Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

46'6\ országos ülés 19Uí Julius 18-án, hétfőn. 101 Tisza István egy határozoti javaslatot adott Le, a mely szerint egy oly értelmű módosítás lett volna elfogadandó, hogy a kongresszus állást foglal a közös vámterület mellett. Azonban a kongresszus állást foglalt ezzel a határozati javaslattal szemben és gr, Tisza István határozati javaslatát elvetette, a miből következik, hogy már akkor, 1895-ben a gazdák állásfoglalása, nem ugyan tételesen kijelentve, az önálló berendezkedést kivánja, de gr. Tisza István határozati javaslatának elvetésével mégis arra az álláspontra helyezkedett a kongresszus, hogy az önálló berendezkedés ellen a gazdáknak kifogásuk nincs, mert az az ő érdekeiket nem sérti. (Halljuk I Halljuk!) 1896-ban hasonlóképen foglalkoztak ezzel a kérdéssel a negyedik országoä gazdasági kongresszuson és hangoztatták, hogy az önálló gazdasági berendezkedés mellett kell állást foglalni, különös tekintettel bizonyos érdekekre, a melyek akkor a kiegyezésre való tekintettel figyelembevételt igényeltek, mert — a mint mondták — közgazdaságunk fejlődését gátló jelen formájában meg nem újítható a kiegyezés. 1900-ban a kassai agrár-kongresszus még határozottabban foglalkozott ezzel a kérdéssel. Itt gróf Zselénszky terjesztett elő egy határozati javaslatot, a mely nagyon óvatosan volt szövegezve, s a mely azt mondja {olvassa): » Mondja ki a kongresszus, hogy Ausztriával a vámközösséget fentartam óhajtja, de csak ugy, ha a szövetség keretén belül lehetővé tétetik a magyar ipar fokozatos fejlődése«. E határozati javaslattal szemben bizonyos mozgalom indult meg, a melynek eredményeképen azt követelték, hogy a gazdák foglaljanak állást az önálló vámterület mellett. Kétségtelennek látszott azonban, hogy gr Zselénszky határozati javaslata mellőztetni fog, a miért is gróf Zselénszky viaszavonta javaslatát s az elnök körültekintő tapintattal azt jelentette ki, hogy ugy veszi észre, hogy a kérdésben az agrár gyűlés szavazni nem akar. Igaz, hogy ez megint nem egy pozitív, határozott állásfoglalás, de ez tényleg mégis az önálló berendezkedés mellett való állásfoglalást jelenti; az hogy gróf Zselénszky visszavonta határozati javaslatát, a mely bizonyos feltételek mellett a gazdasági közösség fentartását kivánja és habár nem szavaztak az önálló berendezkedés érdekében kifejezett kívánság mellett, de az elnök ugy ütötte el a kérdést, hogy azt jelentette ki, hogy a kongresszus szavazni nem akar. Gazdasági közéletünkben a harmadik faktor a kereskedelem. Méltóztatnak ismerni azt a mozgalmat, a mely az utolsó évben a kereskedők szövetkezése érdekében megindult. Azt gondolom tehát, nem kell idézetekkel fárasztanom a t. házat, mert nem szenved kétséget az, hogy mindenütt, a hol ezen kereskedelmi csoportosulás és alakulás érdekéből összejövetelek voltak, alakulások történtek, egyhangúlag, kivétel nélkül annak adtak kifejezést, hogy a gazdasági önállóság, az önálló berendezkedés az, a mi Magyarország gazdaságára nézve maguknak a kereskedőknek érdekében is, okvetlenül szükséges. (Ugy van! bálfelöl.) T. báz! Ha mindezek után a gazdasági önállóság mellett foglalt állást az ország közvéleménye, első sorban az érdekelt tényezők, akkor nekem is szabad talán következetlenségbe esnem azzal, hogy a gazdasági önállóság mellett foglaljak állást. Hordozom ennek a következetlenségnek a vádját, mint boldogult Tisza Kálmán, szívesen, mert ezzel az állásfoglalásommal a hazának, a magyar nemzetnek, a magyar ^gazdasági önállóságnak szolgálatot^ teszek. (Élénk helyeslés a szélsöbalol dalon.) És hiszem, hogy ezen állásfoglalásommal mégsem vagyok vak, a ki a világtalant vezeti; talán nem vagyok egyéb, mint egy tanulmányok és értesülések alapján jobb meggyőződésre jutott olyan valaki, a ki első sorban arra fektet súlyt, hogy hazájának tegyen szolgálatot. (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) T. ház! Az a kicsinylós kétoldalú fegyver. (Ugy van! Ugy van! bal felöl. Felkiáltások a baloldalon: Megmondta Polónyi!) És itt t. képviselőtársam kiveszi a szót a számból és Polónyi Géza képviselő urat idézi. Én is őt idézem. Tegnapelőtt Polónyi Géza, nem osztom minden vonatkozásban talán, a mit mondott, de tényleg kicsinylőleg beszélt a miniszterelnök úrról, a kinek, szerinte, közjogi tudása nincsen. (Ugy van!Ugy van! balfelcl.) Én nem osztom Polónyi Géza képviselő urnak ezt a nézetét, de utoljára kicsinylőleg ő is mondhatta, ha szóval nem is mondotta, hogy vak vezeti közjogi kérdésekben & világtalant. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én nem vagyok ebben a nézetben; ón a miniszterelnök ur tudását, tehetségét, tanulmányait messzemenően elismerem; azonban ebből nem következik, hogy helyeseljem tetteit, nem ismerem el kötelezettségemet arra, hogy egyes kérdésekben vele egyetértsek és nem ismerem el a tekintetben, hogy vele egy politikát csináljak akkor, a mikor meggyőződésem szerint az H politika, a melyet képvisel, nem azon erős, soviniszta nemzeti politika, a mely engem első sorban vezet. És ezért, a mint már mondottam beszédem kezdetén, az erős, rideg, szigorú, soviniszta nemzeti politikára való tekintettel nem fogadom el a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, mert ugy tartom — hogy ha mindjárt én talán jogosultnak látom is a költségek felemelését — nem járulhatok ahhoz, hogy ezen költségek egyszerű felemelésével, a jelenlegi állapot fentartásával, a miniszterelnök urnak ebben a kérdésben a magyar nemzeti igényeket ki nem elégítő politikája érvényesüljön. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Én azok közé tartozom, a kik messzemenően ragaszkodnak a dinasztiához: azok közé tartozom, akik azt hiszik,azt tartják meggyőződésük szerint, hogy a dinasztiával