Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

449. országos ülés 190b június 27-én, hétfőn. 89 Hogy ez mit jelent hazánk különleges viszonyai mellett, főleg a nemzetiségiek által lakott vidékeken, fölösleges bővebben fejtegetnem. Hozzáteszem azonban és kiválóan ki akarom emelni ez alkalommal, hogy ugy a közigazgatás államosítása, valamint a tisztviselői fizetések rendezésére irányuló tevékenység csak akkor lesz feladata magaslatán, ha tisztviselőinket erkölcsi biztosítékokkal ellátjuk, ha azoknak önállóságát és függetlenségét minél nagyobb mérvben biztosítjuk. Miért is sem nem üdvös, sem nem méltányos ugyanis az eddigi rendszer, mely mellett épen a közigazgatás exponált közegei 10—12-féle fegyelmi hatalommal felruházott hatóság ellenőrzése mellett működnek. A mig ezen tisztviselőknek az egyik oldalon attól kell tartaníok, hogy pártatlanságukkal esetleg ellentétbe jutnak valamelyik befolyásos bizottsági taggal és igy helyzetük lefelé megnehezedik : addig másrészt fokozottabb mértékben kell őrködniök, nehogy a főispán intenczióitól eltérjenek, ki — tisztelet a sok kivételnek — akaratát nemcsak a törvényhatóság, hanem néha a törvény fölé is helyezi, és jaj azon tisztviselőnek, ki lelkiismeretével számolva, a törvényes áUáspontra a főispáni akarattal szembehelyezkedni merészkedne, előzetesen is tudhatja, hogy veszve van, mert a főispán nem csupán megindítója, hanem egyúttal foganatosítója, sőt bírája is az esetleges fegyelmi eljárásnak; miért is nem habozom kimondani, hogy az eddigi rendszer nemcsak az önérzetes kötelességeit hiven teljesítő tisztviselőnek, hanem elsősorban a közügynek válik hátrányára. Biztosíttassák a közigazgatási tisztviselőnek is épen ugy, mint a bírósági közegeknek az önállóság és függetlenség, tudja meg a közigazgatási tisztviselő, hogy ha pontos, szorgalmas és lelkiismeretes feladatainak teljesítésében, hogy nincs szüksége hízelgésre, mert gáncs nem érheti, de viszont elnézésre sem talál, ha hivatalát lanyhán vagy hanyagiü kezeli. Jól tudom, illetve lojálisán beismerem, hogy a mai kormányrendszer mellett a legkisebb hivatalnok is megtalálja igazát; azt is tudom, hogy az érintett visszásságon teljesen csak a közigazgatás államosításakor és illetve szolgálati pragmatika megalkotásával segíthetünk: mindazonáltal javasolni bátorkodom, hogy addig is a fegyelmi törvény oly értelemben módosíttassák, hogy a közigazgatási tisztviselő ugy, mint a bírósági közegekkel szemben érvényben lévő fegyelmi elbánásban részesittessék, s a fegyelmi eljárást elrendelő hatóság ne legyen egyúttal birósági hatáskörrel ellátva. Ezek után méltóztassék megengedni t. ház, hogy rámutassak a helyes közigazgatás szempontjából még azon köztudomású tényre, hogy a mai szervezet mellett megyéink roppant eltéréseket mutatnak területi kiterjedésükben, mely körülményből szintén számos visszásság keletkezik. Tudjuk, hogy majd 3—4, majd pedig KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. 10—14, sőt 17 közigazgatási járással ellátott megyéink vannak, ugy hogy a megye központja néha 100—200 kilométernyi távolságban van a megye végpontjától, minek következtében igen sok lakos csak nagy időveszteséggel és érezhető költséggel bonyolíthatja le ügyeit. (Ugy van! jobbfelöl.) A territoriális viszonyok tehát erősen befolyásolják az ügykezelés menetét, a mi a közigazgatás egyéb ágainál, pl. a pénzügyi és közoktatásügyi téren is kifejezésre jut. Nem üdvös állapot p. o., hogy oly nagy kiterjedésű pénzügyigazgatóságokkal találkozunk, melyek kerülete 2—3 megyére is kiterjed, és melyek évi működési köre néha 200.000, sőt több ügy darabot is felölel. Ezek a pénzügyigazgatók erejük végső megfeszítésével és legjobb akarattal sem képesek a kellő ellenőrzés gyakorlására, annál kevésbbé, mert havonta több közigazgatási bizottsági ülésen néha 200—300 ügydarab előadására köteleztetnek. Hogy a tanfelügyelők nagyobb kerületekben hasonló nehézségekkel küzdenek és túltermeltetésük folytán fontos népnevelési és közművelődési feladataiknak kiváló buzgalommal sem tehetnek eleget, szintén sajnálandó állapot, különösen azért, mert épen a nagyobb megyékben a tanfelügyelőknek fokozottabb mértékben kell nemzeti missziót teljesiteniök. A közigazgatás gyorssá és szabatossá tételét nézetem szerint csakis minél kiterjedtebb deczentralizáczió által lehet elérni; ott, a hol a szükség magával hozza, a megyei közigazgatás könnyen hozzáférhetővé való tétele érdekében a megyék kikerekitendők, uj pénzügyigazgatóságok, tanfelügyelőségek felállítása és oly városokban való elhelyezéséről kellene gondoskodni, a melyeknek előnyös fekvésük s közlekedési eszközüknél fogva vonzerejük minél nagyobb vidékre kiterjed. Ezzel kapcsolatosan rá akarok utalni egy hiányra, melyet a jogszolgáltatás terén nem ugyan lényegében, mint inkább a czólszerütlen kerületi beosztás szempontjából tapasztaltam. Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy az 1875 : XXXVI. t.-cz. a törvényszékek számát 102-ről 64-re szállította le, és a törvényszékek székhelyének és területének megállapítási jogát a törvényhozás egyelőre a kormányra bízta. A dolog természetéből folyik, hogy kormányunk eme jogának gyakorlása szempontjából sok óhaj, sőt panasz már akkor nyilvánult, a melyek jelenleg is fennállanak és jövőre nézve is fel fognak merülni, a melyeket teljes mértékben kielégíteni lehetetlen. De — szerény nézetem szerint — ez nem jelentheti viszont azt, hogy ezen óhajok elől, a meglévő helyzetre való utalással, mereven elzárkózzunk. Mert ha egyes hiányok a területi beosztás alkalmával már a törvény életbeléptekor mutatkoztak, ugy azok mindinkább érezhetőbbé váltak az idők folyamán, főleg ha tekintetbe vesz12