Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

60 H&. országos ülés 190b június 25-én, szombaton. adja és apróra megmagyarázza. És ha mégis megesik, hogy valamelyik agitátort heve elragadja, vagy ügyetlensége beleviszi, még akkor is a túíenyhe büntetés a legritkább esetben éri, mert, és ezt, t. képviselőház, nem emlitem most kifogásul, még kevésbbé gáncsképen, a mi bíróságunk a maga függetlenségére kiválóképen kényes és minden oly esetben, midőn valamely politikai vétségről van szó, ennek csak legenyhébb oldalát szokta figyelembe venni, nehogy a maga eljárásában és Ítélkezésében a legtávolabbról is politikailag elfogultnak lássák. És épen azért is büntetőtörvénykönyvünk emiitett két szakaszának idevonatkozó részét az általam jelzett irányban módosítani és pedig novelláris utón módosítani égető szükség van. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Csendet kérek! Vietoris Miklós: T. képviselőház! Ilyen erélyes eljárás mellett a Felvidéken azagitáczió nyomban alá fog szállani, ós egy két szigorú megfenyités után teljesen meg fog szűnni. Mert a pánszláv agitátor alig egy tizedrész, talán nem is annyi érzemény ű ember és azért nem vétanunak született. (Derültség.) Szereplési vágyból, de leginkább túl és túlnyomó többségben rút anyagi haszonlesésből űzi mesterségét. (Ugy van! Igaz ! jobboldalon.) Mihelyt azonban a szereplés dicsőségét, vagy az anyagi előnyért és nyereségért való reményt szembe kell állítani a szigorú és biztos megbüntetéstől való félelemmel, kétségtelenül ez utóbbinak súlya nagyobb mértékben fog a mérlegbe esni. A mi tót_ népünk pedig ma teljesen félre van vezetve. Évtizedek óta egyébről sem szerez tudomást, mint a maga elnyomásáról, a magyar állam ócsárlásáról és minden hivatalos tekintély lerombolásáról. És mindezt, t. képviselőház, úgyszólván büntetlenül látja megcselekedhetni, és ennélfogva azt hiszi, hogy ez nem is tiltott cselekmény. Mihelyt azonban az ily eljárásnak tiltott voltát be fogja látni a bekövetkezett megfenyitésekből, rnert tót népünk nemcsak hazafias, de felette törvénytisztelő is, az a nagy befolyás, a melyet az agitátor ma reá gyakorol, nyomban alá fog szállni, sőt idővel megvetett és gyűlölt alakká fog sülyedni. (Igaz! Ugy van!) De, t. képviselőház, az agitátorok hódítanak pénzintézetek révén is. Ugyancsak az 1902-iki költségvetés alkalmával dr. Sebess Dénes t. képviselő ur egy nemcsak alakilag diszes, de tartalmilag érdekes és értékes beszédben azokat az állapotokat ecsetelte, a melyeket az általa ismert vidéken az u. n. oláh nemzetiségi intézetek létesítettek. (Halljuk! Halljuk!) A Felvidék pánszláv pénzintézetei épen ily irányban iparkodnak hódítani ós az a kisebb ember, a ki hitelét ily pénzintézetnél igénybe vette, az annak nemcsak anyagilag lekötöttje, de igenis az agitátor politikai törekvésének úgyszólván védtelen rabszolgájává lett. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) Hogy ez ellensulyoztassék, ugy magántanácskozásban, valamint a sajtóban is két eszme merült fel. (Halljuk! Halljuk!) A Felvidéken felállítandó u. n. nemzeti bank és a vidéki hazafias vezetés alatt ós jól akkreditált pénzintézeteknek az államkincstár részéről olcsó betétben való részesítése, hogy ekként képesítve legyenek a leszámítolási kamatlábat alászállitani és mintegy konkurrenczia utján, a nem hazafias irányban haladó pénzintézetek klientúráját elvonva, ezen intézetek fennállhatását lehetetlenné tenni, vagy legalább megnehezíteni. Lehet erről írni, lehet erről sokat beszélni és lehet a tájékozatlan publikumnál ezzel hódítani is, de én, a ki a felvidéki intézetek viszonyait ép ugy ismerem, a mint a nép gondolkozását, meg vagyok győződve arról, hogy ha ezek az eszmék megvalósíttatnának, ezek egyebet nem eredményeznének, mint a pánszláv agitátorok gunymosolyát. (Mozgás a baloldalon.) Egyszóval : eredménytelen volna az egész akczió. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem kívánom ezt a nézetemet indokolni, mert igen messzire vezetne és igen soká kellene a t. ház terhére lennem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) azonban ha ez eszmék nem is valósithatók meg, ez nem enged arra következtetni, hogy egyáltalában semmit se tegyünk, mert ránk magyarokra közömbös nem lehet, hogy az a kétmillió tót anyanyelvű közönség abban a hűségben és ragaszkodásban, a melylyel ezer év óta a magyar állammal és a magyar nemzettel fennállott, tovább is fenn fog-e állni, vagy az agitáczionális eszközök befolyásának védtelenül átengedve, idővel a magyar nemzeti állammal ellenséges helyzetbe jusson-e? Nem kívánok konkrét indítványokkal előállani, hiszen nálamnál hivatottabb fog erre vállalkozni, de egyet figyelembe kell venni: azt, hogy míg a külföldi tőke beözönlésének és a szabad forgalomnak lehetőleg kevés gátat emelünk, addig viszont a magyar államra nézve perverz helyzetnek tartom, hogy a maga területén oly pénzintézeteket tűrjön meg, a melyek nemcsak a mi gazdasági viszonyaink fejlesztésére szolgálnak, de a melyek alattomban, közvetve annak a megrontására törnek, a mely minden magyar politikusnak kell, hogy legszentebb ideálját képezze, hogy törjenek a magyar nemzeti állam kiépítésének munkája ellen. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Itt okvetlenül be kell következni egy nagymérvű ellenőrzésnek és törvényt kell létesíteni, a mely ily esetben a retorziót is megadja. B. Kaas Svor: A kereskedelmi törvény reformjánál. Vietoris Miklós: A mit pedig ezen pénzintézetekre vonatkozólag mondtam, az természetesen teljes mértékben vonatkozik az önsegélyző hitelszövetkezetekre is. A szövetkezeti eszmének én egyáltalában nagy híve vagyok, hiszen el kell ismernünk, hogy az ország bizonyos vidékein a fogyasztási szövetkezetek áldá-