Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

H9. országos ülés 190$ június 27-én, hétfőn. 83 tik, akkor a jövőben kétszer annyi árvizet kapunk majd, mint eddig. Bátorkodom ez alkalommal a t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmét azon nézetem szerint nem a leghelyesebb gazdálkodásra felhívni, a mely az állami erdőknél észlelhető. A gradiskai kerületben van egy meglehetős nagy, körülbelül 2000 holdnyi területű erdő, a melyet értelmes gazdálkodás mellett már 30 évvel ezelőtt értékesíteni lehetett volna és a melyért akkor legalább négy millió koronát lehetett volna kapni. De ez nem történt meg és az eredmény ma az, hogy ott a faállomány már félig rothadt és alig kaphatnának érte egy pár százezer koronát. Nagy károsodást szenved az állam az által is, hogy a határőrvidéki erdőkben a vadászati jog bérbe nem adatik, hanem csak az erdész urak vadászgatnak ott. A pénzügyminiszter ur ő nagyméltóságához is kötelességem egy kérést intézni, a melyet annál inkább teljesíthet, mert nem kérem, hogy adjon valamit, hanem csak arra kérem, hogy adassa vissza a draganicsi komposszesszoroknak azt, a mit tőlük illetéktelenül elvettek. A pénzügyi hatóság a draganicsi komposszesszorok pénzéből kifizetett vagy 15,000 korona adót olyan adófizetők javára, a kik nem tagjai a komposszeszszorátusnak. A midőn a komposszesszorok ezt megtudták, azonnal megtették a kellő lépéseket, de a pénzügyi hatóság sok év múlva kimondotta, hogy a draganicsiaknak a tőlük illetéktelenül elvett pénzt nem adja vissza. Nézetem szerint ez nagy igazságtalanság, mert ezt az eljárást sem hatósági döntés, sem hirói ítélet nem változtathatja át igazsággá. Egész bizalommal fordulok tehát a nagyméltóságú miniszter úrhoz, kérve, hogy ezt az ügyet tisztáztatni és a draganicsiaknak pénzüket visszaadatni kegyeskedjék. A nagyméltóságú miniszterelnök ur (Halljuk!) programmbeszédében Horvátország ügyeit érintvén, rólunk melegen nyilatkozott. (Sálijuk!) Mi gr. Tisza István miniszterelnök ur ő nagyméltóságát mint egyenes, nyilt és szavatartó embert ismerjük, a ki megérdemli, hogy iránta bizalommal viseltessünk. Ezért kormányát őszintén és odaadólag fogjuk támogatni (Helyeslés jobbfélöl.) azon czélból, hogy nemzeti és anyagi érdekeinket a magyar állam érdekeivel összhangzásban tartva ápolhassuk, és hogy mindazok, a kik a magyar és a horvát nemzet közé az elidegenítés magvát iparkodnak hinteni, mind a két nemzet javára ártalmatlanokká tétessenek. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon, s a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitát folytatnók, he kell mutatnom a főrendiház elnökének átiratait, melyekben értesít, hogy a főrendiház f. évi Julius hó 27-én tartott ülésében a dunai halászat védelme és kihasználása tárgyában Romániával 1903. évi január 31-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről, a békéscsaba—békésvésztői h. é. vasút engedélyezéséről, a balatonszentgyörgy—keszthelyi h. é. vasút keszthely—tapolczai folytatólagos vonalának engedélyezéséről, Sándor község közigazgatási és országgyűlési kép viselő választókerületi átkebelezésről, a m. kir. államvasutak alkalmazottai illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről és az 1904. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1904. évi IV. t.-cz. hatályának az 1904. évi augusztus hó végéig való kiterjesztósésől szóló törvényjavaslatokat módosítás nélkül elfogadta. E törvényjavaslatok legfelsőbb szentesítés végett szokott módon ő Felségéhez terjesztetnek fel. Következik a költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Kovács Pál jegyző: Szüllő Géza! Szüllő Géza: T. képviselőház! A parlamenti illemnek tartozom azzal, hogy előttem szóló képviselőtársam beszédére pár szóval reflektáljak. Nem foglalkozom vele hosszasabban, csak egy kifejezésére akarok vonatkozni, mert azt közjogilag kissé aggályosnak tartom. (Halljuk! Halljuk !) Igen t. képviselőtársam azt mondta: egészen mindegy, hogy Fiume Magyarországhoz, vagy pedig Horvátországhoz csatoltatik-e. Azt hiszem, hogy ezt a tételt szó nélkül nem hagyhatja egy képviselő sem. (Helyeslés.) Hiszen ennek egyenesen ellentmond az 1868: XXX. t.-cz. 66. §-a, a mely világosan azt mondja, hogy (oloassa): » Mindazon terület, mely jelenleg Buccari városával és kerületével együtt Fiume vármegyéhez tartozik, Fiume város és kerülete kivételével, a mely város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet — separatum sacrae regni coronae adnexum corpus — képez« stb. Az nem volna tehát egészen mindegy, hogy Fiume Horvátország, vagy pedig Magyarország közigazgatása alá kerül-e, mert hisz ez Magyarországnak szupremáczíáját egyenesen üluzóriussá tenné. Az ő többi fejtegetéseivel, beszédének többi részével foglalkozni nem akarok. Örömmel üdvözöljük azonban, hogy egy horvátországi képviselő általában a magyar közjog szellemével meglehetősen egyértelmű beszédet tartott. (Helyeslés balfelöl.) És most, t. ház, áttérek beszédem tulajdonképeni tárgyára, és kijelentem azt. hogy nagyon hosszasan nem akarok beszélni, mert a midőn az 1904. évre szóló budgetet 1904. június hava végén kezdjük tárgyalni, és a mikor ettől annyi ekszisztenczia várja sorsának megjavítását, hosszú beszédeket tartani ez ügyben nézetem szerint nem helyes dolog. (Helyeslés.) Nem akarok tehát a budgettel pénzügyi szempontból sem foglalkozni, de azt az egyet íi*