Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

108 46'6. országos ülés Í904- július 18-án, hétfőn. zonyos, hogy az a propria virtus megvan-e! (Ugy van! halfelöl.) A miniszterelnök urnak miniszterelnöksége előtti múltjára tehát nem akarok visszatérni, hanem ahhoz már csat ugyan jogunk van, hogy szemügyre vegyük azt a szerencsétlen kilencz hónapot, a melyet mint miniszterelnök töltött el azon a széken. (Halljuk! Halljuk!) Kilencz hónap nagy idő egy államférfi életében. Kilencz hónap alatt Newton is megszületett a maga idejében és Shakespeare is, azok pedig kissé nagyobb dolgok. (Derültség halfelöl.) Nézzük, csak ugy félvállról, mellesleg, hogy mi sikerült ez alatt a kilencz hónap alatt olyan dolog, a mely magától a t. miniszterelnök úrtól függött és a mely alkalmas, vagy nem alkalmas arra, hogy bizalmunkat megnyerje. Igaz, elő fognak állani, ha előállanak, majd szóval és tollal, a kik azt mondják és azt irják, hogy mit csinálhatott volna ez alatt a kilencz hónap alatt? Hiszen azóta mi mindig zavartuk az ő munkáját, mi mindig obstrukcziót csináltunk, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) nem hagytuk a törvényhozást szabadon dolgozni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) nem hagytuk a miniszter urakat szabadon otthon a bürójukban dolgozni. (Ugy van ! Ugy van! a johboldalon. Mozgás balfelöl.) Ezzel fogják védelmezni a t. miniszterelnök urat. Rónay János: Természetes! Eötvös Károly: De Rónay t. képviselőtársamnál még jobban fogja védelmezni Gajáry Géza t. képviselőtársam. (Derültség.) Gajáry Géza: Különösen ha tőled kapok majd tanácsot! Kubik Béla : Hogy jobban hasonlítson hozzád! Rákosi Viktor: Bánnyhoz basonlit még mindig! (Folytonos zaj a jobb- és a haloldalon. Elnök csenget.) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur kabinetalakitási programmjáról nem szívesen beszélek, mert őszintén megvallva, igazán beszélni talán nem is tudnék, bevallom az ignorancziát. A miniszterelnök ur adott egy kabinetalakitási programmot három-négy részletben, s mindegyik részletet kikorrigált alakban. (Derültség balfelöl.) 1903 november 6-án, gondolom, adott itt a házban egy programmot, azután ezt kijavította november 9-ikén, s ezt kijavította megint november 11-ikén; hol elvett valamit, hol hozzátett valamit. Gr. Tisza István miniszterelnök: Én sem hozzá nem tettem, sem el nem vettem semmit! Eötvös Károly: A főrendiházban megint és időközi nyilatkozataiban ujabb és ujabb magyarázatokat adott, tehát nehéz . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Könnyű ráfogni, de nem lehet bebizonyítani, a mit most mond! Ráfogni mindent lehet! (Zaj a jobb- és a, baloldalon.) Eötvös Károly: Hát hogy e pillanatban mindent bebizonyítsak, arra nem vállalkozom most, hanem egy-két tételnél megpróbálom. (Halljuk! Halljuk!) így pl. a t. miniszterelnök ur 1903. november 6-án tartott programmbeszédében elfeledte, vagy nem jutott eszébe a czimerek és jelvények kérdésében nyilatkozni. De november 9-én kijelenti, hogy a hadseregnél közös czimer és közös jelvények létrehozására fog törekedni. Emiatt azután megtámadtatásokban részesült, s az ellenzék épen nem volt hajlandó egy ilyen nevetséges, s egyúttal borzasztó torzképletbe belemenni, mint a milyen a közös czimer és jelvény. November 11-én kiigazította ezt akként, hogy elvétette a szót, (Derültség a hal- és a szélsohaloldalon.) — ilyen nagy fontosságú dologban — nem »közös«-et akart mondani, hanem azt, hogy »együttes«, (Felkiáltások balfelöl: így volt?) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez azt jelenti, hogy változtatott a programmon ? (Zaj a jobb- és a haloldalon.) Eötvös Károly: És még ezt a magyarázatát is meggyengítette azzal, hogy együttes czimert ért, nem közösét, de ennek a kijelentésnek is valóságos értelme főleg az, hogy együttes megoldással akarja a czimerkérdést rendezni, (Mozgás a baloldalon.) De még ma sem tudjuk, sem én, sem senki ebben a házban, s azt hiszem, maga a miniszterelnök ur sem, hogy milyen lesz hát az a czimer, melyet ő tervez: közös-e vagy együttes-e, s akár egyik, akár másik, voltaképen milyen? De ha már én a miniszterelnök ur kabinetalkotási programmjának minden pontjára kiterjeszkedni most nem is tudnék, mégis meg kell jegyeznem, hogy azokból a határozott Ígéretekből, a melyeket a t. miniszterelnök ur ugy itt e házban, mint a főrendiházban ismételve tett, ma még meg nem valósult semmi, csak egyetlen egy, a mi a nemzetnek ártalmára van, kárával jár, költségével jár, csak egyre nézve van javaslata, a mely abban áll, hogy Magyarország külön költségén mi neveljünk német tiszteket az osztrák közös hadsereg számára. (Ugy van! Ugy van! a szélsohaloldalon.) A mi Ígéreteket ő tett a katonai büntető perrendtartás dolgában, a mikor azt mondta, hogy a közvetlenség, szóbeliség, nyilvánosság és a magyar nyelv érvényesülését fogja idehozni, mindebből nincsen semmi, sőt, a mit mi kéz alatt tudunk erről a perrendtartásról, az épen az ellenkezője lesz ennek, mert a magyar nyelv érvényrejutása ugy, a hogy megérdemli ezt a szót, egyáltalán nincs is tervbe véve. Ott van pl. egy furcsa kijelentése a t. miniszterelnök urnak, a melyet én nem tudok megérteni azzal a kis tudománynyal, múlttal és gyakorlattal, a melyet én a politikai élet terén 32 év óta e házban szereztem. És ez az, a mit a t. miniszterelnök ur a magyarországi két protestáns felekezet igényeiről beszél, a mikor azt