Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

52 448. országos ülés íyOi június 25-én, szombaton. el ezt a t. miniszterelnök ur? Ha nem ismeri el, akkor nincs szavam hozzá, akkor nemzetközi kérdés az egész és akkor a nemzetközi jog az irányadó. De, azt hiszem, ennyire nem fog menni a t. miniszterelnök ur, hogy ezt deklarálja, nem is deklarálta, hanem azt mondotta, hogy ő visszaadta a polgármesternek és kényszeritette őt arra, hogy ezt a rendeletet hajtsa végre. Hát én most kérdezem a t. belügyminiszter úrtól: hogy a debreczeni polgármester kinek a közege? A külügyminiszter közege, vagy a konzul alantasa-e, avagy végrehajtó közege? Mert ha az a konzulátus jogilag nem a magyar kormányzatnak kiegészítő része, akkor nagyon természetes, hogy egy egészen külön testet,, egy külföldet képez Magyarországra nézve. Ámde ha nem külföld Magyarországra nézve, akkor a debreczeni polgármesterrel szemben a konzulnak micsoda fenhatósága vs,iij v&gy IŰ1CS0U& fenhatósága van a külügyminiszternek Debreczen, vagy, mondjuk, Budapest főváros hatóságával szemben? A midőn a t. miniszterelnök úrhoz érkezett az az irat, és a midőn a t. miniszterelnök ur elfoglalta azt az álláspontot, hogy azt mint a kormányzat körébe eső dolgot tartozik az illető hatóság végrehajtani, akkor azt magáévá tette, és ha magáévá tette, akkor az 1844. évi törvényczikket súlyosan megsértette, mert ott ki van mondva, hogy: »az ország határain belül kibocsátandó minden iratokban, akár legyenek ő Felsége által aláírva, akár nevében adassanak ki, a magyar nyelv használtassák.* Nem tudom, hogy az a konzul kinek a nevében készíti az ő írásait, de kétségkívül ő Felsége, a magyar király nevében is. Nem érzi a t. miniszterelnök ur, hogy bűnt követett el a törvény ellen ? A t. miniszterelnök urnak reparálnia kellett volna a sérelmet a külügyminisztériumnál és a konzulátusnál, víigy pedig, ha mást nem tett, a t, belügyminiszter urnak le kellett volna fordíttatnia azt az iratot, és ugy küldeni le végrehajtás végett, de hogy a t. miniszterelnök ur a konzul által kibocsátott német átiratot magáévá tevén, végrehajtatni akarta, és erre azt a polgármestert kényszeríteni akarta, ezzel egyenesen törvénybe ütköző cselekedetet követett el. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A t. miniszterelnök ur múltkori beszéde még egyéb súlyos hibákban is szenved, a melyekre kötelességem a magyar közjog épségének biztosítása végett megjegyzéseimet megtenni. Az egyik t. képviselőtársam által itt idézett 1791: XVI. t.-ez.-re, a melyben ki van mondva, hogy ő Felsége idegen nyelvet alkalmazni nem fog, azt mondja a miniszterelnök ur, hogy azt nem értették a külügyi képviseltetésre akkoriban azok, a kik hozták. Kérdem, honnan tudja ezt a t. miniszterelnök ur ? Megnézte azon aktákat, a melyek alapján az 1791: XVI. t.-cz. keletkezett? Én megnéztem, de azokban nem ez foglaltatik. Azokban még több foglaltatik; még tovább akartak menni a Rendek, mikor ezen törvényt meghozták. A mi pedig a külügyi képviseletet illeti, ott van egyéb előterjesztéseikben akaratuk kifejezése, mely szerint a külügyek vezetésénél kizárólag magyar embereket kívántak alkalmazni. Ezek magyar nemzeti intencziók, a melyek a magyar államiság kiépítését ezélozták. A t. miniszterelnök ur beszédének elején törvényesnek jelentette ki a német nyelv használatát Magyarországon, a végén pedig azt ugy módosította és ugy fejezte ki, hogy annak használata ellen törvényes akadály nem forog fenn. Beszédem elején azért idéztem az 1867; XII. t.-cz. befejező sorait, hogy kimutassam, hogy midőn az 1867. törvények értelmében intézmények alkottattak, azoknak az intézményeknek nem szabad túlmenni azon a szükségen, a mely szükséget az 1867: t. ez. I. szakasza megjelöl, mely a kölcsönös védelem eszméjére vonatkozott. A ki tehát túlmegy ezen és az intézményeket nem ugy magyarázza, hogy azok a magyar nemzeti állam kiépítését czélozzák és azoknak a konstrukezióját nem annak értelmében akarja előállítani, az egyenesen az 1867 : XII. t.-cz. L szakaszába ütközik. Mert ezen törvényezikk mindent meghagyott a többire nézve Magyarországnak, tehát minden törvényünk biztosítva van, igy az 1791 :X. t.-cz. is, mely az országot függetlennek mondotta, ugy hogy az semmi más idegennek alárendelve nincsen. Tehát ha intézményeket hozott a törvény, mint a közös külügyminisztérium és a konzulátusok, azok a 67-es törvény értelmében kell, hogy az országnak kormányzati kiegészítő részei legyenek. És mint ilyeneknek alkalmazkodniuk kell a magyar törvényekben kifejezett rendelkezésekhez. A t. miniszterelnök ur katonai dolgokra hivatkozott a múltkori beszédében. Tudom, hogy a katonai dolgokra külön intézkedések vannak, de kérdem: történtek-e a diplomáczia nyelvére külön intézkedések? Nem. Tehát azokra nézve fennállanak a magyar hagyományok és a magyar törvények uralkodó eszméi azokban kell, hogy érvényesüljenek. A t. miniszterelnök ur gúnyosan azt mondta, hogy mikép ? Három közös miniszter van. Az egyik legyen magyar, a másik német, a harmadikat pedig vágjuk ketté? T. miniszter ur, nem kell ilyen tréfákkal elütni a dolgot. A dolognak a veleje az, hogy annak a három miniszternek ép ugy kell tudni magyarul, mint osztrákul. (Elénlc helyeslés balfelöl.) Ha pedig nem tudnak, hát akkor vétenek a magyar közjog ellen. Ugron Gábor: Ha az egyéves önkéntesnek tudni kell magyarul, akkor tudjon ő is! Szederkényi Nándor: És a mely kormány azt megtűri, hogy a közös miniszterek magyarul nem tudnak és ugy kormányozzanak, az a kormány vétséget, bűnt követ el a magyar hagyományok, a magyar törvények, a magyar közjog ellen, mert azt sem 67-es, sem a többi törvény nem mondja, hogy még nyelvünket is fel