Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

447. országos ülés Í90í június 2í-én, pénteken. 41 darabszerint a kisbirtokra esik, miután bátran felállíthatjuk azt a tételt, hogy a 20,000 koro­náig terjedő kölcsönök nagysága a kisbirtok fogalmával szoros összefüggésben áll; a fen­maradó 2­3°/ 0 pedig a 20,000 koronától 2 mil­lió koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis a kö­zép- és nagybirtokok kölcsöneire esik. A kis­birtokra eső 97'70/o-ból pedig 89'l 0 / 0 a 4000 koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis azokra a törpebirtokokra esik, a melyek tisztán és kizáró­lag a legkisebb osztálynak, a parasztosztálynak exisztencziáját szolgáltatják. Felmerül most már ezek után, t. ház, az a kér­dés, hogy a hitelintézeti jelzálogkölcsön-állomány miképen oszlik meg a különböző kategóriákban és mennyi esik abból a kis-, közép- és a nagy­nagybirtokra. Ha a hivatalosan kimutatott hitel­intézeti jelzálogkölcsönök összegeinek különböző kategóriáiban az értékösszegek alapján átlagos számításokat teszünk, akkor a következő ered­ményt nyerjük: A 4000 koronáig terjedő köl­csönökre, vagyis a törpebirtok kölcsöneire esik 462.957,498 korona, a 4000 koronától 20,000 koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis a kisbirtok kölcsöneire esik 458.300,000 korona, a 20,000 koronától 200,000 koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis a középbirtok kölcsöneire esik 746.620,000 korona s végül a 200,000 koronától 2 millió koronáig terjedő kölcsönökre, vagyis a nagy­birtok kölcsöneire esik 341.600,000 korona. Hogy az itt nyert táblázat mennyire meg­közelíti a tényleges állapotot, mutatja az, hogy az itt nyert végösszeg, 2010 millió korona, majdnem teljesen egybevág a hitelintézeti hiva­talosan kimutatott 2030 millió koronányi jel­zálogkölcsön-állománynyal, miután 20 millió korona eltérés ilyen óriási összegnél valóban nem jön tekintetbe. Ezen kimutatás azonban csak a hitelinté­zeti jelzálogkölcsön-állomány megoszlását mutatja, és nem foglalja magában a magánosok és egyéb jogi személyek, valamint a külföldi hitelintéze­tek kölcsönállományának különböze értékkate­góriáit. A hitelintézeti kölcsönállomány adatait tehát arányba kell hoznunk a magánosok kölcsön­állományának adataival. Kimutattam előbb, hogy ezeknek állománya kerekszámban 4900 millió koronát tesz ki. Ezen összeggel tehát arányba hozva az összes hitelintézeti adatokat, azt az eredményt nyerjük, hogy a magánosok, káptalanok, alapítványok, árvatömegek és más jogi személyek, valamint a külföldi hitelintéze­tek kölcsöneiből -esik kerekszámokban az apró és legkisebb birtokra 1129 millió korona, a kis­birtokra 1118 millió korona, a középbirtokra 1820 millió korona és a nagybirtokra 833 mil­lió korona. Végeredmény gyanánt pedig azt nyerjük, hogy az összes magyar ingatlanokon fekvő kölcsönállományból esik a törpe- és kis­birtokra 3168 millió korona, a középbirtokra 2566 millió korona és a nagybirtokra 1175 millió korona, vagyis az összes jelzálogterheknek 46°/o-a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. esik a kisbirtokra, 37%-a a középbirtokra, és csak 17°/ 0-a a nagybirtokra. De ha tekintetbe veszszük még azt a körülményt, hogy a magá­nosok kölcsönei javarészt és elsősorban is a kisbirtok hiteligényeit elégítik ki, nem zárkóz­hatunk el ama jogos feltevés elől, hogy az itt nyert eredmény a kisbirtokot illetőleg még jó­val kedvezőtlenebb. Nincs szándékomban a t. házat a statisz­tikai adatok és számitások tömkelegével tovább is untatni és fárasztani, (Halljak! Halljuk! a jobboldalon.) de azt hiszem, hogy az itt felsorolt adatok feltárják nemcsak a magyar föld terhé­nek, eladósodottságának igen komoly jelentősé­gét, hanem rámutatnak egyúttal az eladósodás­nak ama veszélyére is, hogy ezeknek a terhek­nek javarésze a közép-, főleg pedig a kisbirtok vállain nyugszik. Nem lenne érdektelen összehasonlítás szem­pontjából Európa többi államainak mezőgazda­sági terheit összehasonlítani a mi viszonyaink­kal. Habár nincs szándékomban e kérdésre bővebben kiterjeszkedni, legyen szabad csak nyomatékos összehasonlítás szempontjából a porosz földbirtok eladósodottságát összehasonlítani a mi viszonyainkkal. (Halljuk! Halljuk!) Tudvalévő, t. ház, hogy Poroszország föld­birtok terhe a legkedvezőtlenebb, mert a föld­birtok értékének 45 százaléka van jelzálogi hitellel megterhelve. Ámde a porosz földbirtok terhe akként oszlik meg, hogy a nagybirtok 60 százalékig, a nagy parasztbirtok 33 százalékig és a kis parasztbirtok 29-ig van megterhelve jelzálogadósságokkal. A különbség tehát szembe­tűnő, t. képviselőház. Mert a míg Poroszország­ban a jelzálog-teherállománynak javarésze a nagybirtokra nehezedik, addig nálunk a teher­nek majdnem fele a kisbirtok vállait nyomja, mely természetszerűleg is nehezebben találja meg a segítséget, a maga erejét, mint a közép-, főleg pedig a nagybirtok. Aztán ne feledjük Poroszországnak és egy­általában azon ipari államoknak helyzetét, a melyek a földbirtok, főleg pedig a nagybirtok terheiben a produktív beruházásoknak azt az erőforrását bírják, a melyből nagyszabású ipari fejlettségük táplálkozik, holott a mi gazdasági létünknek, fejlődésünknek ma is úgyszólván a föld a tápláló forrása. (Igaz! ügy van ! a jobb­oldalon.) És ha azt látjuk, t. ház, hogy ezen ipari államokban mily mozgalmak indultak meg az eladósodott földbírtok, főleg pedig a kisbir­tok megmentésére, mennyivel inkább szükséges felkarolni nekünk minden akcziót, a mely a kisbirtok terheinek csökkentésével a kisbirtokos osztály megmentését czélozza. (Helyeslés.) Nem akarok, t. ház, bővebben rámutatni azon jelentékeny mozgalmakra, a melyek más államokban tapasztalhatók, a hol a földbirtok­politika sarkkövét ma már mindenütt a mező­gazdasági viszonyok rendezése és a túlságosan eladósodott földbirtok terheinek csökkentése képezi. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom