Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-461
398 46Í. országos ülés 1904 Julius 12-én, kedden. adtam össze, hogy heten voltak azok a képviselő urak, a kik csekély számukhoz képest csodálatos lelkesedést fejtettek ki. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Én tehát azt hiszem, hogy az a hét képviselő ur, ha nagyon belefáradt a lelkesedésbe, kipihenheti a folyosón lelkesedésének fáradalmait a nélkül, hogy azért a háznak munkájában szünet álljon be. (Ugy van! jobbfelöl.) Végül megjegyzem, hogy az természetes dolog és egyik-másik tagja a háznak nem mond azzai újságot, ha kijelenti azt, hogy ő képes az idó'fecsérlés terén többre menni, mint az ötpercznyi szünet, mert annak már számos bizonyítékát kaptuk, hogy vannak egyes képviselő urak, — talán a pálma Lengyel Zoltán képviselő urat illeti meg, a ki az időfecsérlés tudományát hihetetlenül magasra vitte. (Derültség jobbfelöl. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, ne méltóztassanak közbeszólniRákosi Viktor: Ne méltóztassék a pénzt fecsérelni! (Felkiáltások balfelöl: Ne méltóztassék a szegény ember szájából a pénzt kivenni! Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt a kétes dicsőséget pedig, hogy ebben az országban a világrekordot az időfecsérlésben ki érte el; Lengyel Zoltán képviselő urnak adom, (Elénk helyeslés jobbfdöl. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsobalol'dalon: Ha nem tetszett szünetet adni, most kibeszéljük az öt perczet !) Nessi Pál: Erőszakkal szemben erőszakot alkalmazunk! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre!) Elnök: Nessi Pál képviselő urat rendreutasítom ! (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Én nemcsak a miniszterek beszéde után szoktam szünetet engedélyezni, hanem az idő szerint adom azt meg. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Három óráig tartanak az ülések!) Egyszer már volt szünet. (Felkiáltások a baloldalon: Fáradtak vagyunk!) Megvallom, tegnap én öt órát ültem itt és inkább lehettem fáradt, mint a képviselő urak, a,kik most egy órás beszédet hallgattak csak. Én azonban most nem tartom indokoltnak, hogy ismét szünetet adjak. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és a szeísőaloldalon.) Lengye! Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur oly érdemekért akarja az én homlokomat babérral övezni, a melyekről én nem tudok. Azt mondja ugyanis, hogy világrekordra törekszem az időfecsérlés tekintetében. Engedelmet kérek, de én még az országos rekordtól is távol állok. De ha a miniszterelnök ur ilyen javaslatot fog benyújtani, igyekezni fogok a világrekordot is elérni. (Helyeslés balfelöl.) A mi pedig az időfecsérlést illeti, erre én csak azzal válaszolok, a mit már egyszer elődje alatt válaszoltam erről az oldalról, hogyha én még tízszer annyi ideig is beszélnék és ha tízszer annyi ideig is lennék képviselő, mint a mennyi idő óta az vagyok, még az sem kerülne az országnak annyi pénzébe, mint a miniszterelnöknek egy háromsoros törvényjavaslata. (Helyeslés bal felöl.) Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Polónyi Géza: A házszabályokhoz és személyes kérdésben. (Derültség jobbfelöl.) Még pedig kezdem a személyes kérdéssel. A t. miniszterelnök ur, azt hiszem, megfontolva azt a vádat szórta miránk, itt hetünkre, mint mondta, mert én is azok közül való vagyok, a kik lelkesedtek Hock János beszédén, hogy időfecsérlés czéljából akarunk szünetet kieszközölni. Hát, t. miniszterelnök ur, akár a matematika, akár a geometria, akár a vegytan szabályai szerint fogja is latra tenni azt a beszédet, a melyet most tartott, akármikép fogja is azt megállapítani, hogy annak értéke arányban áll-e azzal az idővel, a melyet a miniszterelnök ur elfecsérelt, miután ilyen váddal állunk szemben, kötelességünk, a házszabályokra és a gyakorlatra hivatkozva, megmagyarázni, hogy milyen intenczió vezetett bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Ritkán találkozunk azzal a jelenséggel, a melylyel most találkoztunk, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslatnál a többség nemcsak a vitatkozásban részt nem vesz, hanem tündöklik távollétével és nem hallgatja meg a szónokokat. A ház gyakorlata szerint — a régi időkről beszélek — nem az időpont volt döntő csupán a szünet megadásának megítélésénél, ellenkezőleg, a magyar képviselőháznak mindig az volt a gyakorlata, hogy egy kiváló szónoknak eredményét honoráltuk azzal, hogy a beszéd befejeztével a ház elnöke szünetet adott. {Ellenmondások a jobbóldalon.) Engedelmet kérek, ennek "gyakorlati hatása is van minden parlamentben, a midőn alkalmat ad a házszabály utján arra, hogy a képviselők maguk között egy ilyen szónoklatnak erkölcsi és politikai hatását megvitathassák. (Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Nem tartozom azok közé, a kiknek a hizelkedés az erénye és tulajdonsága, azt hiszem tehát, hogy elhiszik, a mit mondok, és azért bátran és lelkiismerettel állítom, hogy én, a ki hosszú időkön át figyeltem meg a parlamenti beszédeket, olyan szép és nagysikerű beszédet, mint a minőt ma Hock János t. képviselőtársunktól hallottunk, nagy ritkán hallottam. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Nem idó'fecsérlés volt tehát a czélja, a midőn szünetet kértünk, hanem annak épen ellenkezője, hogy megbecsüljük a szónokot, annak erkölcsi és politikai diadalát élvezzük és honoráljuk őt azzal, hogy beszédének befejeztével az öt percznyi szünetet megadjuk. Nem az időfecsérlés és a fáradtság az oka annak, hogy szünetet kértünk, hanem mert egy oly beszéd hangzott el, a melynek tartalma felett beszélni érdemes és mélt$
