Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-471

k7l. országos ülés 1904- Julius 23-án, szombaton. 235 De, t. ház, ezen kivül más kívánságokkal is álltak elő; az előbbiek tulajdonképen csak megjegyzések voltak. Bocsánatot kérek a hosszadalmasságért, de a végeredmény megállapithatása czéljából szükséges ezeket reasszumálnom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt mondták ki akkor, hogy követelik, hogy a magyar állam kormánya, horvát ügyekben, csak az autonóm kormány nyal egyetértőleg járhasson el. Hát leletséges-e eklatánsabb kifejezése a függetlenségi törekvésnek? Nem az 1868: XXX. t.-cz. elszakitásának egyik kezdete volt-e ez? Követelték, horvát osztályok állíttassanak fel; hogy semmiféle horvát ügyet azok meghallgatása nélkül a kormány el ne intézhessen; követelték, hogy az állami számszékhez, a közigazgatási bírósághoz oly tagok is neveztessenek ki, a kik Horvátország nevében és megbizásából járjanak el. Nagyon természetesnek találták, hogy a nemzetközi szerződések alapjául szolgáló javaslatok ezentúl csak a bánnal egyetértőleg legyenek megállapíthatók. Nessi Pál: Nagyon szerények ! Komjáthy Béla: T. ház! Nem sorolom fel valamennyit, mert számtalan ilyen követelést állítottak fel, csak azt említem meg, hogy követelték, hogy Horvát-Szlavonország területén, tehát az egységes magyar állam egyik részében, a magyar nyelv üldözött legyen; ki legyen zárva mindenünnen és egyáltalában ne legyen használható sem a posta- és távirdánál, sem az öszszes autonóm és közhivatalokban. Nessi Pál: Lassankint keresztül is viszik! Komjáthy Béla: Mi ezekből a tanulság? Azt hiszem, ezekből nem lehet más tanulságot levonni, mint azt, hogy az az összetartozandóság, az a testvéri szeretet, a mely bennünket igazán vezet, horvát testvéreinkben feltalálható nem volt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy szükséges volt ezekre rámutatnom, és pedig azért, mert be akartam bizonyítani, hogy a magyaroknak igaz szeretetét, ragaszkodását a horvát nemzet — egyesek kivételével — nem viszonozza, és erre még nem is akar rátérni. Ezeket a tényeket konstatálva — hogy már közeledjem felszólalásom, befejezéséhez — (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) megint visszatérek Kovácsevics képviselő urnak egy kijelentésére. Nevezetesen ő azt mondja — és ezzel igazán nagy szolgálatot tett, mert eddig ha valamit felhoztunk a horvátok ellen, mindig azt mondották, hogy ez csak olyan ellenzéki ötletszerű kifogás, de most hallottuk egy horvát képviselőnek a mondását: — a mostani nemzedékre Horvátországban nem kell számítani, (Egy hang a szásöbaloldalon: Szépen vagyunk!) tízért, mert ez már ugy van felnevelve, hanem azon kell fáradozni, hogy uj nemzedéket nevelhessünk fel.= Hát 1868-tól mennyi idő telt el? mennyi jóságával ólt a magyar nemzetnek Horvát-Szlavonország? Láthatja a tendencziát. hogy ki akarjuk elégíteni minden jogos követelésüket, és mindennek az eredménye és vége az, hogy egy horvát képviselő azt mondja, hogy a mai nemzedékre magyar szempontból egyáltalán véve még csak számítani sem lehet, Nessi Pál: Es ki felelős azért a generáczióért, hogy így nevelték? Komjáthy Béla : Én azt hiszem, hogy ezekért a tényekért, a melyeket tapasztalunk, vádolni lehet az eddigi kormányokat, ugy a magyar, mint az ottani autonóm kormányokat is ós talán lehet vádolni azokat az urakat, a kik ottan a legfőbb hatalmat gyakorolták (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem igyekeztek Horvátország ügyeit helyes irányba terelni. Ha ezek a dolgok igy állnak, mint Kovácsevics képviselő ur mondta, ezt a helyzetet igy tovább tűrni nem szabad és nem lehet, ezen változtatni kell. (Ugy van! balfelöl.) És csak ismételten jelenthetem azt ki, hogy azt hiszem, hogy nemcsak a többség, hanem az országgyűlésnek minden pártja igenis testvéri szeretettel, igazsággal és méltányossággal akarja a kérdést megoldani, (Ugy van! balfelöl.) de egyúttal nem tartózkodom annak a kijelentésétől, hogy a mennyiben ez az összefüggés kell, hogy állandó és belső legyen, ha kell még autokrata módon is meg kell Horvátországot törni, hogy összetartozzék velünk és ezt ne csak kövesse, hanem ezt lelkében is érezze; erre rá kell kényszeríteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt kérdi itt előbb az egyik t. barátom, Nessi Pál, hogy ki ezért a felelős ? Hát én azt mondom, hogy ezért felelősek az eddigi kormányok és engedje meg nekem a jelenlévő igen t. ő Felsége melletti miniszter, ha azt mondom, hogy abból a felelőségből egy rész ő rá is esik . . . Nessi Pái: Oroszlánrész ! Komjáthy Béla:. . . mert hogy igaza volt Kovácsevics képviselő urnak, hogy erre a nemzedékre már nem számithatunk, annak egy nagy bizonyítéka az, hogy még a többség is, mikor a maga feliratát megcsinálta és az országgyűlés elé terjesztette, feliratában a horvát kérdésből csak annyit vett be, hogy kezd már terjedni az összetartozóság érzete, pedig 30 esztendőn keresztül a hatalmat mindig a kezében tartotta. Felelősége van a t. miniszter urnak, a volt horvát bánnak és én egész nyíltan kimondom, hogy távol van tőlem, mintha én kétségbe akarnám vonni az ő jóakaratát, hazafiságát és a magyarok iránti szeretetét és odaadását, sőt elismerem, hogy ő minden igyekezetét oda fordítja, hogy ezt megtegye, hanem én még hozzáteszem, hogy a politikai életben nem a jóakarat, nem a törekvés az, a mi cinozurája a bírálatnak, hanem rendesen az eredmény, már pedig az eredményeket a t. miniszterelnök úrtól számon kérni nem tudom, ha igaz, — a mint hogy igaz — hogy a mai nemzedékre Horvátországban nem számithatunk, rámutathatunk arra, hogy ez a 30*