a mennyi az 1903. évi hitel volt. És még igy is egy millió koronával maradt alul az 1902. évi zárszámadások eredményeinél. Az 1898. évi XXI. t.-cz. értelmében a betegápolási pótadó három °/

0-nál többet nem tehet ki. A pótadónak ez a maximuma abban az időben a tényleges szükségletnek megfelelőleg volt kiszámítva és elégnek is bizonyult az első esztendőben ; később azonban a betegápolási költségek oly rohamosan emelkedtek, hogy az országos betegápolási alapnak zárszámadásai évrőlévre mind nagyobb hiánynyal zárultak, úgyannyira, hogy 1902-ben ez a zárszá.madási hiány már 4.384,000 koronát tett ki. És miután a betegápolási alap létesítésénél az volt a törvényhozás intencziója, hogy a betegápolási költségek arányosan megoszoljanak, nem pedig az, hogy eddig a törvényhatóságokat terhelő adók ezentúl az államkincstárt terheljék, a belügyminiszter ur javaslatba hozza a betegápolási pótadó maximumának 3°/o-ról 5°/o-ra való felemelését, a mi megfelelve a 150 egynéhány millió egyenes államadónak, körülbelül 3.367,000 korona több bevételt eredményezne. Tekintettel továbbá a gyermekvédelem, valamint a betegápolási ügy uj kialakulására, továbbá miután nincsen kimutatásunk arról, hogy a kiadások miképen fognak megoszlani, a belügyminisztérium kérelmezi a rovatok között az átruházási jog engedélyezését, a melyet a pénzügyi bizottság szintén javaslatba hoz. A magyar kir. csendőrség kiadásai körülbelül 750,000 koronával emelkednek. Ezt a többletet okozza részint a brassói uj csendőrkerületi parancsnokság felállítása, részint a személyzetszaporítás, a szolgálati pótdijak és a Szabadka és Kiskunfélegyháza városok külterületén létesítendő csendőrkülönitmények és a bűnvádi perrendtartással kapcsolatos járásőrmesteri intézmény. Megjegyzem azonban, hogy az említett csendőr-különítmények költségeihez Szabadka 54,000, Kiskunfélegyháza pedig 12,000 koronával járul hozzá, tehát az ezekre szükséges összegek majdnem egész teljességükben visszatérülnek az államnak. A csendőri felemelt létszám daczára annak, hogy most már 8090 emberből áll, még mindig nem üti meg azt a létszámot, amelyet 1897-ben a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter ő Felsége legmagasabb jóváhagyásával, tekintettel az ország területére, népességére és egyéb viszonyaira 10,000 főben állapított meg akként, hogy 1899-től kezdve ez a létszám 4 —5 év alatt eléressék. A magyar kir. államrendőrség költségei 76,000 koronával emelkednek a rendes és 17,000 koronával az átmeneti kiadásoknál. A személyszaporitást a rendőrségi fogház és a tolonczház-