Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

84 449. országos ülés 1904- június 27-én ; hétfőn. kénytelen vagyok jelezni, hogy az 1904. évre szóló költségvetés rosszabb, mint az azelőtti költségvetések voltak. Rosszabb azért, mert be­vételi forrásaink csak konjunkturális és labilis alapokon nyugszanak, kiadásaink pedig exorbi­táns nagyságban vannak felvéve, és én nem hiszem, hogy a magyar állam teherviselési képes­sége azokat el fogja birni. Attól félek, hogy az 1904. évi zárszámadásokat már nemcsak leple­zett, hanem leplezetlen deficzittel leszünk kény­telenek lezárni. A budget tárgyalásának két részére akarok kitérni. Először arra, a mit igen t. barátom, Horánszky Lajos igen szép és tartalmas beszéd­ben ismertetett meg velünk. Kijelentem, hogy engem e kérdés tárgyalásánál pártszempont nem vezet. (Helyeslés.) Ez a kérdés nem pártszem­pontból ítélendő meg, az egész nemzet alapját képező kisbirtokos osztály megsegítéséről van szó, az iránt pedig mindannyian egyetértünk, hogy ezen az osztályon segíteni kötelességünk. (Helyeslés halfelöl.) A mikor Horánszky Lajos t. barátom beszédét hallottam, önkéntelenül fáj­dalmas érzés hatotta át lelkemet, az az érzés, hogy az az államférfi, a ki e kérdést annyi tudással és szeretettel, s annyi ügybuzgósággal kutatta, ez az államférfiú nincs többé közöttünk, ajkai bezáródtak, és hogy őt, a mikor elérte azt a polczot, a hol talán meg tudta volna valósí­tani programmját, akkor ragadta el körünkből a halál. Ez az államférfiú: Horánszky Nándor. (Altalános helyeslés.) T. ház! Horánszky Lajos t. barátom be­széde után nem akarom a t. házat ujabb szám­adatokkal untatni. Elfogadom azokat az adato­kat, melyeket ő elénk tárt, nem akarok bővebb kritikába bocsátkozni, elfogadom, hogy Eellner professzor könyve jól állapította meg, hogy a magyar föld terhe 7 milliárdot képez, hogy a Magyarország földértéke 15 milliárd értéket tesz, és elfogadom azt, hogy a kisbirtokos osztály a teherből 6%-kal veszi ki részét. Egyet azonban nem tudok elhallgatni, és ez az, hogy az én igen t. képviselőtársam ép ugy, mint Pellner, egy körülményt nem vett számba, hogy tulaj­donképen nem az a kérdés, hogy a telekkönyvbe foglalt birtoktest C) lapján mi van, ámbár ez is nagyon fontos dolog, de hogy ezzel szemben állanak fenn még más terhek is, és nem a be­kebelezett jelzálogi teher az, a mi a legrosszabb, melyet lehetetlen nekünk jóformán visszafizetni, hanem ezzel szemben állnak a be nem kebele­zett függő adósságok, melyek szintén a gazda­közönség vállait nyomják, és annak vérét szi­polyozzák ki. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket is számba kell tehát venni, a mikor mérlegelni akarjuk, hogy mennyivel van a földbirtokos osz­tály megterhelve. (Igaz! Ugy van! a szélsőbál­oldalon.) És én bátran merem állítani, hogy a be nem kebelezett terhek legalább is félannyira rúg­nak, mint a bekebelezettek, ugy hogy egész nyu­godtan 10—14 milliárdra tudom tenni azon ter­hek összegét, melyek a földbirtokos osztály vállára nehezednek. És ha a magyar állam földbirtokos osztályát körülbelül 10—14 milliárd adósság ter­heli, hát még kétségbeejtőbb ez az állapot, hogy ha összehasonlítjuk más országok vagyonosodá­sát a mi országunkéval. És itt kénytelen vagyok azt a szomorú valóságot konstatálni, hogy Európá­ban egyetlenegy állam sincs, a hol a közép- és kis­birtokos osztály terhei oly nagyok volnának, mint nálunk. Nem akarok uj számokat felhozni, elfoga­dom a 7 milliárd adósságot azzal, hogy mégis csak szomorú, hogy ez a szám Magyarország 19 millió lakosával ugy áll arányban, hogy minden egyes újszülött már 400 korona adóssággal, mint handi­cap-teherrel megy neki az életnek. 1858-ban 120 millió volt a magyar föld terhe, ma pedig már 7 milliárdot tesz ki a liberális kormányzat alatt, a miből mint premisszából nem tudom levonni ugy, mint a túloldalon ülő igen t. bará­tom azt a következtetést, hogy a liberális kor­mányzat rezsimje iránt bizalommal viseltessem. Hiszen mindez inkább azt mutatja, hogy ez a nép idegen irányban, olyan irányban vezettetik, a mely az ő életének meg nem felel. Nagyon sokszor hallottam, hogy a magyar nemzetet egyedül a liberális irány tarthatja fenn, mert a magyar állam liberális-demokratikus alkotmányu állam. Frázisnak, tézisnek szép, de ellentmond az egész ezeréves magyar históriának. A magyar államot ezeréves instituczióin keresz­tül tisztán demokratikus államnak minősíteni nem lehet, annak minősíteni nem lehet egy oly államot, melynek rendiségen alapult alkotmánya, s az sem áll, hogy ezt az országot az a libera­lizmus tartotta fenn, a melyről azt mondták, hogy napfény, hogy madárdal, — ez Széll Kál­mán meyhatározása — hanem a jogfolytonosság­hoz való ragaszkodás, a konzervatív eszmék meg­őrzése. Ez volt a nemzet éltető eleme, nem a liberális politika. (Ugy van! balfelöl.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Mi Magyarországon a tényleges állapot? Az, hogy Magyarországon ugy a földbirtokos­osztály, mint a nép el van adósodva. A nép nyomorult, a budget folytonosan szaporodó im­produktív terheit nem birja és végre is kiván­dorol. De mindezek daczára még agi adatik, hogy ezek az improduktív terhek fokoztassa­nak. Azt látjuk például, hogy 1896-tól 1900-ig évenkint 470.000 birtokváltozás történt, ebből 1900. évben 19.000 végrehajtás által. 1901­ben már 550.000 volt a telekkönyvi birtok­testek forgalma, ebből 20,000 végrehajtás utján. 1902-ben 560,000 a telekkönyvi birtoktestek forgalma, ebből 21,000 végrehajtás eredménye. Ha hozzáveszszük, hogy ezen birtokok értéke 60 millió korona, akkor azt kell mondanom, hogy itt van az ilyen kormányzati rendszerben a baj, a mely a nemzet életerejét rágja. (Ugy van! balfelöl.) Nem a nép, a kisbirtokos a hibás, azt nem lehet mondani, hogy népünk könnyelmű volna, ellenkezőleg, szorgalmas, a reg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom