Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

Q2 448. országos ülés 190b június 25-én, szombaton. oldalon.) És ha figyelembe veszem, hogy tót népünk a nélkül, hogy a magyar nyelvet birta volna, a magyar nemzethez hű és ragaszkodó volt, és ha figyelembe veszem, hagy akárhány embert ismerek és kétségtelen, hogy a t. képviselőtársaim is ismernek akárhányat, a kik a magyar nyelvet tökéletesen birva, mégis a magyar államnak és mindennek, a mi ezzel kapcsolatos, gyűlölködő ellenségei: akkor nem is a nyelv bírására fektetem a fősúlyt, hanem az érzelmek azonosságára abban a tekintetben, hogy nemzeti konszolidácziónk mindnyájunk boldogulásának nélkülözhetetlen követelménye. (Helyeslés jóbbfelöl.) Pedig, t. képviselőház, ezen felfogásban nekünk szaporodnunk kell, ha élni akarunk, mert e világrészen bizonyos territoriális hatalmi átalakulások következhetnek be és ezeknek az eseményeknek itt egy egységes magyar nemzeti államot kell találniok, mert a legnagyobb magyar jövendó'mondása rajtunk csak ezen esetben következhetik be. (TJgy van! jobbfelöl.) Ha ellenben azt az áldatlan és czélt tévesztett nemzetiségi politikát fogjuk folytatni, a melynek eredményeként ki kell jelentenem, hogy a Felvidéken nemzeti konszolidácziónk tekintetében nemcsak haladtunk volna, hanem visszafejlődünk, azt a nemzetiségi politikát, a melynek értelmében nem magyar anyanyelvű testvéreinket az agitátorok befolyásának úgyszólván védtelenül kiszolgáltatjuk, akkor ezek lelkületükben szükségszerűleg az egységes nemzeti államtól mindinkább el fognak idegenkedni és a ma még egységesnek hirdetett nemzeti állam idővel föderalisztikus állammá fog sülyedni és olyan politikai megrázkódtatás esetén, mint a minőt jeleztem, az ország határaitól elesvén az a magyarság, a mely ma az ország, hogy ugy mondjam, szivét lakja, mert azokra a magyarjainkra, a kik ma idegen anyanyelvű polgártársaink között be vannak ékelve, ily rázkódtatás esetén azért nem számithatunk, mert őket az ár el fogja sodorni ama feladatok teljesítésére, a melyekre a mai territoriális kiterjedéssel és lakossági számmal biró egységes magyar nemzeti állam hivatva volna, képesítve nem lesz. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én azt. ugyan megengedem, hogy azok a t. politikusok, a kik innen a házból, vagy a tősgyökeres magyarságlakta vidékekről nézik az ország helyzetét, nem olyannak látják, mint én, vagy Felvidékünk hazafias közönsége. De nem is az a kérdés, hogy a távol vagy távolabb állók a helyzetet minőnek látják, hanem az, hogy minőnek találjuk mi a közvetlen közelségben szerzett tapasztalataink után? Minőnek találjuk mi, kik a harcz hevében fékevesztett szenvedelmeket szemléljük és békességes időben a nép lelkébe behatolva, megvallom, az agitátorok átkos munkájának teljes sikerét konstatálni kényszexültünk. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Az. t. képviselőház, a ki ezen káros és veszedelmes agitáczió ellensúlyozását és megfékezését a társadalomra akarja hárítani, e téren teljes tájékozatlanságot árul el, mert hol van az a társadalom, hiszen legtöbb tagjának önmagával elég a baja, azonkívül a pártpolitikai szempontok által annyira szilánkokra foszlott, hogy őszinte és igy áldásos működésre még ebben a kérdésben sem képes. Társadalom és államhatalom vállvetett, czéltudatos, meg nem szűnő törekvésére van szükség, (Elérik helyeslés a jobbóldalon.) hogy megtartsuk azt, a mi a mienk és visszahódítsuk azt, a mit a hazafiatlan agitáczió tőlünk elrabolt. (Elénk, helyeslés jóbbfelöl.) A jelen kormány programmjában határozottan kifejezésre van juttatva, hogy minden a magyar állam és nemzet ellen irányuló támadás nemcsak hogy vissza fog utasíttatni, hanem meg is fog toroltatni. Azon 17 év alatt, hogy szerencsés vagyok a jelenlegi miniszterelnök úrral a képviselőházban helyet foglalhatni, meggyőződtem, hogy ő akarni tud, (Mozgás balfelöl.) és ott, a hol az ország és nemzet érdekeit veszélyeztetve látja, akaratát kellő elszántsággal érvényesíteni is tudja. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Zboray Miklós: A galaczi ügyben! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Vietoris Miklós: Én tudom, hogy a t. miniszterelnök ur a Felvidéken létező viszonyokra nézve teljesen tájékozva van, azért nem is hiszem, hogy a mit itt elmondtam, a pusztába kiáltó szó gyanánt fog nyomtalanul elhangzani. Visszhangra fog az találni a kormánynál, de a t. képviselőház minden tagjánál is pártkülönbség nélkül. Ezen hitben fogadom el a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet atán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Sturman György jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! Bár az én mai felszólalásom tárgyába nem illeszthető bele — legalább egész kiterjedésében nem — az a téma, a melyet előttem felszólalt t. képviselőtársam fejtegetett, mégis, hódolva a parlamenti szokásnak, beszédemet egykét rövid reflexióval kezdem az ő beszédére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, t. képviselőtársam honnan meríti azt a nagy bizalmat, hogy épen az általa felvetett kérdésben a magyar nemzeti állam érdekeit a jelen kormány, a jelen miniszterelnök ur kellő mértékben, kellő erélylyel meg fogja védelmezni. Hiszen, t. képviselőház, nemcsak a tótokkal szemben van szükség erélyes eljárásra. Hol látja t. képviselőtársam ezt a