Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

172 Í69. országos ülés 19ÍM Julius 21-én, csütörtökön. emelni. Pedig a császári tüihatalom és az összbirodalmi törekvések nem abból fakadnak, mintha az talán külön ábrándnak lenne a kifolyása, hanem abból, hogy látják ennek a nemzetnek a tehetetlenségét, látják ennek a nemzetnek a szervezetlenségét, a parlament mindenre kapható többségének szolgálatkészségét és a császári önkény, a császári gó'g mindig akkora, a mekkora a nemzetben a szervilizmus, a szolgalelkűség, a minden előtt való meghajlás, (Ugy van! balfelöl.) Nem láttam én még uralkodóházat, abszolút hatalommal, de alkotmányos formák közt uralkodni és mégis idegen érdekekért dolgozni, uralkodni egy nemzet felett, a mely a maga legbensőbb érdekeit védelmezi, a melynek élén férfiak vannak és a melynek háta mögött egy társadalom áll, a mely nem hagyja el azokat, a kik érette küzdöttek és a mely kitaszitja azt, a ki az ő ügyének árulójává lesz. Egy nemzet felett lehet uralkodni abszolút hatalommal, császári diktatúrával, czári teljhatalommal, de csak egy korrupt, egy gyenge és szolgalelkű nemzet felett. Láttam a római korszakban, hogy mikor férfiak, önzetlen emberek voltak a latin faj élén, kik nemcsak büszkén mondták magukról, hogy: »civis romanus sum« de úgyis éltek és úgyis viselkedtek, akkor még nem keletkeztek ott Nérók és Caligulák, hanem csak akkor, a mikor a szolgalelkűség, az élvhajhászat és az erkölcsök romlása annyira ment, hogy a czézárnak a lovát is konzulnak tették meg. (Ugy van! balfelöl.) ~~ Én igenis a magam részéről mindig felemeltem szavamat ezen összbirodalmi törekvések ellen és akármilyen gyenge legyen is szavam, ennek helyt fogok állani mindig. Tudom azt nagyon jól és sokszor is hirdettem, hogy a nemzeti küzdelem vagy győz, vagy az összbirodalmi törekvéseknek olyan rendszerével fogunk szemben állani, a melyre példa még nem volt. De igy a nemzeti törekvések győzelmet nem arathatnak egyrészt a parlament egy jó nagy részének hitványsága, másrészt az ellenzék gyengesége miatt. . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, lehet a parlament eljárását minden tekintetben kritika alá venni; de egyes személyekről sértő módon nyilatkozni nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj és mozgás bálfelöl.) Hock János: Nem személyekről szólt, hanem eljárásról! (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök: Ezért a kifejezésért pedig, a melyet a képviselő ur már más alkalommal is használt, még mindig megrovásban részesült. Azért kérem és figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy ilyen erős, a parlamenthez nem méltó kifejezésektől tartózkodjék. (Helyeslés jobbfelöl Mozgás és zaj balfelöl.) ' Lengyel Zoltán: És ebből következik, a mint egyszer már elmondtam, a mit az osztrák urakházában egy, az udvarhoz közelálló ember mondott, hogy megingott a birodalmi kormányzat, megingott a birodalom központja és mindenütt a széthúzó törekvések, értve ez alatt a magyar faji és nemzeti törekvéseket is, lettek dominálok. Ezzel szemben meg kell erősíteni a központot és meg kell szilárdítani a birodalmi intézményeknek egész jogállopotát az egész rendszeren keresztül. Mi következik ebből ? Az, hogy mikor ez az ország a chlopyi hadiparancscsal szemben nem mutatkozott nemzetnek, akkor igenis előáll a hadsereg egy 400 milliós követeléssel az arczulcsapott nemzet elé. Előállanak a vámszövetség kérdésében mindenféle szerződéskötésekkel, a melyekből a nemzetnek kára származik ; előállanak az udvartartási költségek felemelésével, hogy a birodalmi központ nagyobb számú katonasággal nagyobb fényben és nagyobb dicsőségben jelenhessék meg. Az a birodalmi központ, a mely semmi intézményében egyetlen porczikájában sem magyar: sem lélekben, sem gondolkozásában, sem jelvényekben, sem szellemben, sem külső megjelenésében. Keresem a magyar nemzetet és nem találom, találok alsóbb osztályokat, találok egy parasztságot, a mely rendithetetlenül kitart a magyar nemzet ügye mellett, de középosztályt, a milyen volt a nemesség azelőtt, a melyik nem ingott meg és helytállóit évszázadokon keresztül, a melyet megvesztegetni nem lehetett, a melyben egyes árulók akadhattak, de az egész áruló sohasem volt, a mely nemesség szervezete volt a magyarságnak, a melybe bekommandiroztak ugyan az osztrák császárok időközben egy-egy külföldit, de az rövid idő alatt kénytelen volt magyarrá lenni, vagy kivándorolt — nem találok sehol. Ennek a helyét elfoglaló középosztály a demokratikus liberális társadalomban nem található sehol, oly elemek kerekedtek felül, a melyek nem azonosították magukat soha a magyarsággal, a melyeket ebben a társadalomban semmiféle szerep meg nem illet. Hock János: Nagy különbség van a régi és az uj nemesek között ! Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur azt mondja, hogy ha mi azt akarjuk, hogy az uralkodóház tagjai ezentúl számosabban, mentül több időt töltsenek körünkben, hát akkor igyekezzünk a magunk részéről is megadni az előfeltételét a magyar társadalmi életnek és a magyar közéletnek olyan alakítása által, a mely vonzerőt gyakorol, a mely a vonzalmat felébreszti, a mely tiszteletet és becsülést parancsol. Ez az a társadalmi átalakulás, a melyre a Habsburg-háznak szüksége van azért, hogy itt tartózkodjanak, ezek azok az uj nemesek, a kiket a kormány azért csinál, hogy az udvart jövendőben körülvegyék ? Ez az a bizonyos társadalom, a mely ide fogja hozni a Habsburgokat? Ha ez igy van, akkor sohase jöjjenek a Habsburgok Magyarországba ! Mindezt indokolják a nagyhatalmi politikával, a mely nagyhatalmi politika után szalad a bécsi udvar régóta, de a melybe mindig bele-