Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

466. országos ülés 1904 jnliiis 18-án, hétfőn. 1*9 67-diki kiegyezés bázisára. Jól tette, követtem őt meggyőződésem szerint. Olay Lajos: Ezt rosszul tetted! (Derültség.) B. Bánffy Dezső: Ha visszaemlékezem azokra a napokra, a midőn én is egyik hátulsó sorban álló intézője voltam a balközépi ügyeknek, akkor a megfontolandó kérdés az volt és arról volt szó, hogy a következetességhez ridegen ragaszkodva, a közjogi ellenzés álláspontján maradjon-e a párt, vagy, tekintve -az ország akkori anyagi helyzetét, pénzügyi viszonyait, rálépjen-e a Deák alkotta alapra és viselje a következetlenség vádját, de tegyen hasznot, tegyen szolgálatot a hazának? Tisza Kálmán a következetlenség vádjának tette ki magát, de az ut, a melyre lépett, én szerintem a helyes ut volt. Az 1867 : XII. t.-cz. bázisáról akarta Magyarország ügyeit tovább vezetni és vezette szerintem sok eredménynyel, vezette ugy, hogy azzal, hogy a következetlenség vádját joggal kellene hordoznia, nem lehet vádolni, sőt ellenkezőleg, kötelességét teljesítette akkor, midőn a következetlenség vádját magára vállalva, Magyarországnak és a magyar államnak akkor megingott pénzügyi helyzetét, anyagi zavarait rendezte. Következetlenség volt, de én azt hiszem, büszke lehet ki követte és kötelességét teljesitette, mikor következetlennek látszott lenni, de az ország érdekeit szolgálta. (Ellenmondások a szélsőbaloldalion.) Rákosi Viktor: Tisza 1875 ig nem értette meg a kiegyezést, 1875-ön túl félreértette. B. Bánffy Dezső: Lehet, hogy t. képviselőtársamnak az 1867 : XII. t.-cz. szempontjából tőlem eltérők a nézetei, de engedjék meg nekem, hogy kijelentsem, hogy én azon nézetben vagyok, hogy az 1867 : XII. t.-cz. az az alap, a melyen Magyarországot kiépíteni, a magyar államot továbbfejleszteni lehet. (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassanak nekem megengedni, a kik velem ellentétes nézetben is vannak, de én hiszem a lehetőségét annak, hogy ezen az alapon, megadva Deák alkotásának azt az értelmezést, azt a tartalmat, a melyet ő annak tervelt, lehet ezt az államot nagygyá, erőssé és nemzetivé tenni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az én meggyőződésem az, hogy ezen az alapon kiépitve azt, a mit Deák tervelt, elérjük czélunkat és létre fogjuk hozni az egységes, erős, nagy nemzeti államot. Építeni kell az alapra. Nem fogadom el azt, hogy Deák Ferencz alkotása Procrustes-ágy, a melyből tovább terjeszkedni nem lehet, a melyből, ha ki akarunk jönni, jogosult fejünket vagy lábunkat levágni. Én azt gondolom, ezen az alapon kell fejlődni és a fejlődés lehetősége én szerintem megvan, Helyesnek tartottam akkor, midőn 1875-ben Tisza Kálmán balközépi álláspontját feladva, az 1867: XII. törvéuyczikk álláspontjára helyezkedett és helyesnek tartom azt a politikát, a mely ma is erre az álláspontra helyezkedik, de ugy, hogy ezen alapra épitve teremtse meg az egységes magyar nemzeti államot. Madarász József: Nem lehet ezt azon felépíteni ! B. Bánffy Dezső: A következetlenségre vannak más példák is. Szabadjon idéznem egyes nagy államférfiaknak kijelentéseit, mert a politikában nem az a kérdés, hogy kitartóan mindig csak egyet mondjak, hanem az a kérdés, hogy azt mondjam, a mi az adott körülmények között az ország érdekében, a nemzet javára van. És ha a változott viszonyok, vagy az átalakult körülmények szerint a nézetek változnak egy politikusnál, egy államférfiunál. abból nem következik az, hogy következetlen, hanem csak az következik, hogy felfogta, megértette azt, a mire a nemzetnek szüksége van, (Helyeslés hál felől.) Hock János: Kuruczczá vedleni nem bűn, labanczczá vedleni az! B. Bánffy Dezső : Bürke azt mondja, hogy : a politikának nem az emberi okoskodáshoz, hanem az emberi természethez keli alkalmazkodnia, a minek az okoskodás csak egy és pedig semmi esetre sem a legnagyobb része. Az utóbbi időknek egyik legnagyobb jelentőségű államférfia, Banjamin Disraeli is nyilatkozik ezen kérdésben. Azt mondja egy beszédében, illetőleg egy képviselőjelölés alkalmával irott politikai programmjában: »Az igaz, hogy az államférfiú korának teremtménye, a körülmények gyermeke és idejének szülötte. Az államférfiú lényegesen gyakorlati jelleg és ha felszólittatik, hogy vállaljon hivatalt, nem azt kell kutatnia, mily véleményei lehetnek vagy nem lehetnek ez vagy azon tárgy felett, hanem csupán azt puhatolni ki: mi a szükséges és áldásthozó; mi a legkönnyebb mód, a melylyel az elérhető : Nevetem azon ellenvetést egy férfiú ellen, hogy pályája egy korábbi részén ellenkező politikát pártolt a jelenleginél. A mit én megbírálni akarok, csupán az: vájjon az ő jelen politikája igazságos, szükséges, czélravezető-e; vájjon kész-e szolgálni a jelen pillanatban országát annak jelen viszonyaihoz és jelen szükségleteihez képest ?« Azt hiszem, Disraeli nem tartozott épen a legkisebb államférfiak közé, hogy nem vádolható azzal a kicsinyítő, mondhatnám, gyermekes eljárással, a mivel engem a miniszterelnök ur szükségesnek látott vádolni akkor, a mikor Disraeli kijelenti, hogy a viszonyok, a körülmények szerint az ország érdekeire, a nemzet kívánalmaira tekintettel kell lenni az államfértiunak. /Ugy van! a széls'óbáloldálon.) És a legközelebbi idők egyik jelese : Chamberlain, nem olyan rég ünnepelte meg születésének 68-ik évfordulóját. Ez alkalommal elmondotta, miképen vált a szabad kereskedelmi Chamberlainből a védvám híve. Pál fordulásának kezdete — mint mondja — igen régi időre, még a 80-as évekre nyúlik vissza, a mikor — mint a kereskedelmi osztály főnökének — az a fel13*