Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

88 H9. országos ülés 190> k június 27-én, hétfőn. Seemayer János: Tisztelt képviselőház! (Halljuk!) A midőn az ország színe előtt először felszólalok, e's mélyen tisztelt képviselőtársaim szíves figyelmét igénybevenni bátor vagyok: előre is kijelentem, hogy nem szándékozom kizárólag és szorosan a költségvetéshez, illetve az egyes tárezákhoz hozzászólni, hanem röviden kiterjeszkedni óhajtok a költségvetés keretén belül néhány közérdekű kérdésre is, kevesebb súlyt helyezvén felszólalásom kerekded voltára, mint inkább arra, hogy a t. ház figyelmét gyakorlati irányba tereljem. Ezt annál bátrabban teszem, mert legnagyobb megnyugvásomra maga a költségvetés is a gyakorlati irány jegyében áll, midőn az általánosan ismert, eléggé nem fájlalható gazdasági pangást hasonszenvi gyógymód szerint orvosolja az által, hogy a beruházási politikát fogadja el alapelvnek. Bármennyire kívánatos ugyan a körültekintő óvatosság és legszorgosabb takarékosság az állam háztartásában, mindazonáltal kétségtelen, hogy válságos gazdasági viszonyok mellett mégis csak az államnak kell bizofíyos meghatározott mértékig a «Deus ex machina« szerepére — bár csak átmenetileg is — vállalkoznia és egy fejlettebb gazdasági élet föltételeit megteremtenie. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez okból őszinte örömmel üdvözlöm kormányunknak az ország számos bajainak orvoslására iránjuló jóindulatú, czéltudatos tevékenységét, mely utóbbin felbuzdulva, a t. kormány működése iránt való szilárd bizalmat nem annyira elismerő szavakkal, mint inkább az által óhajtom kimutatni, hogy beszédem fonalán magam is ráutalni szándékozom közviszonyaink némely fogyatékosságaira, melyeknek megszűnése iránt a kormányba eddigi működése folytán vetett bizalomnál fogva biztos és erős reményeim vannak. Minthogy pedig a közigazgatás mezején két évtizedet meghaladó időt töltöttem el, bizonyos fokig kötelességet is vélek teljesíteni, a midőn első sorban némely ez irányú megfigyeléseimről adok röviden és tárgyilagosan számot. E részben bátor vagyok előrebocsátani, hogy, noha az önkormányzat modern kifejlesztésétől elvben nem idegenkedem : mindazonáltal elsősorban és régi hive vagyok a közigazgatás államosításának, mint a melyről azt hiszem, hogy nemcsak a közigazgatás egyszerűsítését, szabatosabb és gyorsabbá tételét, hanem egyúttal egy igazán erős és egységes nemzeti állam létesülését fogja eredményezni. Addig is azonban, mig ezen, az összes kormányzati ágak területén megvalósítandó korszakalkotó reform elkészül, önként érthetőleg szíves örömmel kell fogadnom kormányunknak a közigazgatás javítására irányuló üdvös törekvéseit, melyek sikerének biztositékát részben ama tényben látom, hogy a közigazgatás egyszerűsítésére szolgáló törvényes intézkedések és rendeletek előkészítésénél a belügyminiszter ur a külső, gyakorlati közigazgatási szolgálat tényleges tényezőit ismételten meghallgatni, szíves volt. Ámde ezen üdvös intézkedésnek szükségessége magától elesnék vagy legalább is lényegesen alábbszállna, ha a központban, vagyis a minisztériumokban csakis oly egyének nyernének alkalmazást, a kik Magyarország nyilvános életét legapróbb részletekig közvetlen szemléletből ismerve, a néppel való folytonos érintkezés folytán megismernék nemcsak annak értelmi fokát, és azon nehézségeket is, a melyekkel néha idealisztikus alapra fektetett törvényeink végrehajtásában szenvednek, hanem egyszersmind azon óhajokat is, a melyek még kielégítésre várnak, minek folytán könnyen meg is találnák azon eszközöket, a melyeknek czélszerű alkalmazásával ezen óhajok kielégítést nyerhetnek. Miért is az 1883:1. t.-cz. oly értelemben való módosítását szükségesnek tartom, hogy a minisztériumokban csak oly elméleti képzettségű egyének nyerjenek alkalmazást, kik legalább 2—3 évet a gyakorlati közigazgatási, külső szolgálatban töltöttek el. Azt hiszem, ez intézkedés előnyei annyira szembeszökők, hogy a bővebbi indokolás fölösleges; mert, ha az idézett 1883. évi törvény a gyakorlati minó'sitést pl. az alispántól vagy a polgármestertől megköveteli: bizonyára nemcsak üdvös, de méltányos is, hogy a közigazgatás ellenőrzését és az e részbeni törvényeket és rendeleteket előkészítő tényezők a közigazgatás gyakorlati mezején is teljesen tájékoztatva és otthonosok legyenek. (Helyeslés jobbfelől.) Minthogy pedig kormányunk üdvös kezdeményezése folytán máris főleg, különösen a pénzügyi, belügyi és kereskedelemügyi szakokban az elmélettel párhuzamosan a gyakorlati elem is előtérbe nyomul, ennélfogva fenti javaslatom tulajdonképen csak oda irányul, hogy ezen esetenkinti üdvös gyakorlatot állandóvá tegyük. A t. kormány az előttünk fekvő költségvetés keretén belül, de különben is külön benyújtott és megszavazott törvényjavaslattal is, a jó közigazgatás ügyét indirekté hatalmasan előbbre vitte a tisztviselők fizetésének rendezővel. Ha elismerjük, hogy az ország dolgainak egészséges folyásához az első feltétel a jó közigazgatás, ugy — eltekintve ezen ügy humanitárius szempontjától — azt kell mondanunk, hogy a kormány nagyon helyesen cselekedett, midőn a magyar állami és közigazgatási tisztviselői kar anyagi előhaladását elősegitette, s azt hiszem, nemcsak én, de mindenki szívesen meg fogja szavazni az e részben felmerült költségeket még az esetben is, ha az állam költségvetése még nagyobb mértékben igénybe vétetnék, mert ezáltal ezen óriási testület nagy értelmi és erkölcsi erejét bizonyára fokozottabb mértékben sikerülni fog átváltoztathatni a nemzeti erő egyik legfőbb forrásává.