Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-447
04 június 24-én, pénteken. 40 447. országos ülés Í9( hatnám az általános helyzetnek megfelelő képet nyerhetünk a magyar ingatlanokon nyugvó összes jelzálogteherállományról. A magyar földbirtokon nyugvó jelzálogteher megállapításának egy igen megbízható módszerét egyik kiváló szaktudósunk, dr. Fellner Frigyes egyetemi tanár akként állítja fel, hogy az évenkint bekebelezett összes jelzálogterheket arányba hozza a hitelintézetek által évenkint folyósított jelzálogkölcsönök összegével. Ezen módszer szerint, ha a magyar korona országaiban évenkint bekebelezett összes uj terheknek átlagát vesszük alapul, ugy azt az eredményt nyerjük, hogy a legutóbbi években átlag évenkint 629.507,000 korona jelzálogteher lett ingatlanokra bekebelezve. Ezzel szemben az öszszes hitelintézeteknél és az osztrák-magyar banknál ugyanezen esztendőkben 184.703,000 korona jelzálogkölcsön folyósittatott, Ha már most az intézetek által évenkint átlag nyújtott kölcsönállományt levonjuk az összes bekebelezett terheknek évi átlagából, megkapjak a magánosok, káptalanok, árvatömegek és más egyéb jogi személyek által, valamint a külföldi hitelintézetek által nyújtott jelzálogkölcsön-állománynak évi átlagát, mely ezen számítás szerint 444.804,000 koronát tesz ki. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Már most ennek a két összegnek arányából következtethetünk az összes jelzálogteherállományra. És miután tudjuk azt, hogy a hitelintézeti jelzálogkölcsön-állomány értéke az 1901. év végén kitett 2036.099,707 koronát, a fenti arány alapján a magánosok és más egyéb jogi személyek, valamint a külföldi hitelintézetek kölcsöneire 4894.934,029 korona esik. Ha már most ezt a két összeget egybevetjük, megkapjuk a magyar ingatlanokon nyugvó összes jelzálogteher-állományt, mely ezen számítás szerint 6,931.033,736, mondjuk kerek számban: 7 milliárd koronát tesz ki. Miután azonban ebben az összegben az épületekre eső rész is benfoglaltatik, hogy megkapjuk tisztán azt az értéket, mely a magyar földet terheli, le kell ütnünk ebből az épületekre eső részt. Miután pedig tudjuk, hogy a hitelintézeti jelzálogkölcsönökből 27'7% az épületekre esik, ezt az arányszámot az egész teherállományra általánosítva és abból leütve kapunk 5011.137,362, mondjuk kerek számban: 5 milliárd koronát,mint tisztán a magyar földbirtokon nyugvó jelzálogteher-állományt. Nem lesz talán érdektelen ezt a teherösszeget a magyar föld értékével arányba hozni és ebből a magyar földbirtok terheinek eladósodottságának jelentőségére következtetni. A magyar föld értékét Wekerle Sándor 1896-ban minden bővebb indokolás nélkül 8 milliárd koronára becsülte. Földes Béla egyetemi tanár ezen értéket tíz milliárd koronára teszi. A legalaposabban ezt a kérdést is eddig Felmer Frigyes fejtette ki, a ki »A magyar nemzeti vagyon becsülése« czimü igen értékes és nagyszabású munkájában a magyar föld értékét három teljesen különböző módszer, még pedig a hitelérték, a hozadékérték és a forgalmi érték alapján 15,374.732,428 koronára teszi. (Mozgás aszélsőbaloldalon. Halljuk I Halljuk! a jobboldalon.) Ha tehát e három kiváló szaktekintély becslése közül Fellner Frigyes becslését mint a legkedvezőbbet alapul elfogadjuk és ezzel az értékkel hozzuk arányba a jelzálog-teherällománvt, akkor azt látjuk, hogy a magyar föld értéke 33°/o-áig. vagyis egy harmadrészéig van megterhelve jelzálogadóssággal. Ez az arányszám már az első pillanatban is meglehetősen kedvezőtlennek látszik, de miután tudjuk azt, hogy az eladósodás mérve az eladósodás minőségében jut kifejezésre, ha az itt nyert adatokat mélyebb vizsgálódás tárgyává teszszük, még kevésbbé zárkózhatunk el a föld terhének igen komoly jelentősége elől. Tudjuk ugyanis azt, hogy a magyar földbirtoknak igen jelentékeny része a jelzálogteher-állománynyal összefüggésbe alig hozható, mert a kötött birtokoknak túlnyomó része tehermentes. Tudjuk a legutóbbi statisztikai adatokból, hogy a kötött birtok a magyar földbirtoknak 34"27°/ 0-át teszi; nyilvánvaló tehát, hogy az itt nyert 33°/o-nyi megterheltetés a magyar földbirtoknak jóval csekélyebb komplexumára szorítkozik. Ha tehát a kötött birtokok értókét leütjük a, ma.gya.r föld értékéből és az igy nyert összeggel hozzuk arányba a teherállo Hiányt, akkor azt látjuk, hogy az eladósodás kerekszámban 50°/o-nak felel meg, a melynek javarésze a közép, de főleg, mint azt bátor leszek kimutatni, a kisbirtok vállaira nehezedik. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) A magyar földbirtokon nyugvó terhek jelentősége akkor jut végleges kifejezésre, ha tekintetbe veszszük még azon közterheket ós kényszerszolgáltatásokat, a melyek különböző adónemekben és járulékokban évi 160 millió koronával növelik a magyar föld terheit. Súlyos adatok ezek, főkép midőn szemünkbe ötlik az a tény, hogy ezen terhek javarésze a közép- és a kisbirtok vállaira nehezedik, miután a kötött birtokot, tehát a földbirtok igen jelentékeny részét a jelzálogteher-állománynyal összefüggésbe hozni alig lehet. Hogy pedig mennyiben érinti ez a teherállomány a különböző birtokkategóriákat, főleg a kisbirtokot, erről szintén módunkban van a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján egy meglehetősen megbízható kombinácziót felállítani. A legutóbbi statisztikai adatokból ismerjük ugyanis az intézeti jelzálogkölcsönök darabszerinti állományát. A hitelintézeti jelzálogkölcsönök száma az 1901-ik évben kitett 591,531 darabot. Ebből 578,686 darab esett a 20,000 koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis az összes kölcsönök 97'7%-a
