Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

H8 országos ülés 190í valaki mit akar, hanem hogy az a tény, a melyet végrehajtani akar, a nemzet veszedelmére vagy javára válik-e? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur múltkori beszéde egy megdöbbentő tünetet árult el. Már a hadsereg közösségére előbb tett megjegyzései nagy visszaesést mutatnak a kormányok eddigi politikájától és eddigi kifejezéseitől. Tudom, hogy a hadsereg közösségének alapgondolata Tisza Kálmán műve, a kinek kormányra jutása fejében kellett ezt a közösséget megalapítania; az 1889-ik évi véderó'törvényben meg is alapitotta. De 1875-ig ő sem volt ezen a nézeten, hiszen ő és barátai vitatták egészen addig, hogy az 1867-es törvényben a magyar hadseregnek állománya, annak különállása biztosítva van és követelték az illető törvényeknél annak érvényesítését. (Ugy van ! balfelöl.) Tehát az első visszaesés a fúzió után történt. A t. miniszterelnök ur nem riadt vissza attól, hogy ne csak kövesse, hanem túl is haladja azt az álláspontot és ő a közös hadsereget már ugy tünteti fel, hogy a közös hadseregben a magyar ember nem veszti el az ő magyarságát, magyar lehet a mellett, hogy a közös hadseregnek tagja. A t. miniszterelnök ur divatba hozta azt a kifejezést is, hogy: »magyar elem«. Múltkori beszédében kétszer is előfordult, hogy a közös intézményekben a magyar elem érvényesülhet. Már ez is veszedelmes jelenség, mert ez nem egyéb, mint a chlopyi hadiparanesnak másolata, a törzsrendszernek elismerése. Nem a magyar elemet akarjuk mi érvényesíteni, hanem azt akarjuk, hogy a magyar nemzet érvényesüljön. S midőn ma megelégszenek a magyar elem érvényesülésével, akkor a chlopyi hadiparancsot, az abban kifejezett törzsrendszert fogadták el és Magyarországot a törzsrendszerbe olvasztották be. Tehát egy, ujabb teóriával jött elő a t. miniszterelnök ur, midőn a közös hadsereget ugy állította fel, hogy abban a magyar elem megférhet. A mi ezt az elméletet illeti, hivatkozhatom a Bach-rendszerre, a Bach-rendszer azon nevezetes tenyéré, — a t. miniszterelnök ur bizonyosan nem fog emlékezni rá, mert abban az időben talán nem is élt, de bizonyára vannak e háznak tagjai, a kik emlékeznek rá, én emlékszem, gyermek-, diákkoromban történt — hogy midőn a császárért nagy fényes isteni tiszteleteket tartottak és bevonultunk a székesegyházakba, akkor jött a nagyapparátusu hivatalnoki kar; azt hiszik, talán frakkban, czilinderben? Nem, paszomántos magyar díszruhában. íme, a Bach-rendszer is meghagyta ezt, sőt magának tartotta fenn, mert mig az ilyen diszünnepélyeken a maga hivatalnokait magyar díszruhában rukkoltatta ki, addig, ha valaki künn az utczán próbálta meg azt, hogy magyar ruhában járjon, az akkori zsandárság rögtön börtönre vetette. Miért hoztam ezt fel ? Azért, hogy rámutassak arra, hogy a t. miniszterelnök urnak polijunius 25-én, szombaton. öl tikája ugyanennek ismétlése. Megengedi, hogy a magyar elem a hadseregben is érvényesüljön. Olyan ez, mint a Bach-rendszerben volt — tudok rá példát — midőn a magyarságot külsőleg nem engedték érvényesülni, egy halottnál tüntető temetést rendeztek, magyar díszben fektették a koporsóba. Tehát, t. képviselőház, a magyar elemnek ennyi érvényesülését még a Bach-rendszer sem volt képes elnyomni! De hát ez a magyar nemzetnek az érvényesülése? A magyar államiságnak biztosítása ez ? És a t. miniszterelnök ur politikája ezt a szerepet viszi, midőn a közös hadseregben, a közös diplomácziában csak a magyar elemnek érvényesülését teszi lehetővé. És itt rá kell térnem, t. képviselőház, a miniszterelnök ur múltkori beszédének egyes részleteire, hogy kimutassam azt, hogy ennél a beszédnél kínosabb beszéd e képviselőházban még nem hangzott el. Gabányi Miklós: Rosszabb akar lenni Bachnál! Szederkényi Nándor: Törvényünk,az 1844-ik évből származó törvény, világosan kimondja, hogy a kormányzat nyelve Magyarországon magyar. Azt mondja erre a t. miniszterelnök ur, hogy akkor helytartótanács volt. Hát, t. ház, ez a törvény a magyar felelős minisztereket nem kötelezi ? Nem lehet tehát igy védekezni, mert a magyar felelős minisztérium jogilag folytatása a kanczelláriának és a helytartótanácsnak, s az emiitett törvény értelmében akár ő Felsége nevében, akár más nevében máskép, mint magyarul, nem lehet rendeleteket kiadni a magyar hatóságoknak. És mi történt most? Mit tett a t. miniszterelnök ur ? A debreczeni polgármester visszaküldvén az illető konzul német nyelvű levelét . . . Darányi Ferencz: Jól tette; becsületes ember! Szederkényi Nándor: ... a konzul nem fordult a magyar miniszterelnök úrhoz, hanem a közös külügyminiszter úrhoz. Már most méltóztassék ide figyelni. A közös külügyminiszter áttette ezt az átiratot a belügyminiszterhez és a belügyminiszter intézkedett. Mit jelent ez, t. ház ? Azt, hogy azon bizonyos dolgot sürgető átirat belügyminiszteri ténynyé vált. És már most azt kérdezem én a t. belügyminiszter úrtól, hogy a midőn ekképen a közös külügyminisztertől áttett iratok az ő kezébe jutottak, a midőn a konzul ezen átiratát megkapta: vájjon nem érezte-e, hogy ez az irat most már belügyminiszteri irat lesz, a melyet végrehajtani kell? Ha konzuli iratnak veszi, akkor irányadó az 1867 : XII. törvényczikknek az a szakasza, a melyben ki van mondva, hogy a külügyi és minden nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét minisztérium egyetértésével és beleegyezésével történjenek; ennélfogva tehát a t. belügyminiszter urnak tudnia kellett, hogy az a konzul, a ki a külügyminiszternek alárendeltje, egyszersmind közege a magyar kormányzatnak is. Yagy nem ismeri