Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

166 . 469. országos ülés 1904 Julius 21-én, csütörtökön. fakadó panaszoknak kifejezést adok, bárki is dorgatoriumban részesít, mint szegény Palóczi Horváth Ádámot, akkor én is azzal felelek, hogy: Euer Majestät, nichts deutsch! Én németül nem tudok, német udvart nem ismerek, német császárt magyar királynak el nem fogadok, német királyra, német udvartartásra magyar ember létemre magyar pénzből udvartartási költségeket nem fizetek, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi a magyar udvar ? Egynéhány kocsi, egynéhány vaggon, egynéhány lakáj, egy pár szekér széna, szalma, étel, hus, viz, a mit Bécsből egy- egy alkalommal a séjourok idején Budapestre leszállítanak. A magyar udvartartás máskülönben a budapesti várkapitányságnak a portása az ő családjával és a gödöllői várlsapitányságnak a portása az ő becses famíliájával. Ez a magyar udvartartás és ennek a költségei évenkint Apponyi Lajos udvarnagy tiszteletdijával együtt — ha az informáczióm helyes — 102,000 koronára rúgnak. Az udvartartásnak, illetőleg a budapesti és gödöllői várkapitányságnak összes kiadásai, az udvarmesteri tiszteletdíjjal együtt 102,000 koronát tesznek ki. Ha hozzászámítjuk még ezekhez azokat az összegeket, a melyeket a magyar udvartartás költségeire a kormány utján és az egyes kirándulások alkalmával kiadnak, akkor sem tesz ki ez az összeg 900,000 forintnál többet, tehát annyit, a mennyi sokkai kevesebb, mint a mostani felemelés. Hát miért emeljük fel az eddigi költségeket, mikor az eddigi költségek is a legvérmesebb számítás szerint is legalább ötszörösen felülmúlják a Magyarországon történő kiadásokat, (Ugy van! bal felöl.) Botrányos dolog az, hogy akadjanak egy nemzet felett az uralkodóház körül tanácsosok, a kik az uralkodóháznak azt tanácsolják, hogy a magyar nemzettől, a melyre évenkint az udvartartás költségei czimén 102,000 koronát költenek, 11 millió koronát kívánjanak, akadhat ebben az országban parlament és akadhatnak kormányférfiak, a kik ilyen törvényjavaslattal a nemzet elé állanak és a nemzettől mindent megkívánnak a nélkül, hogy a nemzet jogos kívánságait az udvarnál előbb keresztülvinni megpróbálnák. Az a lojalitás, a melyet a t. miniszterelnök ur hirdet, azt akarja, hogy Magyarország és az uralkodóház, a nemzet és az uralkodó között olyan egyetértés legyen, hogy ez a nemzet fogadja el a császári ház szokásait, fogadja el a német udvartartást, fogadja el a német hadsereget, fogadja el a birodalomnak minden jelvényeit, minden hatalmát, a maga nyelvéről, czimeréről, zászlajáról, jogairól, a királyságnak minden díszéről és hatalmáról pedig mondjon le. Ez az egyetértés annyit jelentene, hogy mi megszűnjünk magyarok lenni, a mint már megszűntünk eddig is magyar államnak és magyar királyságnak lenni; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) annyit jelentene, hogy 20 millió ember és abban 10 millió magyar mondjon le a maga magyarságáról és legyen német egynek a kedveért, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ISTem azt jelenti, a mit az igazság, a jog, az emberi ész megkíván, hogyha valaki uralkodni akar 20 milliónyi nemzeten, ettől hatalmat, jogot, pénzt, erőt elfogad, akkor fogadja el az ő nyelvét, az ő gondolkodását, az ő államiságának minden jelvényét, legyen a 20 milliónak ura, de ne legyen az a 20 millió annak az egynek, annak az idegennek szolgája. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Kis nemzeteknek a példájára hivatkozom. Bulgária csak van olyan veszedelmes helyzetben az ő önállósága tekintetében, mint a milyenben mi magyarok vagyunk és Bulgária szintén ogy németet választott a maga uralkodójának, de annak a németnek családját pár esztendő alatt bolgárrá tette, megkövetelte uralkodóházától, hogy annak gyermekei görög keleti vallásban, bolgár nyelven és nemzeti irányban neveltessenek, Cirillnek és Borisnak hívják az uralkodónak két gyermekét, a kiknek az apja pedig épen olyan sült német volt, akár a Habsburgok. Ennek daczára — mondom — ők már bolgárok lettek szívben, lélekben, gondolkodásban, nyelvben, vallásban, szokásban, minden tekintetben. Ott van Románia uralkodójának példája. Románia is egy németet választott a maga uralkodójának. A Hohenzollernok vannak ép olyan tiszta fajnémetek, mint a Habsburgok, ennek daczára Romániának uralkodója mindenütt előljár a román nemzeti szokásoknak megbecsülésében, román nyaraló telepet, Kosztanczában román tengerifürdőt létesített, és a bogy bemegy az ember a román határon, mindenütt a román uralkodóház pénzéből létesített román gyárak, iparvállalatok vannak, a melyek a román ipart akarják előbbrevinni; és a román uralkodóház tagjai, maga a király és a királyné még a kultúrában, a költészetben is mindenütt előljár és egybeforrott a románsággal, daczára annak, hogy ő maga még német volt és nem uralkodik 400 esztendő óta, hanem alig pár évtized óta. Ott van Olaszország királyának példája, a ki szegény nemzetével szemben ugy viselkedik, hogy két millió lírával leszállítja a maga czivillistáját. Ha éhezik a nép, együtt akar vele lenni a szükségben is az uralkodóház, és nem áll fenn az a fordított viszony, mint minálunk, hogy minél éhesebb, minél rongyosabb, minél koldusabb az ország, annál többet kíván elharácsolni tőle az uralkodóház, annál többet akarnak tőle elvinni idegen városba, idegen czélokra, idegen embereknek duskálkodására. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott van Norvégiának példája. Norvégia és Svédország hasonló viszonyban voltak, mint a milyenben van Ausztria és Magyarország: két ország egy uralkodóház alatt, azzal a különbséggel, hogy a norvég szegény volt, mikor Svéd-