Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

472. országos ülés Í90t Julius "25-én, hétfőn. 253 épen a t. miniszter ur személyét tekintve. A t. miniszter urnak miniszterelnöksége alatt történt az, hogy megjelent az u, n, chlopyi hadiparancs. Mi­után ez ellen jegyezve nem volt, s az 1848 : III. t.-czikk értelmében ez a chlopyi hadiparancs érvénytelen volt, s hogy a t. miniszterelnök ur szavajárásával éljek, érvénytelen ma és érvénytelen lesz a jövő időkben mindig. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban az utána megjelent királyi kéziratot a t. miniszter ur, mint akkori miniszterelnök ellenjegyezte. Ebben a királyi kéziratban ismétlése foglaltatik a chlopyi hadiparancsnak és pedig a következők­ben : Kijelenti Ferencz József, mint hadúr, hogy ö hatalmát, tehát a magyar királyságot is nem a koronázás utján nyeri a nemzettől, hanem az őt Isten kegyelméből illeti meg. Madarász József: Akkor tagadjuk meg a fizetését! Rátkay László: Ez világosan ugyan nem igy van szavakban kifejezve, de értelme az! Ki­jelenti továbbá ebben a királyi kéziratban — nem akarom a házat azzal fárasztani, hogy az egész királyi kéziratot felolvassam, nekem csak az alkotmányellenes főbb tételekre van most észrevételem, — kijelenti a hadsereg körébeü, hogy ugy kell annak maradni, a mint van; a mint a Felség ezt átvette és utódaira is ugy fogja áthárítani. Beszél bizonyos pontozatokról, a melyeket át­adott volna a t. miniszter urnak, mint akkori miniszterelnöknek és megjegyzi, hogy ezek a pontozatok végső határát képezik mindazoknak a törvényhozási intézkedéseknek, a melyeket a ma­gyar törvényhozásnak a jövőben tennie szabad. Ebből látszik, hogy az a királyi kézirat alkot­mányos felfogásunkkal, közjogunkkal, közjogi alapelveinkkel, az országgyűlés teendőivel, a ma­gyar nemzetnek és törvényhozásának szuvereni­tásával homlokegyenest ellenkezik. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Ezt a királyi kéziratot a t. miniszter ur, mint akkori miniszterelnök ellenjegyezte. Köz­jogilag mit jelent az ellenjegyzés? Egyszerűen csak a névnek odatételét ? Közjogilag az ellen­jegyzés mindannak helyeslését jelenti, a mi a kéziratban van; jelenti továbbá, hogy a minisz­ter mindazért, a mi a királyi kéziratban fog­laltatik, az alkotmányos felelőséget elvállalja. Nekem most már csak ezt a kérdést kell a a miniszter úrhoz intéznem: ugyanezekbe a fel­fogásai a t. miniszter urnak ma is a magyar közjogot, a magyar nemzeti törvényhozás szuve­renitását és hatáskörét illetőleg, a melyek voltak ezen királyi kéziratok ellenjegyzésekor, vagyis tavaly? Mert ha változtak a t. miniszter urnak a nézetei, politikai meggyőződése és közjogi tu­dása, akkor a királyi kéziratnak ellenjegyzését méltóztassék majd a t. miniszter urnak ő Fel­ségével elintézni. De ha a t. miniszter ur ki­jelenti, hogy közjogi felfogása és a magyar nem­zet és a törvényhozás szuverenitásával szemben nézete, meggyőződése, tudása ma is az, a mi abban a királyi kéziratban foglaltatik, akkor a t. miniszter urnak abban a miniszteri székben nincs helye. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) De tovább is kell mennem. A t. miniszter ur mint miniszterelnök, kisebbségre jutott ebben a házban az osztrák miniszterelnök által tett egy nyilatkozatra adott felelet alkalmával. A mostani miniszterelnök elismerte, hogy Körber Ernőnek akkori beszéde nem volt egyéb, mint egy előkelő idegennek dilettáns kiugrása a magyar közjognak előtte ismeretlen terüle­teire. Már most nézzük csak a helyzetet. Ez az előkelő idegen ma is osztrák miniszterelnök, gróf Tisza István miniszterelnök ur szintén itt van mint miniszterelnök és a t. többség is ugyanaz. Ilyen körülmények között a t. minisz­ter ur, a kit akkor közjogi tudásáért, illetőleg, szerintünk, botlásáért kisebbségben hagytak, most mint a Felség körüli miniszter szerepel. A leg­kényesebb helyzetben, mert egyéb hivatása a Felség személye körüli miniszternek ma nincs is, mint hogy a kormány nézeteit tolmácsolja és a kormány nézeteit az osztrák kormánynyal szemben közvetítse. Hol van már most a bizto­síték arra, hogy a miniszter ur igazi alkotmá­nyosan befolyásolja a magyar királyt? Van még egy harmadik megjegyzésem is, a mi a t. miniszter ur személyét illeti és ez az a parlamenti vád, a mely kellően még nincB el­intézve. Én ennek a vádnak érdeméhez hozzá szólni nem akarok, nem is fogok, nem is tehe­tem azért, mert én annak a vizsgáló bizottság­nak tagja voltaim De van a dolognak erkölcsi, etikai része is. Én csodálom, hogy épen a t. kormány, maga a t. miniszter ur és a t. több­ség nem követeli, hogy ez a kérdés elintéztessék, mert mindaddig, míg a képviselőház felette nem határozott, addig ez a kérdés elintézve nincsen. A törvény pedig azt mondja, hogy miniszterek csak azok lehetnek, a kik vád alatt nem álla­nak. Ez pedig mindaddig, a mig elintézve nin­csen, egy vád, és mondom, etikai, ha nem is szószerinti szövege a törvénynek, de etikai része feltétlenül megköveteli, azt mondhatnám: nem tűri, hogy ez a kérdés elintézetlenül heverjen itt a ház előtt akkor, a midőn a t. miniszter ur mint a Felség személye körüli miniszter sze­repel. De, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as pártnak súlyos aggodalmai vannak magára a Felség személye körüli minisztériumra vonatko­zólag is. Mert hiszen nem kell egyebet ven­nünk, csak a múlt időknek az eseményeit. Az 1848. törvény, a mely az ő Felsége személye körüli minisztériumot megalkotta, egyrészt ugyan­abból a czélból hozatott, hogy a közösügyeknek akkoron még rendezetlen . . . Madarász József : A közös érdekű viszo­nyokat ! Rátkay Lászlő: . . . részét ellenőrizze, de másrészt ezt a minisztériumot azért állították

Next

/
Oldalképek
Tartalom