Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-449
449. ORSZÁGOS ÜLÉS 1904 június 27-én, hétfőn, Jakabffy Imre, utóbb Perczel Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Az 1304. évi állami költségvetés tárgyalása, — Közben a főrendiház üzeneteinek bejelentése. A kormány részéről jelen vannak: gróf Tisza István, Lukács László, Nyíri Sándor, Plósz Sándor, Hieronymi Károly, Tallián Béla. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 35 perczkor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Hertelendy László jegyző ur fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Dedovics György, a javaslakk ellen felszólalókat Kovács Pál jegyző ur jegyzi. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Hertelendy László jegyző (olvassa az 1904. évi június lió 25-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha nincs észrevétel, azt hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom a belügyminiszter átiratát, melylyel értesít, hogy V. Ferdinánd király emlékére folyó Julius hó 1-én d. e. 10 órakor a budavári koronázó templomban gyászmise fog tartatni. Tudomásul szolgál. Bemutatom Borsod és Sopron vármegyék közönségének feliratát, a csavargás megfékezése tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Más elnöki előterjesztésem nem lévén, áttérünk a napirendre és pedig az 1904. évi állami költségvetés (írom. 554) általános tárgyalásának folytatására. Szólásra következik? Dedovics György jegyző : Kovácsevics István ! Kovácsevics István: T. képviselőház! (Ralijuk ! Halljuk!) Miután a költségvetési vita alkalmával szokás az ország állapotát szemügyre venni, azért én is bátorkodom ez alkalommal államunk helyzetéről véleményemet részben kifejezni. Nem szándékozom államunk általános hely zetét tárgyalni, hanem csak belügyeink egy részére fogok szorítkozni, t. i. a magyarok és horvátok közötti viszonyra, (Hajijuk! Halljuk!) ámbár azt tartom, hogy nem helyes dolog ezen viszonyról minduntalan említést tenni, mert az országon kivül azt a véleményt kelthetné, hogy a magyar állam belső viszonyai nem épen a legszilárdabbak, ha ezt többször is beszéd tárgyává teszszük. A t. ellenzék a legújabb időben, különösen pedig az 1902, év óta, az akkori indemnityvíta alkalmával, de később is a horvátmagyar viszonyról, nemkülönben azokról, a kik Horvátországban ezen javítások körül fáradoztak, nem igen hízelgő ítéletet mondott. Ugyanakkor emiitette az indemnity alkalmával Barta Ödön igen t. képviselő ur ezt a viszonyt és nekünk horvátoknak szemünkre hányta, hogy (olvassa': » Negyven tagból áll az a párt, a mely mint külön párt jelenik meg bizonyos vonatkozásokban, de sohasem látjuk tömör pártként felvonulni, mikor Magyarország gazdasági helyzetének megjavítására kellene nekik legmesszebbmenőleg közrehatniuk, hogy Magyarország érdekeit Ausztriával szemben velünk vállvetve megvédjek.« Már ugyanakkor, azon indemnity-vita alkalmával megjegyeztem, hogy mi horvátok a szabadelvű párttal vállvetve mindig meg fogjuk védeni a magyar állam érdekét, (Helyeslések a jobboldalon.) a mint azt a multban_ is megtettük. (Helyeslés jobbfelöl.) Barta Ödön t. képviselő ur mindamellett állításának bizonyításával adósunk maradt és nem bizonyította be, hogy mi ezen házban a magyar állam érdekeit nem védjük meg akkor, a mikor annak helye van. Én részemről azt tartom, hogy ez a szemrehányás tökéletesen alaptalan és igazságtalan.