Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-471

236 hll. országos ülés 190í Julius 23-án, szombaton. nemzedék, a melyre nem számithatunk, a miniszter ur bánsága alatt nőtt fel és erősödött meg. Nézzük különben, hogy miféle okok szolgáltak arra, bogy a helyzet ma olyan, r mint épen gr. Hédervárynak bánsága alatt. Én elismerem, hogy mikor ő bán lett, nehéz viszonyok között került Horvát-Szlavonországba. Az 1883-diki lázadás után a kivételes állapotok akkor szűnvén meg, természetes dolog, hogy ott minden irányban elégületlenség volt. Talált ottan akkor ellenzéket, ha jól emlékszem, három ellenzéket is a horvát bán. Az egyik volt a Starcsevics-féle párt, a mely a nagy horvát álmokat nyíltan hirdette, ott volt a másik, a nunzeti függetlenségi párt, a mely magjar, horvát és osztrák trializmust akart volna, és volt a czentrum-párt, a mely látszólag a kiegyezés mellett volt, de tényleg ellene küzdött. Első feladata volt a horvát bánnak és ezt az eszmét nem lehet perhorreszkálni, hogy olyan pártalakulást idézzen elő, hogy annak alapján ő magyar szempontból tudjon kormányzatot vezetni. Ez meg is történt. De már engedelmet kérek, a magyarok iránti szeretetnek felébresztésére azt még sem tudom helyesnek tartani, mikor olyan választások történtek, a melyeket sokkal inkább kinevezésnek lehetett volna nevezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Többségre jutott ugyan akkor az a párt, a melyre a kormányzatát bazirozta a t. miniszter ur, de azért az ottani nemzeti követeléseknek is "tért engedett és azokkal megalkudni igyekezett. Erre csak egy példát hozok fel. Nem azt, a mit már itten felhoztak a képviselőházban, hogy a ki 25 évig tanított a magyar állameszme ellen, párthíve volt a t. bán urnak, s ma is ott van, sőt a mint értesültem, — nagyon szeretném ha megczáfolná — egy ízben csak a minisztertanács éberségén akadt meg az, hogy az igazságügyi osztály főnökévé nem nevezték ki azt az urat, a ki a katedrán 25 évig a magyar állameszme ellen izgatott, tanított. Apródonként az volt a vége, hogy a pipi kinevezéseknél, az autonóm kormányzatnál és minden irányban mindinkább szaporodtak azok az elemek, a melyek a magyar állameszmének titkos és ha kellett bevallott ellenségei voltak. (Ugy van! Jjgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszter ur, az akkori bán, a látszatot akarta megteremteni. Ez lehetett is, mert hiszen olyan szabályok hozattak be, — méltóztatnak rá emlékezni — hogy ha mi a Horvát-Szlavonországok országgyűlésének tudósításaiból merítettük a képet arra, hogy mint állanak a viszonyok, akkor nem láthattuk azt, a mi következett az ő bánsága alatt. Miért ? Mert olyan házszabályok voltak érvényben az ő bánsága alatt az ottani országgyűlésen, hogy ott nem lehetett elmondani azt, a mit valaki akart, mert ott a klotür megvolt, és ha három napig tartott a vita, akkor beszüntethették. Olyan joga volt az elnöknek, hogy 60 napra is kizárhatott egy-egy képviselőt. Egyszóval: mindaz, a mit a t. miniszter ur csinált, egyáltalában véve nem volt alkalmas arra, hogy a magyar nemzet iránti szeretetet felkeltse. Meg is járta vele, mert 1895-ben, midőn a király ő Eelsége ott járt, a király jelenlétében történtek azok a sajnos események, a melyek bebizonyították, hogy ott a magyar nemzet iránt híveket egyáltalában véve nem nevelt a t. miniszter ur, a volt bán. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek az elhibázott politikának, a melynek kifejtésére most nem akarok kiterjeszkedni, eredménye az, hogy a Starcsevics-féle, a Strossmayer-féle felfogás annyira be van oltva a mai nemzedékbe, hogy arra, a mint Kovácsevics István t. képviselő ur egészen őszintén megmondotta, nekünk számitanunk nem lehet. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Ezen a helyzeten azonban, t. ház, nekünk segítenünk kell. Hosszas jegyzeteket készítettem arról, hogy gr. Khuen-Héderváry ur bánsága alatt — a jóindulatot és jóakaratot kétségbe nem vonva — számos jelét mutathattam meg annak, hogy az ő eljárása növelte azt a.bajt. De hát most már ezt hiába hozom fel; ezzel a bajon nem segítünk. Gondolkoznunk kell azonban azon, bogy a segítségnek az útját miképen találhatjuk meg ? Kovácsevics István t. képviselő ur azt mondja, hogy a helyzetet csak ugy tudná megváltoztatni, ha uj nemzedéket nevelünk fel. De hosszú időre terjed, a mig ezt az uj nemzedéket fel lehet nevelni. Addig pedig az a nemzedék, a mely most ellenünk van, azt a munkáját, a melyet a magyar állameszme ellen végez, tovább folytathatja. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Pedig azt nekünk egyáltalában eltűrnünk nem leh^t. De bocsássa meg nekem a kéj>viselő ur, ha kérdem, hogy miképen tudnók mi ezt az uj nemzedéket felnevelni? Hiszen az 1868 : XXX. t.-cz. értelmében a vallás és közoktatás szempontjából autonómiája van Horvát-Szlavonországnak. Hiszen a kinevezési joga Horvátországnak megvan. A tantervet a horvát autonóm-kormány állapítja meg, a tankönyveket ő íratja meg. Es nézze csak, épen azoknak az egyházi és tanítótestületüknek tagjai, a kik hivatva volnának az uj nemzedék felnevelésére, mind szaturálva vannak azoktól az eszméktől, a melyeket a t. képviselő ur, a ki ragaszkodik az egységes magyar államhoz, szintén perhorreszkál. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy a helyzet megváltoztatására nagyon jól hatna az is, ha autonóm költségekre vonatkozólag nem igy, időről időre csinálnák meg a kiegyezéseket, hanem egyszersmindenkorra tisztáznák a helyzetet, a beruházások terén a méltányosságot tekintetbevéve Horvátország jogos kívánságait kielégítenék, és hogy ha egyeseknek, a kik nem hivei a magyar államnak, a magyar állam egyáltalán semmiféle előnyt nem adna és nem biztositana.