Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

M8. országos ülés 190k j nagy erélyt? Csak nemrégiben történt Berlinben, hogy az Alldeutscher Vérein közgy ülésén nagyhangon dicsekedtek, hogy a német eszmének fentartása, fejlesztése és erősítése czéljából egy országban sem költ el ez az egyesület annyit, mint épen Magyarországon, (Ugy van! a boti- és a szélsöbaloldalon,) pedig Németországgal talán szövetségben is volnánk. Megfér-e az a szövetségi hűséggel, hogy ezt eltűri a német állam, és megfér-e az a kormány feladataival és kötelességével, hogy a midőn egy szövetséges állam területén és azon állam területéről kiindulva Magyarországon ilyen dolgok történnek és ilyen üzelmek folytattatnak, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor nem lép közbe at. miniszterelnök ura külügyminiszter ur utján és nem használja fel a diplomácziai eszközöket ezeknek ellensúlyozására és megakadályozására? (Ugy van! balfelöl.) Olay Lajos: Hiszen a szász képviselők beléptek a kormánypártba; hát hogy tegye? Sághy Gyula: Pedig ez nem kisebb veszedelem, mint a másik. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a német főurak által Magyarországon eszközölt birtokvásárlások tulajdonképen azon eszmének előkészitésére és megvalősitására történtek, a melyet Boscber nemzetgazdasági munkájának ujabb kiadásában, mint nagy német nemzeti eszmét hirdet, azt mondván, hogy csak menjetek Magyarországra és telepítsetek ott, mert ez lesz az uj német haza. Tehát itt már előreveti árnyékát a nagy Németország számára való német gyarmatosítás és ezzel szemben hol van hát az a hires erély ? (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem mondom, hogy t. képviselőtársam nem vetett fel nagyon sok helyes eszmét, és nem emiitett nagyon helyes eszközöket, de hol van a remény és honnan ineriti a bizalmat arra, hogy még azon eszméi is, a melyeket több tekintetben én is helyeslek, — mert valamennyihez nem járulhatnék — ezen kormány által megfognak valósittatni ? Olay Lajos: A tótnál veszedelmesebb az oláh, meg a német! Sághy Gyula: Nem sajátszerű tünemény és jelenség-e az, hogy ebben a magyar nemzeti államban — legalább annak kellene lennie — nem magyar tannyelvű iskolák is részesülnek állami segélyben és a legutóbb tartott népoktatási ankéten sem hallottam, hogy a kormány odáig szándékozik elmenni, hogy a felekezeti és községi tanítók fizetésének a minimumig való kiegészítése az állam részéről csak az esetben fog megtörténni, ha a magyar államnyelvet respektálják, ha a tannyelv azokban az iskolákban a magyar. Szőts Pál: Hiszen kimondták ezt! Sághy Gyula: Adja Isten, hogy kimondják, szívesen járulnék hozzá, de eddig nem ezt mondták ki, hanem csak azt, hogy a magyar nyelv tanítása a kötelező. Hogy csak az előbb említett esetben kapnak állami segélyt, azt még eddig unius 25-én, szombaton, 63 nem hallottam, de én leszek az első, a ki ezt a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni és ezen padokról is legodaadóbb támogatásokban fogom részesíteni azt a minisztert, a ki ilyen javaslattal lép a ház elé. Ha Szőts Pál t. barátom közbeszólásával hosszabbra akarja nyújtani beszédemet, én arra is megfelelek: az a miniszter, a ki az illető javaslatot beterjeszteni szándékozik, tudom, szivében, lelkében idáig óhajt elmenni, a kérdés csak az, hogy a magasabb hatalmak, a miniszterelnök ur, a ki mindig más érdekeket szolgál, meg fogja-e azt neki engedni ? (Igaz! Ugy van! bal felől.) Szőts Pál: Ő is hozzájárul! Olay Lajos: Ha azt megcsinálná, én is nyíltan kijelentem, hogy támogatnám, de ez nem igaz! Bár igaz volna! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) De nem engedi a gazdája. Elnök: Csendet kérek ! Sághy Gyula képviselő urat illeti a szó. Sághy Gyula: Ezzel végeztem az előttem szólott t. képviselő ur felszólalásával és áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk!) Kezdem azzal, hogy elismerem azt, hogy más parlamenteknek gyakorlata az, hogy a költségvetést nem szokták bizalmi kérdésnek tekinteni, hanem csak az appropriácziót, és én elismerem azt is, hogy ahhoz a hagyományos gyakorlathoz, melyet a mi parlamentünk ellenzéki pártjai követtek, hogy t. i. a költségvetést is bizalmi kérdésnek szokták tekinteni szó férhet és ez bírálat tárgyát képezheti. De ha ezt elismerem is, akkor az a másik is egészen bizonyos, hogyha valamikor nem volt szabad eltérni az ellenzéknek ettől a hagyományos gyakorlattól, akkor a jelen pillanatban sem szabad, (Helyeslés balfelöl.) mert ha ma változtatná meg ezen gyakorlatát, akkor abban annak a kinyilatkoztatása foglaltatnék, hogy ezzel a kormánynyal az ország és így az ellenzéki pártok is sokkal nagyobb mértékben vannak megelégedve és lehetnek megelégedve, mint bármely előző kormánynyal. (Igaz! Ugy van! bal-felöl.) Pedig talán itt épen az ellenkező áll. mert 1867 óta nem volt kormányunk, a melylyel szemben az elégedetlenségre több és nagyobb oka lett volna a nemzetnek és az ellenzéki pártoknak, mint épen a jelen kormánynyal szemben. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen épen a jelen kormány alatt az elégületlenség oly nagy, mint soha előbb. A csalódás, az elégedetlenség a tetőfokra hágott. Mindenfele társadalmi osztályokban a végelkeseredés terjedt el, az elégületlenségnek konvulziói egész vulkánokká emelkedtek, a melyeknek a nagy kitöréseket megelőzni szokott apró kitöréseit, sajnos, már igen : kiterjedten voLt alkalmunk látni. Tegye bárki kezét a szivére, ha őszinte akar lenni, mondja meg, hogy a túloldal túlnyomó többségén kivül I — megengedem, hogy a túlnyomó többségre áll ez — és azokon kivül, a kik a jelen kormány fennállásához érdekszálakkal vannak fűzve, van-e