Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

100 466. országos ülés 190í jiüius 18-án, hétfőn. adata volt, hogy megczáfolja a védvámosok beadványát. Ekkor ő abból a czélból tanulmányozta a beadványt, bogy megczáfolja, de mialatt ő ezt tette, arról győzó'dött meg, a mi eddigi politikájával ellentétes volt. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez igaz, ez nem kérdés tárgya. És ha én is következetlenségbe esem akkor, midőn a gazdasági közösséget védtem a múltban és ez idő szerint a gazdasági különállás álláspontjára helyezkedtem, talán nem jutottam abba a következetlenségbe, hogy akkor vádoltassam azért, mert tanulmányaim rendjén arról győződtem meg, hogy az ut, a melylyel a magyar állam érdekeit a legjobban képviseljük, az önálló gazdasági berendezkedés felé vezet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Természetes, hogy midőn nem hiteles szövegű kortesbeszédből, nem igazolható adatok alapján lehetett idézni, én magamat a dologhoz nem értőnek jelentettem ki, hanem mások tanácsával élőnek. Azonban a miniszterelnök urnak fejéből sem ugrott ki a közgazdasági tudomány, hanem tanulmányozta azt és a szakemberek véleményét vette igénybe. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hozzá vagyok én ahhoz szokva, hogy engemet kicsinyeljenek. Tizenkét esztendeje múlt már annak, hogy a képviselőházban legelőször megjelenni szerencsém volt. Ezen az oldalon is, amazon az oldalon is jónak látták engem mindig kicsinyelni és a kicsinylés ama mértékével támadni, a melylyel most a miniszterelnök ur látta jónak velem szemben nyilatkozni. Nem akarok erről nyilatkozni, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Nem sértett az akkori támadás, nem sért a mostani támadás sem. Tudom becsülni a magam értékét azzal a szerény mértékkel, a melylyel azt becsülni, mérni kell, de ezzel a szerény mértékkel mérve, még sem fogadom el azt jogosultnak, hogyha én nemzetgazdasági, hogyha én közgazdasági kérdésekről szólok: akkor én mint vak vezetem a világtalant, hogy én a gazdasági kérdésekben tájékozatlan és járatlan magyar közvéleményt mint a közgazdasági kérdésekben járatlan és tájékozatlan férfiú vezetem. A múlt évben az angol kincstárnok és pedig ugyanaz a kincstárnok, a ki 1880-ban a védvámoknak egyik vezérférfia volt, megszüntette a gabonavámakat. Ez is ellentétnek látszik, de ez az ellentét azért állott elő, mert az ország gazdasági érdekei fejlesztésének igényei ezt mutatják szükségesnek. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy a vámterület kérdésében való állásfoglalásom nem is olyan régen volt a közösség mellett, mint most az önállóság mellett. Igaza van a miniszterelnök urnak, mert a gazdasági közösség akkor, mikor én ezzel foglalkoztam, még feltétlenül fentartandó volt. Miniszterelnökségem első évében, 1895-ben és a reá következő 1896-ik évben elé kellett készíteni a vámszövetség kérdését 1907-re, mert senki sem fogja elhinni,-hogy egy vagy két év alatt az önállóságra való átmenet lehetősége meg volt. Ebből természetesen következett, hogy a gazdasági közösség fentartásában a legmesszebb menő előnyöket kellett keresni a gazdasági közösség fentartása mellett. Hogyha azután időközben, mikor már az ügyek intézésével foglalkozni nem állott módomban, a tanulmány terére léptem és tanulva könyvből és szakemberektől, arra az álláspontra helyezkedtem, hogy eljött az ideje a gazdasági önállóságra való berendezkedésnek, akkor nemcsak a tanulmányok alapján, hanem az ország közvéleményére és az illetékes tényezők állásfoglalására tekintettel, volt jogosultságom arról győződni meg, hogy eljött az ideje a gazdasági önállóságunk felállításának. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) A gazdasági életnek Magyarországon három főfaktora van: ipar, mezőgazdaság és kereskedelem. Különös, hogy a gazdasági életnek ezen három főtényezője ma, lehet mondani, kivétel nélkül a gazdasági önállóság mellett foglal állást és az ország nagy többsége — megengedik, hogy azt mondjam: talán nem ennek a háznak többsége — (Ugy van! balfelöl.) a gazdasági önállóság mellett foglal állást, (HelyesVs balfelől.) És én, a ki ezt a meggyőződést nyertem, maradjak továbbra is következetlen, daczára annak, hogy az illetékes tényezők a gazdasági önállóság álláspontjára helyezkedtek. Tudjuk, hogy az Országos Iparegyesület és a Gyáriparosok Szövetsége a kérdéssel már régebben foglalkozott és a gazdasági önállóság mellett már 1873-ban kezdett állást foglalni. Méltóztatnak talán ismerni, hogy már abban az időben a Mudrony által kiadott tanulmány a gazdasági önállóságot ajánlja. Ebben az időben az Országos Iparegyesület kijelenti, hogy ipari érdekeinknek megfelelően csak önálló és Ausztriától különvált vámterület lehetne hasznos. Ezek az emberek talán értenek hozzá és tudják, hogy az ipari érdekeknek mi felel meg! Tehát jogom van nekem is erre az álláspontra helyezkedni, jogom van nekem is velük egyetértőleg a gazdasági önállóságot tartani helyesnek! (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) A magyar gyáriparosok túlnyomó része hasonlóképen az önálló vámterületben látja saját érdekeinek és fejlődésének biztosítását. Ezt jelenti ki, midőn azt mondja, hogy vámközösség következtében meg van fosztva ama hathatós védelmi eszközöktől, a melyekre feltétlen szükség van abban az esetben, ha az önálló gazdasági berendezkedés iparunk fejlesztését kívánja. A második faktor gazdasági életünkben a mezőgazdaság. Már 1895 ben foglalkoztak az önálló vámterület ügyével, s akkor, a midőn állást kívántak foglalni ebben a kérdésben, — mert a mezőgazdáknak túlnyomó többsége helyeselte azon állásfoglalást, hogy a mezőgazdaságnak egészséges fejlődése az önálló vám1 terület mellett is feltétlenül képzelhető — gróf