Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

kdí. országos ülés 1 lyosón nekem azt mondták, ez mégis csak pazarlás, hogy ilyen hatalmas, nagy épületet építettek. Azelőtt, mikor az abszolutizmus uralkodott és az a király önjogán kormányzott, felelős volt nemcsak a nemzetnek Ítélete előtt, de a történelem ítélőszéke előtt is tetteért; most a legkényelmesebb formája az abszolutizmusnak, mikor egy mindenre vállalkozó miniszterelnök viszi az ügyeket. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Mi az a miniszteri felelőség ? Az a miniszteri felelőség, a mely mindig megtalálja a maga támaszát és a mely a maga felmentését mindenkor feltalálja az általa teremtett pártkötelékben, olyan, mint a minők azok az amfibiális szörnyetegek, a melyek kölcsönösen újra szülik egymást. A miniszterelnök szüli a többséget, a többség szüli a miniszterelnököt. (Derültség a haloldalon.) Ennek nincsen soha vége! (TJgy van! balfelöl.) Lengyel Zoltán: Egymást nemzik, mint a pondrók. Gabányi Miklós: Minden bukott miniszterelnök a másik háta mögé húzódik. (Mozgás.) Hock János: Ilyen rendszere a parlamentarizmusnak teheti tönkre a királyi tekintélyt és ez teheti tönkre a szabadságot is. (TJgy van ! balfelóí.) Mi tette tönkre Francziaországban a szabadság közérzését a szivekben? Nem a fegyver, hanem az a szolgalelkű haszonlesés, a mely kivétel nélkül minden kormánynak támogatására kapható volt. (TJgy van! balfelóí.) A többség az csak az élő kormányt tartotta, ahhoz ragaszkodott, de mihelyt észrevette, hogy az a kormány haldokolni kezd, akkor lábujjhegyen átcsúszott a másik táborához, hogy ott a jövendőben magát biztosítsa, magát elhelyezze. (TJgy van! balfelöl.) így történt, hogy az 1789-iki republikánusoknak unokái harmadik Napóleon idejében Oajenneban börtönőrei lettek azoknak az 1848-iii republikánusoknak, a kiket oda száműzött. Az akkori helyzet teljesen azonos a mi mai helyzetünkkel. Ma ez a miniszterelnök, holnap az, a kit a királyi kinevezés idehoz. Nem kell annak pártot szervezni, pártot biztosítani, készen várja. Ma Bánffy, holnap Tisza István; ma szőnyeget teritünk Bánffy elé, pálmalevelekkel legyezgetjük őt és hozsannát kiáltunk neki, mikor a parlamentbe jön, másnap pedig röhögve nézzük, hogy a hatalom nyegleségével miképen korbácsolja az uj gazda végig a régit a fórumon és hogy előtte gyanúsak ne legyünk, sietünk odaállani a köpködők közé. (Élénk derültség és taps balfelöl.) Mindez olyan utálatos, hogy valóban Tacitus tolla kellene hozzá, hogy megbélyegezze ennek a kormányzatnak politikai sülyedését. És ez a bélyeg, legyenek nyugodtak, nem fog késni, mert a történelem sokszor késik és vár, de mindig biztosad és következetesen ítél. Lefújja az idő nemcsak az egyes korszakokról, hanem az egyes emberekről is a rájuk rakódott külső aranyfüstöt, aranyport, mint a hogy elfújja a >4 Julius 12-én, kedden. 397 szél majd koporsónk mellől a tömjénfüstöt; mert nincs az a romlott korszak, a melynek erkölcsi tanulságai ne volnának a történelem szerint a jövendő számára. (Halljuk! Halljuk!) Minden jövendő a romlott korszakból meríthet tanulságot, meríthet uj erkölcsöket és ez a tanulság történelmi alapon arra ösztönöz, hogy az önök szerencsétlen, nemzeti irányban határozottan káros és jogfeladó politikáját a nemzeti élet oly betegségének tekintsük, a melyet a gondviselés rövid idő múlva el fog innét hárítani és egy szomorú példa gyanánt, a mi történelmi sülyedésünk egyik korszaka gyanánt fog megbélyegezni. A jövő ellenben a nemzeti politikáé. Ez a jövő a mienk! Nem fogadom el a javaslatot. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Kovács Pál jegyző: Babó Mihály! (Felkiáltások balfelöl: Öt perez szünetet kérünk! Éljen Hock János!) Polónyi Géza: Ezeket az igazságokat a folyosón is jó lesz egy kissé megbeszélni! (Felkiáltások jobb felöl: Csak tessék! és a szélsÖbaloläalon: Öt perez szünetet kérünk!) Elnök: Egy órával ezelőtt volt már szünet, most tehát nem adok szünetet. (Nagy zaj balfelöl.) Polónyi Géza: Nem az elnök adja a szünetet, hanem a ház! Nem az elnök joga ez, hanem a házé! Elnök: A házszabályok az elnöknek világos és határozott jogot adnak erre nézve. Polónyi Géza: Az elnöknek is van joga, de a háznak is van joga szünetet adni. (Zaj bal felöl.) Lengyel Zoltán: Az igaz, hogy a házszabályok az elnök kezébe tették le azt a jogot, hogy ő akkor adjon szünetet, a mikor akar. Nessi Pál: De nem hogy visszaéljen, hanem hogy éljen ezzel a jogával. Lengyel Zoltán: Konstatálni vagyok kénytelen, hogy az elnök ezen jogával minden rossz miniszteri beszéd után ugy él, hogy az ember szinte megcsömörlik tőle, ha pedig egy fényes ellenzéki beszédet tartanak, akkor sem az elnök ur, sem a ház figyelme sohasem fáradt, és a mi méltányos kívánságunknak nem tesz eleget. Jog és méltányosság szerint, ha az ellenzék itt az egész oldalon kívánja., akkor méltóztassék megadni a szünetet. (Elénk helyeslés a szélsÖbaloläalon.) A mi az időkérdést illeti, azt mi képesek vagyunk sokkal jobban kihasználni, hogyha ezt meg nem teszik. (Mozgás jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt hiszem, hogy eddig mindig kizárólag az elnök jogát képezte, hogy adjon-e vagy ne szünetet és nem igen fordult elő, vagy nagyon elvétve fordul csak elő, hogy két szünet adatott volna egy ülésben. (Felkiáltások balfelöl : Háromig tartó ülésben igen! Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Különben, miután én szeretek, mint dilettáns, számtannal is foglalkozni, épen most