Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

448. országos ülés 190% pontjából eddigi kormányaink mit tettek, annak részletezésébe azért nem bocsátkozom, (Felkiál­tások a szélsöbaloldalon • Csak tessék belebocsát­kozni ! Semmit sem tettek t) mert ezek közisme­retű tények. Hogy azonban mindazzal, a mi a nemzeti konszolidáczió érdekében eddig történt, nemcsak hogy távolról sem értük el a leg­nagyobb rekordot, hanem hogy a Felvidéken a nép gondolkodása és érzelemvilága tekintetében a leghatározottabban visszafejlődtünk, az több, mint bizonyos, mert ha voltak is kormányaink, a melyek a nemzetiségi ügyek kezelésénél szo­rosabbra fogták a gyeplőt, ez belellenségeink térfoglalásában bizonyos ideiglenes stagnácziót idézett is elő, de, épen mert állandó nem volt, állandó eredményt azért nem idézhetett elő, mert valamint minden kormányakcziónak, ugy kiváltképen ezen a téren a kormány minden ténykedésének azon jeligék alapjára kell helyez­kednie, a melyekkel a múlt kormány a hatalom polczára lépett, a melyeket a jelenlegi kormány is magáénak vall, ha nem is kifejezetten e sza­vakkal, de szerintem ugy értelmezve, hogy tör­vényeket kell létesiteni, melyek a magyar nem­zeti állam és az egységes és osztatlan magyar nemzeti jogos követeléseket szolgálni nemcsak hivatvák, hanem alkalmasak is. És ezen szaba­tos, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan tör­vények betűszerinti értelmében, de soha politikai végczélunkat szem előtt nem tévesztve igazságot kell szolgáltatnunk az ország bármely anya­nyelvű polgárának. Én elismerem, hogy a helyzet nehéz, de nem leküzdhetlen. Nehéz a helyzet azért, mert a szabadságot mindnyájan egyaránt szeretjük. Itt eleve kérem a t. képviselő urakat, miszerint szavaimban semminemű agresszivitást keresni ne méltóztassanak, hiszen felszólalásom czélja nem­csak az, hogy a pánszláv izgatás veszedelmét ismertessem, de a magam csekély és szerény tehetségéhez képest ezen agitáczió megszünteté­sére, megsemmisítésére és megtörésére alkalmas eszközök tekintetében a lehető összhangot a házban is létesítsem. Ezt a törekvésemet pedig akkor szolgálnám kétségtelenül a legkevésbbé jól, ha bárkivel szemben vagy bármely irányban is agresszív akarnék lenni. Hanem az ügy sikere biztosításának tartozom azzal a leplezet­len kijelentéssel, hogy azért is tartom nehéznek a helyzetet, mert e háznak számos, de igen számos oly tagja van, a ki ezzel a kérdéssel nem abban a mértékben foglalkozott, a mely­ben minden magyarországi képviselőnek és törvényhozónak azzal foglalkoznia kellene. És ezért ebben nem is azt a veszedelmet látják, a melyet mi látunk, a kik már önkéntelenül is, kényszerhelyzetben is arra voltunk utalva, hogy ezen viszonyokkal közelebbről megismerkedjünk, de nehéz a helyzet azért is, mert tudjuk, hogy az elnyomás néha veszedelmes lehet még arra is, a kinek érdekében az történik. De ha volta­kép arról van szó, hogy néhány arra ugy sem június 25-én, szombaton. 59 érdemes egyén szabadságát korlátozzuk-e, vagy az állam létét koczkáztassuk-e ? Biztos vagyok abban, hogy minden igaz és hazafias ember készséggel hozzá fog járulni azok szabadságának szűkebb határok közé szo­rításához, a kik a magyar "nemzeti államtól nyert jogokat a magyar nemzeti állam ellen használják fel. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Köztudomás szerint a politikában, mely az exigencziák tudománya, változatlan dogmák nem léteznek és igy a sajtószabadság és a gyü­lekezési jog is, a mely magyar vidékeken bajt nem okoz, vészthozó lehet ott, a hol az állam integritásának kárára élnek azzal vissza. Nem szabad tehát visszariadnunk oly eszközöktől, melyek valamely egynyelvű nemzetnél a libera­lizmus tanai szerint nem lennének alkalmaz­hatók. Meg kell már egyszer az agitátoroknak mutatni, hogy izgatásaik ellen akarunk is, bírunk is, tudunk is hathatósan védekezni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És mert az a politika, a mely nem ezt az irányt követné, nem a liberalizmusnak, hanem egészen más­valaminek a kifejezésre juttatását képezné. Én nem is érzem magamat indíttatva keresni, váj­jon ilyen szempontból megfelelők-e, vájjon a liberalizmus elméletének, tanainak ezen a téren is lehető alkalmazása mellett czélra veze­tők-e azok az eszközök, a melyeket ajánlani szerencsém lesz ? (Halljuk ! Sálijuk!) Ma a biró, a közigazgatási tisztviselő az izgatóval szemben úgyszólván tehetetlen, mert igen ritka az az eset, hogy a mi viszonyainkhoz mérten túllibe­rális büntetőtörvénykönyvbe az agitátor annyira beleütköznék, hogy ezért felelőségre vonható is legyen. Büntetőtörvényünk 172. §-ának 2. ki­kezdését tehát szigorítani kell ugy a büntetés mértókét tekintve, valamint a fogalommeg­határozás tágítása tekintetében is, hogy a biró keze utolérhesse azokat az óvatosabb bűnösöket, a kik máma büntetlenül gyűlöletet szitnak. Gajáry Géza: Ez a magyar liberalizmus! Nem frázis! Zboray Miklós: Más kell oda! B. Kaas Ivor: Nyitrán mind elitélték, tehát a törvény elég szigorú. Jó adminisztráczió kell! Vietoris Miklós: De ha az agitátor bün­tetőtörvénykönyvünk 172. és 173. § ában körül­irt izgatás és lázítás vétségét legritkább esetben is követi el oly mértékben, hogy ezért felelő­ségre vonható is legyen, de eljut annak a leg­szélsőbb határáig, czélját eléri, a baj bekövet­kezett, mielőtt mi magunk azt észrevennénk. Mert hisz ma a tömeg sem oly nehéz felfogású, mint hajdanában, de legkevésbbé a nemzetiségi kérdés terén, melyben évtizedek óta sajtó utján ós élőszóval preparáltatott. Mondom, nem oly nehéz felfogású, hogy mindent apróra kelljen megmagyarázni. És ha mégis oly nehéz fel­fogású tömeg találkozik, találkozik viszont elég sok jóakaratú tolmács, ki a hatósági közeg előtt fenhangon el nem mondottakat alattomban tovább

Next

/
Oldalképek
Tartalom