Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

k66. országos ülés 190i Julius 18-án, hétfőn. 107 rendelkeznek. (Derültség a szélsőbaloldalion.) És ha azt állapítom csak meg, hogy nincs, akkor sokkal kedvezőbben nyilatkozhatom a t. miniszterelnök úrról, mint hogy ha annak megállapításába bocsátkoznám^, hogy van. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ámbár, meg kell jegyeznem, — a mint én tudom, 15 — 16 éve tagja a politikai nyilvános életnek a t. miniszterelnök ur, legalább tagja ennek a képviselőháznak, — hogy azóta, mióta ő a nyilvános élet mezején a nemzet nagy közkérdéseiben, mint harczos fellépett, azon tizenöt év óta, őt egyébnek nem láttuk, mint a mindenkor létező, egymást követő, egymással egyet nem értő kormánynak hűséges fegyverhordozóját. (Ugy van! a szélsőbaloldaon.) Minden kormányt, egyforma tüzzel-hévvel szolgált végig, nagyobb hév és buzgóság csak akkor buzdult fel a t. miniszter elnök úrban, mikor valamelyik kormány a nemzet ellen élesebb rendszabályokat akart alkalmazni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez volt a politikai múltja. Van irodalmi múltja is a t. miniszterelnök urnak és az is a nyilvánosság elé tartozik. Ezelőtt 9—10 év előtt megjelent tollából és neve alatt egy gazdasági kérdésekről szóló röpirat, a mely irodalmi munkában minden alaptétel hibás, minden alaptétel, a melyben a gabonaárakról és azok orvosszereiről okoskodik, a mi gazdasági kérdéseinkben való teljes tájékozatlanságról tett tanúságot. (Derültség a szélsöbaloldalon.) De van a t. miniszterelnök urnak közgazdasági múltja is, elég fontos, elég jelentékeny, egy időn át elég fényes is. Nem akarok a t. miniszterelnök urnak gyakran heves indulata, fellobbanása közben használt szavaival élni, nem akarok frivol módon nyilatkozni arról a múltról, mert nem az a czéloin, hogy keserítsem, hogy boszantsam a t. miniszterelnök urat; hanem az a czélom, hogy arra birjam, hogy saját lelkiismeretébe tekintsen bele, önmagával vessen számot akkor, midőn olyan tényleges, gyakorlati közgazdasági tevékenység után most ilyen magas államférfiúi funkczióra vállalkozott. (Derültség a baloldalon.) Nagyon előkelő, nagyon tiszteletreméltó pénzintézetet vezetett a t. miniszterelnök ur, de a vezetésben nem volt szerencsés. Annak a vezetésnek az lett a vége, hogy az a nagy intézet szórnom sorsra jutott. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pedig a mint én személyesen ismerem a t. miniszterelnök urat — gyakori érintkezésben nincs szerencsém — de a mint barátaimtól is tudom és egyéni jellemét ismerem: teljes buzgóságával, teljes lelkiismeretességgel, elméjének és tanulmányainak teljes erejével törekedett azt a nagy közgazdasági vállalatot sikeresen vezetni és felvirágoztatni. De ha még az az aránylag kis intézmény az ő kezén és az ő bölcseségén ilyen sorsa jutott, vájjon mit várjunk mi akkor, midőn ily nagy ország vezetésére vállalkozott. (Derültség és zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang: Ezt is tönkre akarja tenni! Ellenmondások a jobboldalon.) Olay Lajos: Lesz vagyonszerzés megint! Elnök: Csendet kérek, t. képviselőház! Eötvös Károly: Ennek az országnak a vezetése nehéz dolog, nemzetünk legnagyobb elméi, legbölcsebb államférfiai gyakran siker nélkül tettek kísérletet ez ország vezetésével. Ez a vezetés gyakran balsorsokat is idézett elő, mert ennek az ügynek, a nemzet ügyének, sorsának intézése nagyon nehéz. És ha az igen t. miniszterelnök ur egy sokkal kisebb, hasonlíthatatlanul jelentéktelenebb, noha mégis jelentékeny közgazdasági intézet vezetésében, daczára minden erélyének, bölcseségének, lelkiismeretességének, a melyet annak igazi felvirágzására fordított, odajutott: vájjon, hogy bízzunk mi akkor abban, hogy nem nagyobb lelkiismeretességgel, bölcseséggel, — mert nagyobb most sincs, mint volt két-három év előtt — (Derültség a szélsöbaloldalon.) ennek az országnak milliószor nagyobb intézményével, sokszorta nehezebb ügyeivel, feladataival jól fog-e tudni megbirkózni? (Ugy van! bal felöl) A t. miniszterelnök ur sok hibát, sok következetlenséget mutatott ki gr. Apponyi Albert és b. Bánffy Dezső múltjából. Biztosítom a t. miniszterelnök urat, hogy én ugyanazon államférfiak múltjából sokkal több és nagyobb hibákat és következetlenségeket tudnék kimutatni. (Derültség bal felől.) Megmondtam akkor is, a mikor azon hibák és következetlenségek történtek és ha nem ismételgettem folytonosan, annak az volt az oka, hogy minden kérdésnél nincs kedvem felszólalni; csak nagjon ritkán szólalok úgyis fel. Tehát én még sokkal több hibát és következetlenséget tudnék kimutatni, de mi czélt érünk el ezzel! ? Ha a t. miniszterelnök urnak sikerül mindkét államférfiunak vagy akár az egész ellenzéknek közeli vagy távoli múltjából akármi következetlenséget felhordani, meglesz-e azzal a hadseregnél a magyar vezényszó? (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vagy a magyar királyi udvartartás? Meglesz-e azzal mentve Magyarország gazdasági élete? A nemzetnek anyagi, erkölcsi jóléte talán elő lesz mozdítva? Vájjon a sok visszaélés, a melyet velünk a királyi udvar vagy a király nevében idegenek és nem idegenek gyakoroltak, meg lesz szüntetve? Talán ez a nemzet a maga jogaihoz, becsületéhez, jövendőjének biztonságához hozzájut azzal, hogy a t. miniszterelnök ur gróf Apponyi Albert és b. Bánffy Dezső múltjában valami következetlenséget talált? Erre vállalkozott a t. miniszterelnök ur? (Derültség a balés a szélsöbaloldalon.) Ez a vezető magyar államférfi feladata é3 nem egyéb? Propria virtute kell itt laborálni, nem aliorum imbecilitate, mikor még nem is bizonyos, hogy az az imbecilitás ugy van-e, a mint ő kifejtette. (Igaz! Ugy van! Derültség balfelöl.) Igaz, hogy az sem bili*