Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

86 H9. országos ülés 19dí június "27-én, hétfőn. vagy legalább egy ankétet tartani, de mindezideig nem történt semmi és igy én ennek a rezsimnek épen a legnagyobb hibáját látom abban, hogy meddő dolgokkal tölti el idejét a belvett, hogy a nemzet vagyonosodására törekednék. Ha nézzük azt, hogy gazdaközönségünk eladósodásának mi az oka, ugy kétségkívül első sorban azt kell látnunk, hogy a gazdaközönség, a földbirtokos osztály olcsó és gyors pénzhez hozzájutni nem tud. A gyorsaságot gátolják egyenesen pozitív törvényeink; a telekkönyvi bekebelezések hosszadalmasak, a bekebelezés, a záradékolás és hitelesítések tömérdek időt vesznek igénybe, ugy, hogy mig egy kis ember a pénzéhez hozzájut, hónapok telnek el és mit csinálhat az, a kinek gyorsan van a pénzre szüksége? Váltóhoz fordul, a melylyel gyorsabban czélt ér, de a melylyel azután gyorsabban is megy tönkre. Itt tehát pozitív javaslatom az, hogy az igazságügyminiszter ur a telekkönyvi rendtartást és különösen a bekebelezést novelláris utón gyorsítaná és egyszerűsítené. (Helyeslés.) A másik, a miről szólanom kell, az, hogy a bekebelezések olcsóbbá volnának teendők, mert hisz a legfőbb feladat volna, hogy a gazda a kölcsönt olcsón kapja. És mit látunk? Hogy nem a bankok drágítják meg a pénzt, hanem elsősorban maga az állam. Én csak egy adatot tárok minden kommentár nélkül a t. ház elé, ez tökéletesen illusztrálni fogja a kérdést. Egy 300 koronás kölcsönnél az állam részére a következő illetékek fizetendők : a telekkönyvi kivonat bélyege 2 korona, a kataszteri birtokiv bélyege 2 korona, a telekkönyv újból való hitelesítése 2 korona, a bekebelezési kérvény és fekete 3 korona 60 fillér, a bekebelezési illeték 2 korona 80 fillér, a kötvény bélyege 1 korona 26 fillér, vagyis összesen 13 korona 65 fillér, a mely már maga a kölcsönnek 4'55 °/

0-át képezi. Ha ehhez hozzáadjuk a közjegyzői hitelesítési dijat, a melyet szintén követel a törvény, akkor lesz az összeg 17 korona 16 fillér, vagyis a kölcsön 5'72 százalókkal lesz drágább; ha tehát a minimális é'/s perczentes kölcsönt is veszszük, a melynél olcsóbb ma a piaczon nincs, akkor is azt látjuk, hogy a legolcsóbb jelzálogos kölcsönért is fizet a hitelezőnek a kölcsönvevő az első évben ll°/o-ot. Ha ehhez hozzáveszszük, t. ház, hogy ezek a minimális kölcsönök, •— mert ezekben a postabérek beszámítva nincsenek, olyan alig van, mely egy telekkönyv és egy kataszteri birtokivre lenne felvéve, a mi újból 5—6 korona különbséget tesz, ha ehhez hozzáveszszük a közvetítőknek, az ügyvédeknek a honoráriumát: (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) akkor látjuk, hogy az a szegény ember a legolcsóbb pénzintézetnél is mennyit fizet. Hát, t. képviselőház, ezen segíteni kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És e tekintetben nem történik semmi. Eltelik a mi időnk közjogi gravámenek felhozásával, a miben bizonyos része van a kormánynak is, a mennyiben inczidenseket teremt; eltelik időszerűtlen újítások behozatalával, a melyek a felekezetek közötti békét rontották megy, ugy hogy ha meg fogják irni ennek a nemzetnek a jövő históriáját, megírhatják róla, hogy mindennel törődött, csak azzal nem, a mi a hivatása lett volna. (Elérik helyeslés a néppárton) A palliativumok elérése végett vagyok bátor tehát a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : » Utasítsa a ház a pénzügyminiszter urat, hogy a kisbirtokos osztály birtokainak tehermentesítése végett a kezdeményező lépéseket haladéktalanul tegye meg; addig is a telekkönyvileg bekebelezendő jelzálogkölcsönök részére 2000 korona erejéig illetékmentességet biztosító javaslatát még ez év folyamán a ház elé terje3zsze.« (Élénk liélyeslés a baloldalon.) T. ház! Ezzel befejeztem beszédem azon részét, a mely Horánszky Lajos t. képviselőtársam felszólalására vonatkozott; egy pár szóval azonban reflektálni kívánok azon kérdésekre is, a melyeket a kormánypárt részéről Vietorisz t. képviselő ur volt szíves felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A miket Vietorisz képviselő ur elmondott, az t. i., hogy a magyar nemzet hegemóniája ezen államban fentartandó, aláírom és nem hiszem, hogy akadna egy tisztességes magyar ember, a ki őt azon törekvésében, hogy a nemzetiségi izgatásokat megtörjük, ne támogatná. A mi pártunk épen ugy, mint a többi párt elitéli, ha valaki a magyar állameszme, a magyar nemzeti állam ellen fel merne lépni. De, t. képviselőház, ne csináljunk mi meddő politikai distinkcziókat; úgyis az a baja a magyarnak, hogy meddő közjogi distinkcziók keresésébe merül bele, hanem valljuk be igazán, hogy ez a nemzetiségi törvény rossz. Akárhogy csürjük-csavarjuk a magyarázatot, al mig a pozitív betűk ott vannak, a mig a hermeneutikának szabályai különböző nézetek teremthetnek, addig nekünk igazi jogalapunk nincs és quasi bizonyos jogalapot adunk a nemzetiségi izgatók részére is. Azért szükséges volna, hogy ne magyarázatokat csináljunk, t. ház, hanem igenis működjék itt az erős kéz, változtassa meg a nemzetiségi törvényt, illetve annak azon intézkedéseit, a melyek ebben a törvényben rosszak. Ebben tűnjék ki, t. ház, a magyar kormány ereje. A nemzetiségi kérdést igenis meg kell oldani, de ugy, a hogy ezt Vietorisz t. képviselőtársam akarta, nem hiszem, hogy ezt a kérdést egyáltalában megoldani lehessen A történelem egész logikája azt mutatja, hogy gondolatokat és eszméket erőszakkal elnyomni nem lehet. Csak mártírokat teremtünk, ha a gondolat hirdetőit megsemmisítjük de maga a gondolat tovább él. Tehát kivételes törvényekkel nem használunk a magyar államnak. Ha mi törvényeket hozunk, a melyek tény-