Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

448. országos ülés 1904 június 25-én, szombaton. 53 kell adni a közös védelem eszméjének. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kölcsönös védelem — mint mondja — a pragmatika szankczióból folyik; de hogy a kölcsönös védelemhez tartozzék az is, hogy magyar nyelvünk, magyar jelvényünk és magyar szivünk tépessék ki és töressék össze, ilyen nincs sem a törvényekben, ilyent sem az ország múltjából, sem hagyományaiból következtetni nem lehet. (TJgy van! Helyeslés hal felől.) Paritás! Engedelmet kérek, a paritásnak tisztességes követelménye az, hogy az illető, a kit az uralkodó odaállít a közös ügyek élére, ismerje kötelességének, bogy annak az országnak nyelvét, a mely országnak ügyeit intézi, a mely országnak pénzéből fizettetik az ő munkássága, annak a nyelvét tanulja meg és használja Magyarországgal való érintkezéseiben.(TJgy van! balfelöl.) És ha ez megtörténik, mi következik abból? Micsoda nagy baj lesz abból? Semmi. Mindössze az, hogy Magyarországon a germanizáczió, a magyar nyelvnek megkisebbitése és a magyar nemzetnek magyar elemmé való törpitése előbb-utóbb meg fog szűnni, (ügy van! balfelöl.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy hiszen érvényesül a paritás a kereskedelmi szerződések megkötésénél. Nem értem ugyan, hogy mit mond itt, hogy azon esetben, ha francziául köttetik kereskedelmi szerződés, akkor a franczia, ha pedig nem francziául, akkor &

r német-magyar nyelv hasábosán használtatik. Én a magyar törvénykönyvben felkutattam ezen kereskedelmi szerződéseket, találtam magyar-angol egyezményt többet. Azok magyarul és angolul vannak szövegezve. Vannak itt a törvénykönyvben magyarul és németül beiktatott szerződések, vannak magyar-francziául beiktatottak. De hisz ez természetes. Nem is lehet másként. Az lenne szép, hogy ha idehoznák német nyelven a javaslatokat, hogy iktassuk be a törvények közé. Ennyire még nem jutottunk. De ha igy megy lépésről-lépésre, hogy német hivatalos nyelvet állapitunk meg a közösség kezelésénél, akkor lehetünk rá elkészülve, hogy ez is meg fog történni, s hogy német nyelven fognak ide javaslatokat beadni. Erre azt mondják: nem, azt nem fogjuk engedni. No hát, a kik tegnapelőtt megszavazták a magyar nyelvnek megkisebbitését, (Felkiáltások a baloldalon : Megaláz ásót!) azok, engedelmet kérek, meg fogják szavazni ezt is. (TJgy van! balfelöl.) Ezekre mind azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ezek kicsiségek. Hát, t. képviselőház, itt ismét egy mór mesére hivatkozom, a mely Shakespearenek a »Velenczei Kalmár« megírásához talán alapul szolgált, hogy t. i. a mórok milyen szerződéseket kötöttek a benszülöttekkel, s természetes czéljuk mindig az volt, hogy azokat kipusztítsák és földönfutókká tegyék. Csak annyit kötöttek ki. hogy testükből, ha nem fizetnek, egy borsónyi húst legyen szabad kimetszeniök. A szegény benszülött nézte testét és azt gondolta magában, akár kezéből, akár lábából bátran odaadhatja azt a borsó nagyságú húst. A mikor aztán fizetésre került a sor, a mór azt mondotta: sem a kezedről, sem a lábadról nem akarom a kis húst, hanem a szivedből. Természetesen a kis hus kimetszése megölte az embert. Ilyen kicsiség az, a miről itt emlékezett meg a t. miniszterelnök ur. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kicsiség, de ez a kicsiség a szivünkből való hus. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha mi e nemzetnek nemzeti feltételeit és állami feltételeit tová.bbra is ugy fogjuk gondozni, mint most látjuk, és ily visszaesések fognak bekövetkezni, akkor a jelen időben, a mikor a balkáni viszonyok még mindig forrongó állapotban vannak, midőn még ott a törzsök és nemzetek kialakulásának nagy kérdése naprólnapra előtérbe tolul, akkor, ha mi magyar nemzetünket idejekorán nem sietünk megerősíteni mindazokkal a feltételekkel, a melyek e hullámcsapások ellen is védeni fogják az országot, akkor legyenek meggyőződve, hogy az önök politikája ennek az országnak pusztulására fog vezetni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) El fogjuk veszteni a magyar nemzeti államiságot. Mert hiszen minden szervnek, hogy éljen, hogy működjék, megvannak a maga feltételei. A magyar nemzetiségnek, a magyar államiságnak feltételei ép ugy meg vannak. Hiszen azt nem kell önök előtt bizonyítgatni, hogy mik azok. És igyekeznek önök azok megszerzésére törekedni ? Nem. Az egész politika, a melyet most folytatnak, e feltételek lerombolását czélozza. (Igaz! a balés a szélsöhaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak két nagy beszéde hangzott el itt. Egyikben a közös hadseregnek oly glorifikálása foglaltatott, a melyben a magyar elem megmaradhat ugy, a mint megmaradt a Bach-rendszerben a Bach hivatalnok a magyar nemzeti ruhában. A másik beszéd, a melyet múltkor mondott. Mindkettő oly visszaesés, a mely megrendíti a magyar emberben az önbizalmat és azt a kérdést veti fel: hogy meddig fog ez tartani és meddig kell ezt tűrni? Vájjon tisztességes halál fog e nemzet részére a jövőben készülni, vagy pedig csúnya elsenyvedés a magunk tehetetlenségében és a magunk nyomoruságában? Azok az eszközök, a melyekkel önök dolgoznak, ilyenek. Én tehát, a ki a történeti hagyományok világánál benéztem a századokba, — itt ünnepeltük néhány éve ezeréves létünket — látva a történeti hagyományokat, látva a múltnak fenséges küzdelmét, látva azt a törekvést, a mely a múltból felénk csillog, hogy a nemzeti államot fenn kell tartani a jövő évezredben is, látva mindezeket és látva azon politikát, a melyet önök folytatnak a miniszterelnök ur háta mögött és a melynek szószólója a miniszterelnök: nekem